Lettország déli részén, a környező mezők, nyírfasorok és lassan hömpölygő folyók világából egyszer csak előbukkan egy monumentális barokk épületegyüttes, mögötte pedig egy kert, amelynek tökéletes szimmetriája olyan benyomást kelt, mintha valaki egy francia királyi udvar darabját helyezte volna át a Baltikum szívébe. A Rundāle palota és híres kertje a 18. századi európai arisztokrácia grandiózus vágyát testesíti meg: a rend, a szépség és a reprezentáció iránt…
A palotát és kertjét a legendás olasz származású építész, Bartolomeo Rastrelli tervezte, aki az orosz cári udvar egyik legelismertebb alkotója volt, és többek között a szentpétervári Téli Palota megalkotójaként is ismert. Rundāle építését a 18. század közepén Ernst Johann von Biron, Kurföld hercege rendelte meg, aki a korabeli Európa legfényűzőbb udvarait akarta utánozni.
A kert már első pillantásra is lenyűgöző: nem egy romantikus vagy vadregényes tájképkert, mint amilyeneket Angliában kedveltek, hanem a klasszikus francia barokk kertművészet mintapéldája. Minden tengelyekre épül, minden szimmetrikus, minden tudatosan szerkesztett. A sövények, virágágyások, fasorok és utak úgy rajzolódnak ki a térben, mintha egy geometriai kompozíció részei lennének.
Fotóü: Jeroen Komen/commons.wikimedia.org
Ez a kert valójában a hatalom nyelve. A barokk korban ugyanis a kert nem egyszerűen díszítőelem volt, hanem filozófiai és politikai üzenet is. A szabályos formák azt hirdették, hogy az ember képes rendet teremteni a természet káoszában. A hosszú tengelyek és a távolba futó perspektívák a kontroll és az uralom érzetét keltették- nem véletlen, hogy a Rundāléban ez a szemlélet különösen tisztán jelenik meg.
A kert központi része az úgynevezett francia parter, ahol az alacsony nyírott sövények és szimmetrikus virágminták szinte csipkeszerű rajzolatot alkotnak. Tavasszal és nyáron a virágágyások színei – vörösek, lilák, fehérek és rózsaszínek – élesen rajzolódnak ki a zöld sövények között, egyszerre keltve életre a monumentális és a finoman részletezett látványt. A kert egyik legszebb része a rózsakert: több ezer rózsatő virágzik itt, köztük történelmi és modern fajták egyaránt. A nyári hónapokban az egész kertet rózsaillat tölti be, amely különösen erősen érződik az esti órákban, amikor a balti levegő lehűl, és a párásabb klíma felerősíti az illatokat.
A Baltikum sajátos fényviszonyai különleges hangulatot adnak a kertnek: a nyári nappalok itt rendkívül hosszúak, alkonyatkor pedig a fény lassan, szinte észrevétlenül halványul el. Ilyenkor a palota sárgás homlokzata aranyló árnyalatot kap, a nyírt sövények hosszú árnyékokat vetnek, és az egész kertnek van valami csendes, északi melankóliája. Pedig a Rundāle-palota története korántsem volt mindig idilli. A Baltikum történelme tele van háborúkkal, birodalmi átrendeződésekkel és megszállásokkal, és a palota is többször megszenvedte ezeket az évszázadokat. Az orosz birodalmi időszak, majd a világháborúk és a szovjet korszak során az épület állapota jelentősen leromlott. A kertek egy része elpusztult vagy elvadult, több eredeti szerkezet eltűnt, a második világháború után pedig a palotát egy ideig gabonaraktárként és iskolaként is használták.
A helyreállítás a 20. század második felében kezdődött meg, és rendkívüli alapossággal zajlott. A restaurátorok régi kerttervek, levéltári dokumentumok és régészeti kutatások alapján próbálták rekonstruálni az eredeti barokk kert szerkezetét, és ez a munka még ma is tart…
A kert különösen érdekes azok számára, akik a természet és az ember kapcsolatának történetét kutatják. A barokk kertek ugyanis teljesen más filozófiát képviselnek, mint a mai természetközeli szemlélet: itt a természetet nem szabadon hagyni akarták, hanem megszerkeszteni, a növények pedig nem „vadon” élnek, hanem egy gondosan megkomponált rendszer részei. A nyírt sövények, a hársfasorok, a szökőkutak és a virágágyások együtt olyan ritmust alkotnak, ami szinte lelassítja az időt: a balti égbolt lassan halványodik, a rózsák illata keveredik a nedves fű szagával, és a palota mögött elterülő kert egyszerre tűnik végtelenül emberinek és mégis időtlennek. Egy különleges hely az európai történelemben, érdemes egyszer kapcsolódni vele.
Történelmi kertek sorozatunk folyamatosan bővülő gyűjtőoldalát itt találják.
Borítókép: Jeroen Komen from Utrecht, Netherlands/commons.wikimedia.org
Quinta da Regaleira
Portugália legrejtélyesebb kertje
