A grill-barbeque-smoker trendek mellett vajon van-e még, aki szalonnát süt? Csak szalonnát, hagymával? Botra tűzött, nagy gondossággal bevagdosott szalonnát, ami kakastaréjként nyílik ki az izzó parázs felett? Aminek zsírja simogatja az édes hagymafejet, majd a hófehér kenyérkaréjra csöppen, és szép lassan átitatva, fenséges ízötvözetet varázsol?
Bizonyára nem csak mi rajongunk érte. Nyár nem lehet szalonnasütés nélkül! Sőt, tavasz meg az ősz sem! Akkor talán még kellemesebb a tűz mellett üldögélni. A boton sült szalonna egyszerűségében ott az élet. Fehér kenyér kell hozzá, vastagra szelt. Füstölt szalonna, igazi, házi füstölésű. Hagyma egészben, vagy fölszeletelve – ki, mire esküszik.
Már rekordja is van a szalonnasütésnek: Néhány éve Szántódpusztán megdőlt a szalonnasütés magyarországi rekordja: 723 résztvevő sütött szalonnát egyszerre, ezzel nemcsak hazai, hanem világrekordot is állítva. A történelmi esemény a Szántódpusztai Majorság 200 éves kápolnáját formáló tűzrakóhely körül zajlott, a közösségi élmény és a hagyományőrzés jegyében.
Nyaranta mindig egész siserehad nyaralt nálunk az erdőszélen. Nagyokat túráztunk, közösen főztünk, és ha csak alkalom volt rá, szalonnát sütöttünk. A sült szalonnánál magyarabb és egyszerűbb, laktatóbb és látványosabb keresve se található. Szolgálatkész tűzmesterem is mindig akadt, aki első szóra szakszerű tüzet rakott. Hamarosan ropogott is a tűz a száraz rőzsétől, s a fiatal tűzmester válogatta a szalonnasütéshez megfelelő hasábokat: amelyekből a legjobb parázs lesz, ha türelemmel vagyunk iránta.
A kis tündérlányok pedig serényen sürgölődtek, nem is volt dolgom egy sem: szalonnát szeltek, hagymát tisztítottak, szép kövér szeleteket kanyarítottak a kenyérből. Bicskámmal szépen kihegyeztem a friss mogyorónyársakat, feltűztük a gondosan beirdalt füstöl szalonnát, s egy kicsit nyugalomra is kellett intenem a siserehadat: várjuk meg, amíg vörösen izzanak a hasábok, nem való tűzben sütni szalonnát. Néztük a lángokat, ahogyan marcangolták a száraz ágakat, ahogyan nyaldosták a tölgyhasábok kérgét… milyen mesebeli játékot űztek vele!
Szememmel intettem csak, de tudták ők is: elérkezett a pillanat, amikor végre a parázs fölé kerülhetnek a nyársra tűzött szalonnák. Izzadtak, sercegtek a szalonnák, s nagy sóhajjal adták tudtunkra, amikor egy-egy kövér zsírcsepp a parázsra csöppent: aprócska láng csapott fel olyankor egy szemvillanásnyira, de ki is hunyt rögtön, mintha csak kacsingatott volna: hé, máskor jobban figyelj, pajtás!
A friss kenyér-karéjok itták magukba a kissé kormos zsírt, a hagymák pedig méltóságteljes lassúsággal süttették magukat a parázs és a szalonna szárnyai alatt. A szalonna sütéséhez – mint minden jó és értelmes dologhoz – időt kell hagyni. Időt, míg szépen izzik a parázs, időt, amíg lassan forgatva ropogósra sül a szalonna, időt, amíg a hagyma is kellően sült és pirult lesz. És aztán idő kell ahhoz is, hogy mindezt ott a tűz szomszédságában, szép, komótosan bekebelezzük.
Az aprónép mindig éhes volt, mégsem siettek vele: érezték, ez is egy olyan szertatás, aminek meg kell adni a módját. A kis gyomrok megszólaltak, de a szemek csillogtak a pislákoló lángok fényében, forogtak a nyársak, csöppent a zsír. Egy-egy kismadár belefüttyentett a délutánba, s olykor megroppant egy ág, a kis mókusunk meg ott figyelt az öreg tölgyről.
Most, hogy az aprónép fölcseperedett, a legkisebbek meg még nem sütnek szalonnát, jóleső érzéssel gondolok vissza ezekre a nyarakra. Amikor átölelt a nyár, határtalannak tűnt az idő. Amikor esténként Fekete Istvánt olvastam az aprónépnek, mert azt éreztem odavalónak, a kihunyó tűz zsarátnokai mellett. És biztos, hogy bennük sem múlt el nyomtalanul a boton sült szalonna meg a kormos-zsíros kenyér, amiben benne van az egész nyár, az egész kerek világ.
„Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszakokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.” (Fekete István: Tüskevár)
10 kedvencünk szezonális alapanyagokból
Őszi receptek
