Rómától délkeletre, az Albanoi-hegyek vulkanikus lankái között fekszik egy kisváros, amely évszázadokon át a pápák nyári menedéke volt. A tó fölé épült teraszokról nézve ciprusok sora kapaszkodik az ég felé, olajfaligetek húzódnak a dombokon, lent pedig a vulkáni eredetű Albano-tó sötétkék víztükre csillan meg a napfényben. Ebben a különös mediterrán csendben élnek a Pontifical Villas of Castel Gandolfo legendás kertjei: egy olyan világ tanúi, amely évszázadokon át csak a külvilág elől elzárva létezett…
A Castel Gandolfo-i pápai birtok története jóval a kereszténység előtt kezdődött: a környék már az ókori Rómában is kedvelt nyaralóhely volt, elsősorban kellemes mikroklímája miatt. A hagyomány szerint valahol itt állhatott Domitianus császár hatalmas villája is, amelynek maradványai ma is részben a pápai birtok alatt húzódnak. A vulkanikus eredetű táj, a tó közelsége és a magasabb fekvés hűvösebb levegője már az antik világ elitjét is ide vonzotta.
A modern pápai rezidencia története a 17. században kezdődött, amikor VIII. Orbán pápa a Barberini család birtokára építtette fel nyári palotáját. Ettől kezdve Castel Gandolfo évszázadokon át a pápák nyári visszavonulásának helyszíne lett: miközben Róma nyári hősége gyakran szinte elviselhetetlenné vált, itt, az Albanoi-hegyek között a hűvösebb szél tette elviselhetővé a forró heteket.
A birtok nem egyetlen kertből áll, hanem egy hatalmas, több mint ötvenhektáros területből, amely reneszánsz és barokk kerteket, ligeteket, mezőgazdasági részeket, olajfaligeteket és díszparkokat foglal magába. Az egész táj egyszerre reprezentatív és meditatív, és nem véletlenül, hiszen a pápai kerteknek mindig kettős szerepük volt: egyrészt a hatalom és a műveltség reprezentációi voltak, másrészt a szemlélődés és az elvonulás terei.
A kertek legkülönlegesebb része közé tartozik a Belvedere-kert, amely geometrikus sövényeivel, szökőkútjaival és szobraival a klasszikus itáliai kertművészet hagyományait követi. Innen lenyűgöző kilátás nyílik a tóra és Lazio lankáira is. A mediterrán napfény itt különösen erősen érvényesül: délután a ciprusok árnyéka hosszú fekete sávokat húz a kavicsos utakra, miközben a levegőben rozmaring, babér és fenyő illata keveredik. A birtok növényvilága is rendkívül gazdag: pálmák, kaméliák, magnóliák és citrusfélék váltják egymást a teraszokon, és számos fa több száz évet is magáénak tudhat- hála a kertépítészeknek, akik tudatosan használták ki a vulkanikus talaj kedvező adottságait, ami különösen jó vízmegtartó képességgel rendelkezik.
Érdekes a kert és a mezőgazdaság kapcsolata is. A Castel Gandolfo-i birtokon évszázadokon át saját gazdaság működött: olívaolajat, bort, zöldségeket és tejtermékeket állítottak elő a pápai udvar számára. A kertek története ugyanakkor nem csupán a szépségről, a termelésről és reprezentációról szólt: a második világháború idején Castel Gandolfo különleges szerepet töltött be más frontokon is. XII. Pius pápa megnyitotta a birtokot menekültek előtt, és több ezer ember talált itt menedéket a harcok idején. Több száz gyermek született itt a háború alatt, akiket a helyiek sokáig „a pápa gyermekeinek” neveztek.
A Castel Gandolfo-i kertek hosszú időn át teljesen zártak voltak a nyilvánosság előtt. A világ csupán fényképekről és leírásokból ismerhette őket, és ez a titokzatosság különös aurát adott a helynek: a kertek a Vatikán egyik legrejtettebb, leginkább misztifikált tereivé váltak. A változás a 21. században érkezett el, amikor Ferenc pápa úgy döntött, hogy a birtok jelentős részét megnyitják a látogatók számára. Ez szimbolikus lépés is volt: egy évszázadokon át elzárt pápai világ hirtelen hozzáférhetővé vált az emberek számára.
Ma a kertekben sétálva különös kettősséget érez az ember: egyszerre van jelen a monumentalitás és a nyugalom. A szökőkutak, teraszok és szobrok a pápaság évszázados hatalmát idézik, miközben a táj mégis csendes és meditatív marad. A kabócák hangja visszaverődik a kőfalakról, a tó fölött lassan mozognak az árnyékok, és az ember könnyen megfeledkezik arról, hogy mindössze néhány kilométerre van Európa egyik legzsúfoltabb fővárosától.
A birtok nagysága jelenleg 55 hektár, ebből 30 hektárt a kertek foglalnak el, 25 hektáron pedig farmgazdálkodás folyik. A turisztikai tájékoztatók szerint a palotarész 2015. szeptember 12-től látogatható, és a turisták a Vatikánból az egykor a pápák számára épített vasútvonalon utazhatnak ide. A kapuk megnyitása ellenére nem szűnt meg az épület pápai nyaraló jellege sem: a palotának a látogatók számára nem megnyitott részében továbbra is ki van alakítva a pápai lakosztály…
Történelmi kertek sorozatunk folyamatosan bővülő gyűjtőoldalát itt találják.
Borítókép: Sudika/commons.wikimedia.org
Quinta da Regaleira
Portugália legrejtélyesebb kertje
