Történelmi kertek: a Kámoni Arborétum
Olvasási idő: 5 perc

Történelmi kertek: a Kámoni Arborétum

Szombathely északi részén történt egykor, hogy egy birtokos egzotikus fákat hozatott külföldről, fenyőket keresztezett egymással, üvegházakat épített, miközben Európa legnagyobb arborétumaival levelezett. Ezek után nem is meglepő, hogy a kezdeti tervekből egy olyan gyűjteményt épített fel, amelynek híre messze túljutott Kámon határain…

Csakhogy jött a háború és a kert növényállományának mintegy kétharmada elpusztult. Tüzelőért jártak ide az emberek, és az egykor gondosan ápolt gyűjtemény jelentős része gyomos területté vált. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a Kámoni Arborétum története itt véget érjen- azonban nem eszik olyan forrón a kását…

A parkot ugyanis a háború után az erdészek kezdték újraépíteni, később kutatóhellyé vált, fenyőnemesítési programok indultak benne, majd területe többszörösére növekedett, ma pedig több mint háromezer taxont számláló növénygyűjteménye van, és egyben Magyarország legjelentősebb arborétumainak egyikeként tartják számon. Nem vitás: a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének ismertetője szerint itt található az ország legnagyobb fenyő-, valamint rododendron- és azáleagyűjteménye.

Egy méhésszel kezdődött

A kert legkorábbi fáit még Sághy Mihály ültette az 1860-as években a kámoni kiskastély köré. Elismert méhészként elsősorban mézelő növényekkel gazdagította birtokát, így az első telepítések mögött nem pusztán esztétikai szempont állt: a növényeknek gyakorlati szerepük is volt. A valódi arborétumalapító azonban a fia, Saághy István lett. Nevének eltérő írásmódja nem elírás: az apa Sághyként, a fiú Saághyként használta családnevét. Saághy István 1865-ben született, Budapesten államtudományi doktorátust szerzett, de élete egyik legnagyobb vállalkozása végül nem a joghoz, hanem a dendrológiához, vagyis a fás szárú növények tudományához kötődött.

Fotó: Deadend85/commons.wikimedia.org

Az 1890-es években a régi tó és a Gyöngyös-patak közötti, körülbelül négyhektáros területen kezdte tudatosan fejleszteni gyűjteményét. Külföldi arborétumokat látogatott, növényeket szerzett be a világ különböző részeiről, és kapcsolatot tartott más magyar és külföldi dendrológusokkal is. A kert alapításának pontos dátuma azonban nem teljesen magától értetődő, hiszen eredetileg magánkertről volt szó, és nem készült hozzá olyan alapító okirat, mint egy intézményhez. Saághy fia később 1891-et nevezte meg az arborétum alapításának éveként, ezért ezt tekintik ezt a dátumot a kert hivatalos indulásának. 

Saághy nem elégedett meg azzal, hogy egzotikus fákat állítson egymás mellé: kísérletezni kezdett velük. 1904-ben és 1905-ben különleges változatokat szelektált ki, 1917-ben pedig olyan keresztezést hajtott végre, amelynek eredménye ma is ott él Kámonban. Egy amerikai lucfajt keresztezett egy kínai lucfajjal, és létrejött a később róla elnevezett Saághy-luc, a Picea × saághyi. A Soproni Egyetem szerint ezzel a világon az elsők között hajtott végre ilyen, két földrész lucfajait összekapcsoló keresztezést. A hibridet barátja, Gayer Gyula botanikus írta le, és a növény ma is megtekinthető az arborétumban. 

Saághy gyűjteménye közben elképesztő tempóban növekedett. 1920-ban 244 féle fenyőt és 310 lombos taxont tartott, 1930-ra pedig a fenyők száma 260-ra, a lombosoké mintegy 600-ra emelkedett. Sőt: üvegházaiban még pálmákat és egzotikus gyümölcstermő növényeket is teleltetett. A két világháború közötti gazdasági nehézségek azonban az ő vagyonát is megtépázták. Hogy a kertet fenn tudja tartani, kereskedelmi faiskolát hozott létre, amelynek kínálatát az egyetemi történeti összefoglaló európai viszonylatban is magas színvonalúnak nevezi.

