Otthon

Burgonyatartás nagymamáink módján: 3 dolog, amire figyelni kell

Az ősz érkezésével lassan búcsút mondhatunk a korai érésű burgonyafajtáknak. Helyettük azonban megérkeznek a piacok és az áruházak polcaira a közép- és késői érésű fajták, mint például a Red Fantasy, a Marabel és a Julinka. Ezek jellemzőiről és a téli tárolás mikéntjéről kérdeztünk egy szakembert.

A korai érésű burgonyák időszaka augusztus végén-szeptember elején lejár, ekkor kezdődik a közép- és kései érésű fajták ideje. Ezeket a kései fajtákat már nyugodtan tárolhatjuk heteken, hónapokon keresztül – erre a szeptember vége felé felszedett krumpli a legalkalmasabb.

1. Jókor szedjük

„Fontos, hogy a betárolható fajták esetében minél hosszabb legyen a mélynyugalmi időszak, vagyis minél később kezdjenek el csírázni. A korai burgonyáknál ez nincs meg, azok nagyon gyorsan kicsíráznak. S ha kicsírázik egy krumpli, akkor sokat veszít a minőségéből” – magyarázta Szabó István, a Haladás Mg. Zrt. munkatársa. Hozzátette: a kései burgonyákra a jól tárolhatóság mellett jellemző, hogy sokkal vastagabb, szilárdabb héjjal rendelkeznek a korai érésűekhez képest. Valójában ebből a tulajdonságukból is adódik, hogy jól, illetve hosszabb ideig tárolhatók, kevésbé sérülékenyek.

A burgonya helyes tárolása nagyon összetett dolog. „Első lépésként meg kell várni, hogy a krumpli teljesen beérjen” – tudtuk meg a szakembertől. „Nagyon fontos kivárni a hűvösebb időjárást, az alacsony hőmérsékletet. Hiába van már szeptember, még mindig nagyon meleg van, ami nem jó a betárolásnak. Meg kell várni, hogy a nappali hőmérséklet sokkal alacsonyabb legyen. A tárolási hőfoknak, amin majd hosszú heteken, hónapokon keresztül tároljuk a burgonyát, 10 fok alattinak kell lennie, vagyis erre a hőmérsékletre kell lehűtenünk a gumókat. Nem mindegy, hogy 28 fokról hűtjük le, vagy csak 13-15 fokról.” 

Vagyis

az a krumpli, amit a meleg időben felszedünk, még nem alkalmas a tárolásra.

2. Jól tároljuk

Egyes burgonyafajták, mint például a Red Fantasy, jól tűrik a tárolást, s nem alakulnak ki rajta úgynevezett nyomásfoltok – ezek akkor jelennek meg, amikor halomba rakjuk a krumplikat, és megnyomják egymást, ha arra érzékenyek. A jellegzetes szürke-fekete nyomásfoltokat sajnos csak hámozás után lehet észrevenni.

Érdemes mindig jól szellőző ládában tárolni a krumplit. „Mindenképpen sötét, lehetőleg párás és hűvös helyen tároljuk a burgonyát, amilyen például egy klasszikus pince. Ez azért kell, mert fény hatására elkezd csírázni a gumó, megzöldül, sokat veszít a minőségéből” – mondja a szakember. „Ha valaki mégsem tudja ezeket a feltételeket biztosítani, az ne essen kétségbe, mert manapság már szinte az év minden napján lehet kapni megmosott, csomagolt burgonyát, jellemzően jó minőségűeket. Könnyen lehet ugyanis, hogy amit betárolna az ember télire, abból idővel esetleg sokat ki kell dobni, mert megromlik, tönkremegy. Nekik talán jobban megéri kevesebbet tartani otthon, és inkább hónapról hónapra újat venni.”

3. Ismerjük meg a fajtákat

A Red Fantasy egyébként nemcsak a jól tárolhatósága miatt lehet kiváló választás. „A mai vásárlói elvárásoknak megfelelően ez egy gömbölyded, sekély rügyekkel rendelkező fajta, emiatt sokkal könnyebben hámozható, könnyebb vele dolgozni. A színe fényes, élénkpiros. És ami nagyon fontos a magyar piacon (bár sehol sem elvárás), hogy sárga a krumpli húsa, ezt ugyanis sokan esztétikusabbnak gondolják. A színe miatt szebben elkészíthető, talán egy picit kívánatosabb a belőle készült étel, mint egy fehér húsú fajtából. Mi legalább is azt vettük észre, hogy a vevőink a sárga húsú fajtákat jobban kedvelik. De ez csak ízlés kérdése, ennél sokkal fontosabb a burgonya ízletessége” – magyarázta a szakember.

Míg Nyugat-Európában abszolút a sárgahéjú burgonyák nemesítése felé vették az irányt, addig nálunk inkább a piros héjúakat kedvelik a vásárlók. Szabó István szerint a magyar piac mostanra érett meg arra, hogy szívesebben kipróbálják a sárga héjú krumplikat is. 

„A vásárlók nyitottabbak lettek a kísérletezésre, szívesen kipróbálnak új dolgokat.

Tapasztalataim szerint aki kipróbálja, az zömmel marad is a sárga héjú burgonyánál” – árulta el, hozzátéve, hogy például a Marabel és a Julinka megnevezésű, sárga héjú és sárga húsú, ízletes burgonyafajtákat nyugodt szívvel ajánlja kipróbálásra.

A krumplik felhasználásánál érdemes segítségül hívni a „burgonyaábécét” – az egyes fajták ugyanis A, B és C kategóriába vannak sorolva. Az A kategóriába tartoznak a nem szétfőződő (pl. salátának való fajták), a B-be az általános célokra jól használható főzni valók, végül a C kategóriába sorolják az inkább sütni való burgonyákat. Ennek megfelelően érdemes elkészíteni a krumplit, mert például a sütni való krumpli könnyebben szétfő. A Red Fantasy, a Marabel és a Julinka a B kategóriába tartoznak, vagyis kiváló főtt krumpli, krumplipüré, gombóc, nudli, főzelék vagy paprikás krumpli készíthető belőlük.

Szabó István azt javasolja, ha valaki rátalál egy-egy olyan burgonyafajtára, ami nagyon ízlett neki, amivel elégedett, akkor érdemes kitartani amellett. Manapság kötelező feltüntetni a burgonya fajtáját és típusát a csomagoláson, így könnyebb rátalálni az üzletekben és a piacokon a kedvencünkre. Sőt, ha van otthon kiskertünk, akár meg is termelhetjük a család számára a kedvenc krumplinkat, hiszen a vetőgumók is egyszerűen beszerezhetők.

(A cikk megjelenését az Euro sol támogatta)

Ajánljuk még:

 

 

Már követem az oldalt

X