Visszaállhat a természet rendje, ha felhagyunk az idő manipulálásával

Mit diktál a természet rendje?

Két napfordulóval és két nap-éj egyenlőséggel szabályozza a természet a bolygó életének ritmusát, így minden évszaknak megvan a maga „csillagászati középpontja”. Olyan viszonyítási pont ez, amelyhez az idő mérését is igazítjuk: a tavaszi (március 21. körül) és őszi (szeptember 23. körül) nap-éj egyenlőség alkalmával, amikor az Egyenlítő áthalad a Nap középpontján, a nappal és az éjszaka hossza szinte megegyezik, a nyári (június 21.) napforduló a leghosszabb nappallal, míg a téli (december 21.) napforduló a leghosszabb éjszakával „kényeztet” bennünket.

Az égi jelenségek strukturáló ereje abban rejlik, hogy figyelni tanítanak: megtanítottak minket számba venni a változásokat és alkalmazkodni a természet ritmusához.

Bár az óraátállítás gondolatát Benjamin Franklinnek tulajdonítják, végül csak jóval később, 1916-ban alkalmazták először a módszert, az Egyesült Államokban, energiatakarékosság céljából, majd Európa is átvette ezt a gyakorlatot. A takarékosság szempontja (kevesebb világítás szükséges így) máig uralkodó nézet az óraátállítás előnyeit hangsúlyozók körében.

Magyarországon Az Est 1916. április 16-i számában hozták az olvasók tudomására a nyári időszámítás bevezetését, melyet április 30-án éjszaka 11 órára időzítettek: ekkor kellett egy órával előbbre állítani a mutatót, ami szeptember 30-ig így is maradt. Mint minden újdonság, nyilván ez is felborzolta a kedélyeket, ám a „vihar” szép csendesen elült szeptember 30-ig, a téli időszámításra való átállásig.

Az óraátállítás XX. századi története valóságos kalandregény. Nemcsak népszerűsége ingadozott, de alkalmazását is szünetek és vicces körülmények tarkították. Magyarországon 1954 és 1957 között az elektromos energiával való takarékosság miatt működtettek két időzónát az évek során, majd 1957 és 1979 között megszűnt az időmérő „manipulálása”. Majd 1980. április 6-ban vezették be ismét, – úgy tűnik, „utoljára” – a nyári időszámítást, ugyancsak energiamegtakarítási megfontolásból: a napfényes órák számának növekedésével több villamosenergiát takaríthattunk meg. Az Európai Unió végül 1996-ban egységesítette a nyári időszámítással kapcsolatos irányelveket és ekkortól kormányrendelet szabályozta az óra átállítását.

Gazdasági érvek kontra egészségügyi szempontok

A MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRT.) mérései szerint a nyári időszámításra való átállás jelentős villamosenergia-megtakarítást eredményezett:

éves szinten egy közepes méretű hazai város teljes fogyasztásával egyenértékű áramot spóroltunk meg.

A legutolsó, tehát 1980. évi bevezetésétől a nyári időszámításnak köszönhetően mindösszesen 4000 gigawattórát, azaz a teljes ország ötheti áramfogyasztását takarítottuk meg – ezzel összefüggésben károsanyag-kibocsájtás terén is kevesebb van a számlánkon, vagyis a környezetnek is jót teszünk vele. Mindezzel együtt az óra előre- és visszaállítása biológiai ritmusunkat is megbolygatta, többféle panasszal keserítve meg bennünket évente kétszer is a mutató tologatása utáni hetekben.

Az óraátállítással kapcsolatban ismét történelmi pillanathoz érkeztünk: lehet, hogy október 24-ről 25-re virradóra lesz az utolsó alkalom, amikor hajnali 3 órakor egy órával visszafelé forgathatjuk az idő kerekét és 2021. március 28-án tekerjük ismét vissza. Az Európai Parlament (EP) ugyanis 2019. március 26-án döntött az egy órás óraátállítás 2021-ben való megszüntetéséről, így jövő tavasszal minden tagállam eldöntheti, melyik időzónában szeretne maradni. Nyilván, minél közelebb kerülünk az utolsó pillanathoz, annál intenzívebb vitákat vált ki az óraátállítás eltörlése, hiszen a kutatások is ellentmondásos adatokkal szembesítenek.

Az egészségügyi tényezők közül az alvás és ébrenlét ciklusának szabályozása az az elsődleges szempont, ami miatt a Magyar Alvásszövetség is üdvözölte az EP döntését az óraátállítás eltörléséről. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy

visszatérünk a természetes életritmushoz, hiszen nem erőltethető rá az emberi szervezetre a folyamatos ritmusváltás.

Statisztikai adatok szerint az óraátállítás hatása a balesetek arányának megnövekedésében is tetten érhető, így mindenképpen javasolt annak eltörlése. 2017-ben éppen a finnek által kezdeményezett petíció nyomán került terítékre a kérdés az Európai Parlamentben. A 70 ezer aláírással beadott indítvány éppen ezekre az egészségügyi okokra hivatkozva kérte az óraátállítás megszüntetését.

Végleg átállni, de hová?

A lakossági preferenciákat tekintve a magyar népesség zöme (78%) egyértelműen üdvözli az óraátállítás megszüntetését és szintén többen vannak (62%), akik a nyári időszámítás megtartása mellett voksoltak. A meteorológusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy sem a bioritmusunk, sem pedig az információáramlás szempontjából nem ez volna az előnyös választás. Bár nincsenek tudományos bizonyítékok az óratologatás hosszútávú egészségkárosító hatására, abban egyetértenek a szakemberek, hogy a megszokott bioritmusunkból mindenképpen kizökkent egy időre. Olyan, mintha más időzónába utaznánk: ahány óra az eltérés, minimálisan annyi hétre van szüksége a szervezetnek az átálláshoz. Az egyórás eltérések tehát legalább egy hétig megviselnek. További meteorológiai szempontok szerint pedig az előrejelzéseket is egy órával korábban kapnánk meg, amennyiben végül a téli időszámítás mellett döntenénk.

Az óraállítgatás megszüntetésének igénye nyilvánvalóan összefügg a XXI. századi európai ember életminőségében és életformáiban bekövetkezett változásokkal. Az alternatív energiaforrások térnyerésével és az online és digitális megoldások széleskörű elterjedésével egyrészt képesek vagyunk energiatudatosabban élni, másrészt pedig tevékenységeinket egyre kevésbé befolyásolja a napos órák száma. Így valószínű, hogy nincs is szükségünk az időmérés további manipulációjára; úgy tűnik, elegendő lesz nekünk ezentúl a természet megbízható rendje, és engedjük az időt a maga csillagösvényén haladni.