A beporzás csodálatos folyamat: a természet egy fantasztikus túlélési stratégiája, amely során a virágporszem (pollen) a nyitvatermőknél a magkezdeményre, a zárvatermőknél a bibére jut. Ez egy rendkívül összetett folyamat – különösen zárvatermők esetében. Számos különböző módja van a virágpor mozgatásának, illetve szállításának: a két leggyakoribb csoportot a szélporozta növények és az állatok által beporzott növények alkotják.
Virágos növényeink legnagyobb része – a hazai fajoknak több mint 80%-a – állatok segítségével porozódik meg.
A legnagyobb szerepet ebben a körülöttünk élő rovarok játsszák: termesztett növényeink 2/3-át, élelmiszereinknek 1/3-át köszönhetjük nekik.
Azon túl, hogy nekik köszönhetjük az asztalunkra kerülő hüvelyeseket, zöldségeket és gyümölcsöket, az olajos magvakat és így az olajat is ők segítenek előállítani. Fáradságos munkájuknak köszönhetően világszerte évi közel 150 milliárd euróra becsülik a rovarok által végzett beporzó munka értékét. Beporzók nélkül tehát nincs élet. Ez nem túlzás, nem szlogen – ez tény.
Azt már bizonyára mindannyian tudjuk: a világban zajló romboló folyamatok következtében beporzóink nagy bajban vannak. Számos veszéllyel kell megküzdeniük, és számuk és sokféleségük rohamosan csökken. A beporzók folyamatos eltűnése miatti csökkenő termésmennyiség már világszerte érezhető: Amerikában például az egyes beporzást igénylő növényeket, mint például a mandulát, szilvát, almát, körtét, cseresznyét, dinnyét, áfonyát termesztő farmerek évente közel 200 milliárd forint értékben fizetnek úgynevezett beporzási díjat a méhészeknek.
Legkeresettebb gyümölcsünk, az alma; leggyakrabban használt zöldségünk, a hagyma; alapélelmiszerünk, a napraforgó és még számos más termés léte beporzóinktól függ. A káposzta, a karfiol, a körte, a mandula, a retek és a répa, de még az uborka is eltűnne a kosarunkból, ha nem lennének beporzók, akik segítik a természetet.
Az emberiség táplálékának 30-35 százaléka az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb.
Ha nem lennének beporzóink, az élelmiszerboltok zöldség-gyümölcs részlegeinek kínálata a felére csökkenne.
A terméshozamok csökkenése miatt nőne az alultápláltság kockázata, ráadásul az olyan növények esetében, mint a kávé vagy a kakaó, amelyek kiemelten fontos bevételi forrást jelentenek több fejlődő országban – számos további társadalmi problémával is számolnunk kellene.
Csak vadméhekből közel 20 ezer fajt ismerünk jelenleg, de a méheken kívül sok lepkefaj, darázs, légy, valamint denevérfélék és madarak is részt vesznek a beporzásban. A világ éves élelmiszer-termeléséből 235-577 milliárd dollárt tesz ki az a mennyiség, ami direkt módon a beporzóktól függ.
A beporzóktól függő mezőgazdasági termelésünk az utóbbi fél évszázadban a háromszorosára nőtt, miközben a beporzókat igénylő kultúrnövények hozama kevésbé stabil, mint a beporzókat nem igénylőké. És így, ezt a több összefüggő folyamatot egyben látva máris világossá válhat számunkra, hogy miért is olyan fontos óvni beporzóinkat.
Ám ezzel nem állunk valami jól: a gerinces beporzók 16 százalékát világszerte a kihalás fenyegeti, a rovar beporzók több mint 40 százalékát pedig a helyi jellegű veszélyek hatásai ostromolják.
Számuk elsősorban a földhasználat változása, az intenzív mezőgazdasági eljárások és a növényvédő szerek alkalmazása, az invazív fajok, betegségek és kártevők megjelenése, valamint a klímaváltozás miatt csökken – tudhatjuk meg az IPBES jelentéséből.
Mi jelenthet megoldást? A szakemberek nagy része egyetért abban, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele az első olyan lépcsőfok, amit minél előbb és minél hatékonyabban meg kell ugranunk. Ehhez nagymértékben át kell alakítanunk az elmúlt évtizedekben eluralkodó konvencionális és intenzív szemléletünket, és teljesen más elvek mentén kell megszerveznünk termelésünket, természettel kialakított kapcsolatainkat.
Csak pár példa:
- Nagy szükségünk van vadvirágokkal borított sávokra, főleg a termőföldek közvetlen közelében.
- Növelnünk kell a beporzók élőhelyeinek változatosságát, és vissza kell térnünk a hagyományos mezőgazdasági módszerekhez.
- Csökkentenünk kell a növényvédőszerek használatát, de ami még jobb: alakítsunk ki olyan élőhelyet és természetes környezetet, amiben nincs szükség vegyszerek használatára!
- Javítanunk kell a méhtartás körülményeit: a kórokozók elleni fellépés és a méhkereskedelem és -tartás teljes reformjára lenne szükség.
Ha szereted a kávét, vagy nyáron szívesen eszed az epret tejszínhabbal, és alig várod már a napfényben fürdőző friss paradicsomok szezonját, akkor bizony érdemes komolyan venned beporzóink védelmét- mert egyikben sem lenne túl sok részed nélkülük. És igen: az eper és a paradicsom is képes önbeporzásra, valamint a szélbeporzás is segíti a virágok megtermékenyülését, a lédús és édes termések növekedéséhez a méhek munkája nélkülözhetetlen. Beporzás nélkül a termelés mennyisége jelentősen csökkenne, és vagy csak méregdrágán juthatnál hozzá, vagy el is kellene búcsúznod számos olyan ételtől, aminek alapanyagai. Az utóbbit tartom valószínűbbnek…
És bár beporzók nélkül az édességfüggők is szenvednének – az egyéni érdekeken és hiányérzeteken túl a világunkban zajló folyamatok ennél sokkal komolyabb és súlyosabb okok miatt ijesztőek. Egyszersmind meg kell értenünk, hogy az emberi tevékenység hatásai átléptek egy olyan pontot, ami már visszafordíthatatlanul ejt sebet a teljes földi ökoszisztémán, és ezen minél hamarabb változtatnunk kell!
Ajánljuk még:
Luffatök szivacs: a környezettudatos mosogatás Szent Grálja
Nem csak a Föld napján kellene figyelnünk a mikroműanyagok káros hatására
1677 veszélyeztetett fajért vagyunk felelősek Európában – miközben egyre jobban terjednek az invazív fajok
