Fél Föld Projekt: felosztanák a bolygót, hogy míg mi az egyik felét romboljuk, a másik fele életben tartson minket

Munkám során kapcsolatba kerültem egy alapítvánnyal, az EO Wilson Biodiversity Foundationnal, aminek küldetése újragondolni azt, ahogyan bolygónkkal bánunk. A névadó Edward Osborne Wilson (1929–2021) a Harvard Egyetem kutatóprofesszorra volt, egyben az egyik legnagyobb úttörő a bolygó biológiai sokféleségének megőrzésére és védelmére irányuló erőfeszítésekben. Központi szerepet játszott az Életenciklopédia létrehozásában, tudományos expedíciókat vezetett számos rezervátumban. Rovartani és természetvédelmi témájú könyveket és cikkeket írt, előadásokat tartott, kulcsfontosságú tanácsadói szerepeket töltött be több neves környezetvédelmi és tudományos szervezet életében. 1995-ben a 25 legbefolyásosabb amerikai közé sorolták, 2000-ben az évszázad 100 vezető környezetvédőjének egyike volt, és 2005-ben a világ 100 vezető értelmiségije között olvashattunk róla. 

Ilyen szakmai hátszéllel kezdte meg munkáját az alapítvány, aminek kiemelt céljai között szerepel az oktatás, vagyis a laikusok ismereteinek bővítése annak érdekében, hogy visszafordíthassuk a fajok folyamatos kihalását, bolygónk ökoszisztémáinak pusztulását.

Fő programjuk az úgynevezett Half-Earth Project, vagyis Fél Föld Projekt, ami a bolygó felének megvédésére szólít fel:
védjük meg a fél szárazföldet és a fél tengert (magunktól), hogy ezáltal elegendő élőhelyet biztosítsunk bolygónk hosszú távú egészségének biztosításához.

Miért csak a fél bolygót védjük?

Az előrejelzések szerint a következő harminc évben a világ városi lakossága 2,5 milliárd fővel fog növekedni, aminek hatására nagymértékben növekszik majd a települések kiterjedése. Ez érinti majd a biodiverzitás gócpontjait – olyan fajokban gazdag területeket, ahol az emberi tevékenység miatt nagy a pusztulás veszélye –, vagyis ha még több lesz az ember, még több más faj kerül veszélybe. A kutatók úgy vélik, hogy a terjeszkedés akár 1,53 millió négyzetkilométernyi új urbanizált területet is eredményezhet, ami 855 fajt sodorhat közvetlen veszélybe. Ugyanakkor számos még fel nem fedezett faj él a bolygón (szerintük eddigi az összes faj 20 százalékát ismertük meg), ezeket is védenünk kellene – akkor is, ha nem is tudunk róluk. Tehát vissza kell adni valamennyit az emberek által lakott területekből: a Fél Föld Projekt szerint legalább a bolygó felét. Szerintük ha a Föld és a vizek bizonyos, jól megválasztott részeit tudatosan védjük, és azokon hagyjuk a természetet kibontakozni, akkor a védett fajok aránya 85 százalék lesz azon a részen, így az élet fennmaradása garantált. A Fél Föld elmélete tehát azt mondja, hogy

a Föld felszínének felét „embermentessé” kell tenni és ki kell jelölni természeti rezervátumnak, mert csak így őrizhető meg a biológiai sokféleség.

Kijelölik azokat a helyeket, ahol mi, emberek élhetünk, és azokat, ahol az élővilág, kvázi felosztják a bolygót, hogy míg mi az egyik felét romboljuk, a másik fele éljen és életben tartson minket.

Természetesen ezt nem úgy teszik, hogy elfelezik a bolygót, vagyis nem két tömb létrehozását tervezik. A Half-Earth technológiája lehetővé tette, hogy átfogóan feltérképezzék bolygónk fajainak földrajzi elhelyezkedését és elterjedését, így ki tudtak jelölni olyan zónákat, amelyekről szerintük jobb volna kivonulni az embernek.  A Half-Earth Project Map egy nagy felbontású, dinamikus világtérkép, ami megmutatja, hol van a legnagyobb szükség a helyalapú fajvédelmi tevékenységekre a Föld fajainak megmentéséhez. Összegyűjtötték rajta a világ azon 18 helyét, ami a tudósok szerint mindenképp a természeté kellene legyen: ez a tizennyolc muskétás. Európában mindösszesen egy ilyen hely található, Lengyelország és Fehéroroszország határán.

Magyarország sorsa

A projekt az adatok felmérése és elemzése során úgynevezett nemzeti jelentéskártyákat készít: létrehoztak egy mérőszámot, a fajvédelmi indexet (SPI), ami azt mutatja meg, hogy az adott országok mennyire teljesítik a kitűzött természetvédelmi célokat. A számos biodiverzitási és környezetállapot-mutatót tartalmazó nemzeti jelentéskártyák lehetővé teszik az adatok széleskörű elemzését. Magyarország helyzetéről jelenleg elmondható, hogy országunk területének 94 százalékára az emberi tevékenység nyomása nehezedik. Alig hat százalék tudja magát természetesnek mondani, ami rendkívül kevés. Rengeteg olyan állatfaj él itt, aminek elterjedése öt százalék alatti, és sok olyan fajnak is otthont adunk, akiket sokkal jobban kellene védelmeznünk, míg még itt vannak. Érdemes időt szánnunk országunk felfedezésére, mert talán akkor, ha közvetlen lakhelyünkre rákeresve is látjuk, hogy mi a valós helyzet, jobban fog érdekelni, merre is tartunk, és miképp is kéne cselekednünk.

Alaposan belemerültem a Fél Föld rejtelmeibe, és meg kell mondanom: minden pozitív eleme mellett van benne valami félelemkeltő, aggasztó. Kerülve minden konteót, azért az nem kerülheti el a figyelmünket, hogy éppen egy szelekciós folyamat kellős közepén vagyunk, amiben semmilyen befolyásunk nem lesz eldönteni, hova is kerüljünk. A Föld melyik felére…