Család

Bekukkantás a pocakba – így fejlődik gyermeked a méhen belül

Hogy is van ez a csírával, a zigótával és a magzattal? Ha gyermekvállalás előtt állsz, netán már várandós vagy, érdemes tisztában lenni azzal, pontosan mi is történik odabent! Ugyanis a tudomány szerint a fejlődés három nagy szakasza nem egyezik meg a terhességben számon tartott három trimeszterrel, a kilencedik hétre kettő le is zajlik belőle: onnantól kezdve már magzat a magzat. S tudtátok, hogy létezik negyedik trimeszter is?

A tudomány alapvetően három részre tagolja a méhen belüli lét időszakát. Ezek nem egyeznek meg a három trimeszterrel, sokkal inkább az új élet fejlődése határozza meg őket. Az első az úgynevezett csíraszakasz, ami a fogamzás utáni nagyjából két hetet öleli fel. Addig tart, ameddig a már megtermékenyített petesejt, vagyis a zigóta be nem ágyazódik a méhfalba. Amikor ez megtörténik, akkor jön is a következő, az embrionális szakasz, ami eltart egészen a nyolcadik hét végéig. A kilencedik héttől a születésig pedig már magzati szakaszról beszélünk.

A csíraszakasz

Amikor megtörténik a megtermékenyítés, a továbbra is egyetlen sejtből álló, megtermékenyített petesejt vándorolni kezd a méhbe. A változások már ekkor elkezdődnek: a zigóta 24-36 órán belül folyamatos osztódásba kezd, idővel kialakul az úgynevezett szedercsíra, majd újabb, sejtszintű változásoknak köszönhetően a hólyagcsíra. Ez az, ami a méhbe érve, a nagyjából egyhetes út végén, megfelelő hormonális körülmények esetén beágyazódik a méh falába. Ezek a sejtek addig fészkelik, fúrják magukat mélyebbre a méh falába, amíg sikerül kapcsolatba lépniük az anya vérereivel, hiszen ez lesz a táplálékfelvétel útja. Amikor ez megtörténik, az embrionális szakaszba lép a várandósság.

Az embrionális szakasz

Általában, amikor a nő észreveszi, hogy várandós, már az embrionális szakaszban jár. Nagyjából az ötödik héttől kezdődnek a klasszikus, első trimeszteres tünetek, mint például a reggeli rosszullét (ami időnként egész napokon át is elhúzódik), vagy a nagymértékű fáradtság. Ilyenkor szokott megszületni az első pozitív terhességi teszt is. Ekkor még a szívhang leginkább csak hüvelyi ultrahanggal mutatható ki.

Annak ellenére, hogy a szülőknek új lehet a várandósság híre, addigra már rengeteg, meghatározó változás lezajlott, de még még akad, bőven: a szakasz egyik rendkívül jelentős mozzanata az agy fejlődése, s ekkor alakulnak ki a szervek alapvető formái is. Elkezd kifejlődni a fej, majd közvetlenül utána a szemek, az orr, a fülek és a száj. Ekkoriban kezd el lüktetni az a véredény is, amely az embrió szíve lesz. A nyolcadik hétre már teljesen kifejlett a köldökzsinór, megvan minden testrész és szerv, kivéve a nemi szerveket.

Mindez természetesen rendkívül apró méretben, az embrió ekkor nagyjából 1 gramm és 2-3 centiméter, vagyis babszem méretű. Bár az anya számára még nem érezhető, de már mozog: ingerlésre tudja fordítani a fejét és a nyakát, időnként kinyílik a szája, karjai is meg-megremegnek. Mivel az agy és a központi idegrendszer főbb struktúrái, illetve a perifériás idegrendszer alapvető formája is kialakul ekkora, ebben a szakaszban már elkezdődik az agysejtek termelése is, amely még hosszú-hosszú ideig eltart, valamikor a várandósság közepe táján fejeződik be.

A magzati szakasz

A kilencedik héttől már magzatról beszélünk. Innentől kezdve látványos növekedés veszi a kezdetét, amelyet már az anya is megérez. A szervek egyre összetettebbé válnak, tovább fejlődnek a végtagok, a belek, a fülek, illetve a végleges helyükre kerülnek, a nyak már jól látható. Bár a magzat bőre még átlátszó, arcvonásai hétről hétre jobban kiemelkednek. Emésztő- és keringési rendszere fejlett és funkcionál.

A tizenkettedik hét, mint az első trimeszter vége, sokaknak vízválasztó: ekkortól csökkennek az első időszak tünetei, és jön egy kis megnyugvás, hiszen a vetélés szempontjából legkritikusabb időszak végére értünk. Nagyjából szilva méretű magzatunk neme ekkorra már kialakult, de az ultrahangon való megjelenése gyakran még várat magára néhány hetet.

