Miért szerettük annyira a Csemege-boltokat? Mert jóval többet adtak a hetvenes-nyolcvanas években, mint egy élelmiszerbolt. Csinosan elrendezett, pazar árukészlet, látvány, ritkán kapható különlegességek. A vásárlásnál valami egészen finom hangulat vett körbe. A boltoknak illatuk volt, kávé, csokoládé, és málnaturmix illata, a fehér köpenyes eladóknak őszinte kedvességük. A háttérben egy sajátos szervezeti kultúra működött, ahol a szakértelem, a fegyelem, a szolidaritás és a humor együtt tartotta életben a rendszert.
Emberi közelség a kereskedelemben
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum most ezt a világot idézi meg. A kiállítás nosztalgikus és interaktív: felidézi a ’70–80-as évek vásárlási élményét, megmutatja a polcokra került termékeket, a kiszolgálás jellegzetes eszközeit és a szervezeti kultúra háttértörténeteit. Megjelennek a kor ikonikus csomagolásai, a kiszolgálás módjai és az az emberi közelség, amely ma gyakran ritkaságszámba megy.
A tárlat arra is emlékeztet, hogy a kereskedelem nem csupán árucsere, hanem közösségi élmény, a mindennapi emberi történetek színtere. Ez az, ami annyira hiányzik a mai szuper- és hipermarketes világból, ahol már a pénztárt is magad kezeled. Ha egyáltalán elmész a boltba, és nem házhoz rendeled. Éppen ezért érez az ember nem kevés nosztalgiát, amikor belép egy igazi „csemegebolt” ajtaján, vagy éppen a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítására. Mert csupa olyasmit lát, ami egykor kedves volt a szívének, ami csupa szép emléket idéz fel.
Málnaturmix, jaffasajt, aszpikos hidegtál
Ahogy beléptem, nekem elsőre máris az Emkénél lévő „éjjelnappali” jelent meg a szemem előtt, a Blaha Lujza téri Csemege, ami helyét ma egy mindig túlzsúfolt és ideges szupermarket foglalja el. Olykor az összegyűjtött forintokból ott ittunk málnaturmixot, ami maga volt a megtestesült álom! Ilyet sehol máshol nem árultak, vagy legalábbis nem tudtunk róla. Bizony, sorba kellett állni érte, a szemünk előtt zubogott, habosodott a turmixgépben. Állva szürcsöltük az ablaküveg mögött, és királynőnek éreztük magunkat!
A jaffasajt a hűtőpultban bújt meg, kövér diódarabokkal, őzgerinc formában dermesztve. Kisebb darabokat lehetett belőle venni, de akadt olyan is, ahol szépen, mint a szalámit, fel is szeletelték. Hogy miből volt, senki se tudta, azt csak sejthetjük, hogy az akkor divatos jaffa szörpből, némi kocsonyásító anyag segítségével állították elő, de sokunk kedvence volt. Nekem mindig nagyot dobbant a szívem, amikor apám egyszer-egyszer egy darabkát előhúzott a táskájából. A nagyszabású hidegtálak is ott sorakoztak a hűtővitrinekben, és akár egész tálat is lehetett rendelni. Ezek a hidegkonyhai készítmények is életre keltek a kiállításon, igaz, csak élethű, az egykori ínyencségekre megszólalásig hasonlító makettek formájában.
Fagylaltok a Szovjetunióból
A hetvenes években, amikor még triciklis fagyiárusok csöngettek bele a vasárnap délutánba, és épp hogy megjelent a csoki-vanília csavaros, igazi különlegességnek számított, hogy a Csemegéből előre csomagolt, szovjet fagylaltot lehetett hazavinni. A vállalat történetét is megismerhetjük, hiszen akik nem dolgoztak benne, csupán élvezték a vásárlás mindennapos élményét, nem tudhatják, hogy 1954-ben nyílt az első Csemege üzlet. A bolthálózatot összefogó vállalat többek közt az egykori Julius Meinl üzleteket valamint a szövetkezeti boltokat fogta össze, és máris élelmiszerkereskedelmi képzést is indított, ahol az ízig-vérig eladók születtek. A Csemege vezette be az előre csomagolást, az önkiszolgálást, indította be az ingyenes házhoz szállítást. 1964-ben a Balaton körül mozgóboltokat nyitottak, és külföldi lerakatai, üzletei is voltak Bukarestben, Varsóban, Moszkvában, Ulanbatorban.
A szocializmus évtizedeiben a Csemege Kereskedelmi Vállalat boltjai a bőség, a nyugatias luxus és a modernitás szigetei voltak. Egy olyan korszakban, amelyet gyakran a hiánygazdaság és a szürkeség jellemzett, ezek a boltok egy egészen más világot képviseltek.
Tündöklés és eltűnés rendszerváltás környékén
A rendszerváltáshoz közeledve nyílt meg 1980-ban az Örs vezér téren a Sugár, ami akkoriban a legmodernebb élelmiszerüzletnek számított. Két évvel később bevezették az összes dolgozó számára az ötnapos munkahetet, nem sokkal később pedig Julius Meinl sarkok jelentek meg a nagyobb boltokban.
A rendszerváltáshoz közeledve számos változás érte a Csemege bolthálózatot is, hogy mi, és hogyan történt, azt az érdeklődők megtudhatják a kiállításon, ahol akár Jenei Gabriellával, az egyik kurátorral is összefuthatnak.
Volt egyszer egy Csemege
„Egy név, amely egykor országszerte a mindennapok része volt. Egy bolthálózat, ahol a kirakatok mögött az eladók ismerték a vevőket, a pult mögül mosoly kísérte a vásárlást, és ahol az apró rítusok közösségi élménnyé formálták a bevásárlást. Lépjenek be velünk a múlt boltjába – ahol minden polc, címke és történet ismerős lehet, még ha egy kicsit másképp is, mint régen.” – invitál mindenkit a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szeptember 13-ig erre a finoman nosztalgikus kiállításra.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Amikor már semmi sem elég
Hogyan ronthatja el a pénz az életünket?