 Fotó: Deadend85/commons.wikimedia.org

1946-ban a Szombathelyi Erdőgondnokság Kámonba helyezte át székhelyét, Bánó István erdőmérnök vezetésével pedig először felmérték, mi maradt meg az értékes növényállományból, majd megkezdődött a pótlás. 1948-ban és 1949-ben társadalmi munkával két üvegházat is építettek, hogy a kényesebb növényeket szaporítani tudják. Bánó munkája annyira meghatározó lett, hogy az Országos Erdészeti Egyesület ma is a Kámoni Arborétum megmentőjeként emlékezik rá. 

1952-ben az arborétum természetvédelmi oltalmat kapott, 1953-ban pedig az Erdészeti Tudományos Intézet vette át fenntartását. Ettől kezdve új fejezet kezdődött: a különleges növények gyűjtése mellett erdészeti kísérletek helyszínévé is vált. Az 1950-es évek erdészeit többek között az érdekelte, lehet-e külföldi fafajokat sikeresen meghonosítani Magyarországon. A jelölteket háromlépcsős kísérleti rendszeren vizsgálták, és amelyik faj mindhárom próbán megfelelt, annak erdészeti felhasználását is mérlegelhették. Kámon különösen az erdeifenyő-nemesítésben játszott nagy szerepet: kiváló állományokból és szélsőséges termőhelyeken élő egyedekből gyűjtöttek szaporítóanyagot, majd a legjobb tulajdonságú egyedekből plantázsokat hoztak létre. A kert tehát különös módon egyszerre lett múzeum és laboratórium: egyik részében régi növényritkaságokat őriztek, a másikban azt vizsgálták, milyen erdőt érdemes ültetni a jövőben. Bánó István 1975-ig vezette az arborétumot: munkássága alatt a kert területe a korábbi négy hektárról húsz hektárra nőtt.

A mai Kámoni Arborétum egyik legnagyobb értéke a nyitvatermők rendkívüli változatossága. A kertben a fenyők klasszikus képviselői mellett olyan fajokkal és kertészeti változatokkal találkozhatunk, amelyek egymástól több ezer kilométerre fekvő természetes élőhelyekről származnak. A kert 2010-2011-es nagyszabású rekonstrukciója során mintegy 21 000 új növényegyeddel bővült, és a taxonok száma háromezernél is magasabbra emelkedett. És bár a régi fenyőnemesítési programok lezárultak, a klóngyűjtemények ma is őrzik eredményeiket.

Fotó: Deadend85/commons.wikimedia.org

A Kámoni Arborétum igazi hangulatát a Gyöngyös-patak és az ahhoz kapcsolódó tórendszer adja. A háború utáni fejlesztések idején Bánó István vezetésével alakult ki a három tóból és csatornákból álló vízrendszer, amely nemcsak kertépítészeti elemként, hanem a helyi mikroklíma alakításában is szerepet kapott- és kap a mai napig. A 2010-2011-es rekonstrukció során ehhez új látványelemek is társultak, köztük a tó vizében tükröződő dendrokolor sziklakert, miközben megújultak az utak, kitisztították az idős növények környezetét és helyreállították az Öreg-tó melletti zenepavilont is. 

Fotó: Deadend85/commons.wikimedia.org

Saághy István annak idején azért kezdett külföldi fafajokkal kísérletezni, mert azt szerette volna megtudni, mely növények képesek-e jól fejlődni magyar viszonyok között is. Évtizedekkel később az Erdészeti Tudományos Intézet lényegében ugyanezt a kérdést tette fel az akkori tudományos módszerekkel, csak már az erdészet számára. És ha jobban belegondolunk: ma a klímaváltozás miatt a kérdés újra különösen aktuálissá vált. A Kámoni Arborétum ezért olyan élő archívumnak is tekinthető, amelynek értéke az idő múlásával egyáltalán nem csökken, hanem új jelentést kap. Egy százéves fa nemcsak szép: száz évnyi információt hordoz arról is, hogyan viselkedett egy adott faj ezen az éghajlaton. Érdemes tehát egy őszi sétát tennünk itt, és felfedeznünk azokat a rejtett csodákat, amelyekkel eddig még nem volt szerencsénk találkozni.

Történelmi kertek sorozatunk folyamatosan bővülő gyűjtőoldalát itt találják. 

Borytókép: Deadend85/commons.wikimedia.org

Kapcsolódó tartalom
Történelmi kertek: a Villa Rufolo
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | 2026. november 10

Történelmi kertek: a Villa Rufolo

Egy messze földön híres gyöngyszem Ravello történelmi központjában, Dél- Olaszországban.