Nagyjából a negyedik hónapra tehető, amikor a magzati mozgások már érezhetővé válnak az anya számára, így például a csuklás is. A baba testarányai változnak, kialakul az ujjlenyomata, már mosolyoghat, vagy szophatja a hüvelykujját. Mérete nagyjából egy avokádónak felel meg.

Amikor a várandósság az ötödik hónap végéhez ér, már szinte megvan minden idegsejtje, ami a születés utáni életében is lesz. Ekkortól már aktív a vesztibuláris rendszere is, amely az egyensúlyérzékért felel, és aminek köszönhetően, érzékeli az anya mozgásának változásait. Szintén az ötödik-hatodik hónap környékére tehető, hogy reagál a hangingerekre, és meg tudja egymástól különböztetni, azok az anyától vagy a külvilágból érkeznek-e. Természetesen, a hallása ekkor még nem tökéletes, még tovább fejlődik a várandósság további hónapjaiban.

A negyedik-hatodik hónap között kialakul még számos fontos részlet is: körmök, szempillák, haj, mellette pedig nagyjából hatszorosára nő a magzat. A hetedik hónap végére a tüdeje megy át nagy fejlődésen, ekkortól már képes arra, hogy önállóan is lélegezzen. Ekkor nyílik ki a szeme is, és kezd reagálni a fényingerekre, sőt elkezdődhet az átfordulás is, ami már szintén a szülést készíti elő. Az utolsó pocakban töltött hónapban a súlyát még akár meg is duplázhatja, hogy biztosan felkészülten érkezzen a nagyvilágba.

Számtalan befolyásoló tényező

A magzat fejlődéséért az anya testén keresztül bejutó tápanyag felel, védelmét a magzatvíz és a magzatburok adja, mégis számtalan egyéb tényező hat arra, hogyan is zajlik le végül a fejlődés. Annak például, hogy az anya mivel táplálkozik és mennyit eszik, nagy jelentősége van, ahogy annak is, mennyi koffeint fogyaszt, dohányzik-e, szed-e orvossal nem egyeztetett gyógyszereket, netán fogyaszt el alkoholt vagy bármilyen más tudatmódosító szert. Ezek mind súlyos és végzetes károsodásokat okozhatnak, attól függően is, hogy a várandósság mely szakaszában éri el a hatásuk a magzatot.

De vannak kevésbé kézzelfogható befolyásoló tényezők is, mint például az, hogy az anyának milyen a hozzáállása a várandósságához. A kétségek, bizonytalanságok, negatív érzések mind-mind olyan hormonális változásokat hoznak létre az anya testében, amelyek eljutnak a magzathoz is. Szintén ugyanez történik túlzott mértékű stressznek való kitettség esetén is.

A negyedik trimeszter

A fogalmat 2002 óta ismerjük, mióta Dr. Harvey Karp gyermekorvos leírta azt. Ez tulajdonképpen nem más, mint a születést követő tizenkét hét, amikor a baba alkalmazkodik a külvilághoz, az anya pedig ahhoz, hogy attól fogva anyai szerepében is aktívan funkcionál.

Ez a tizenkét hét is meghatározó fejlődést takar, például az agyi területek vonatkozásában. A hordozásnak, ringatásnak ilyenkor különösen nagy szerepe van, hiszen ez volt az, amit az újszülött kilenc hónapon át is érzett. Számára ez a megnyugvás jelentős forrása tud lenni. Az anya testével való érintkezés, a bőr-bőr kontaktus, a szívverésének hallgatása szintén segít megteremteni azt az ismerős közeget, amiben ő biztonságban érezheti magát.

A negyedik trimeszter anyai szempontból könnyen a túlterhelődés időszaka lehet. Az új szerep, az állandó készenlét, a baba gondozásával járó új, és gyakran ismeretlen feladatok, megspékelve a hormonális változásokkal és a megszakított alvással kimerültté tehetik az anyákat. Ilyenkor segít, ha van körülötte egy olyan támogató közeg, amelyre számíthat, ha csak néhány órára is, de kicsit tehermentesítik a kismamát, besegítenek a háztartási feladatokkal vagy a baba ellátásával kapcsolatban. A kismama talán ilyenkor nem mer kérni, de hosszú távon az egész családnak ez az érdeke, érdemes tudatosan odafigyelni magunkra!

Ajánljuk még:

Az unokám várom – a modern babavárás a nagymama szemével

Hiába volt a hasamban négy gyermek, most egészen hihetetlen, hogy egy új élet növekedik annak a pocakjában, aki belőlem pottyant ki. Mégpedig olyan pocaklakó, aki egynegyed részben én vagyok! Megfoghatatlanul izgalmas, és alig várom, hogy megismerhessem őt! Persze, addig még rengeteg dolgunk van, és gyerekem iránti féltő aggodalommal várom a nagy találkozás pillanatát – hiszen a gyermek, ha már anya is, a szülője kicsinye marad mindörökké.