A Balaton körül bolyongva már több helyen látni olajfákat. Egyesek megütközéssel nézik, tájidegen betolakodónak vélik. Mások több-kevesebb sikerrel próbálnak meg életben tartani egy-egy dekoratív példányt a kertben, dézsában a teraszon.
A Szent György hegy oldalában Török Csaba borász több mint tíz éve ültetett olajfákat a szőlősorok mellé, Káptalantótiban koros és csemete olajfákat lelhetünk, sétálhatunk köztük, akárcsak lenn délen. Aki jól figyel, a közelben egy jókora, bekerített olíva birtokot is megpillanthat. Ez a zsenge korú mediterrán paradicsom 6 család összefogásával kelt életre, a tervekről, az olíva jövőjéről beszélgettünk egy forró nyári délelőttön Fejes Olivérrel, az Olíva birtok egyik megálmodójával.
Honnan jött az ötlete egy szőlész-borásznak, hogy olívával kezdjen el foglalkozni?
Jó három éve kezdtem el azon gondolkodni, hogy mit is kellene csinálni a mezőgazdaságban a klímaváltozásra reflektálva. Horvátországból hazafelé a hosszú úton ugrott be, hogy miért is ne lehetne ez az olíva? Ahol a szőlő és a mandula megél, ott van helye az olajfának is. Török Csaba már jó pár éve foglalkozik a Szent György hegyen olívával, gondoltam, ha neki sikerült kicsiben, nekünk nagyban miért ne?!
Nincs még hazánkban kidolgozott módszer, a klímánk is éppen határeset. Itt, a Balaton-felvidéken is mindenhol más és más a mikroklíma. Elkezdtem beleásni magam az olajfák tudományába, aztán hat család összeállt, és közösen visszük ezt a projektet. A csemeték pedig Toszkánából érkeztek Káptalantótiba.
Hol lehet megtanulni az olívatermesztés csínját-bínját?
Én Spanyolországban, Valenciában végeztem egy két féléves olíva művelési képzést és gyakorlatot. Így legalább alapszinten megismerkedtem vele, amennyire egy képzésen meg lehet tanulni a gazdaságot, majd pedig ehhez jön hozzá a hazai tapasztalat. De gyakorlati tapasztalatokat gyűjtöttem Horvátországban, Olaszországban, Szlovéniában és Spanyolországban is. A döntő különbség a mediterráneum és a Kárpát-medence közt a klíma. Nálunk a meleg tekintetében még előnyünk van, tőlünk délre nagyon küzd az olíva, ha éppen virágzáskor éri a hőhullám. Az megakasztja, nem kötődik meg a termés.
Az olíva a mínusz 12-15 fokot tolerálja, de ha hosszasan van hideg, akkor a fiatal hajtások elfagynak. Ezt az idei tél meg is mutatta nekünk. Azok a csemeték, amelyeknek még nem volt idejük begyökeresedni, akklimatizálódni, azok sajnos nem élték túl a telet, az első három év a sorsdöntő. Most azon dolgozunk, hogy megtaláljuk az igazán jó, fagytűrő fajtákat.
Mikor virágzik az olíva?
Május végén, június elején virágzik, tehát ez is egy előny, hogy nem fagynak el a virágok. Viszont azon kell izgulni, hogy ne jöjjön ilyenkor 30 fok. Tehát a meleg is a kárára lehet. A virágai laza, szőlőhöz hasonló fürtökben csüngenek, sárgásfehérek, szolid, finom illatot árasztanak, a beporzást elsősorban a szél végzi.
Mennyire alkalmazkodott az olíva a környezethez, a szárazsághoz, a forrósághoz? Szükséges-e locsolás, talajtakarás?
Az olíva aszálytűrő növény, a mediterráneumban kőbánya-szerű helyeken is vígan megél, de ha nem kap csapadékot, megakad a fejlődése. A sorok közt van takarónövényzet, így nincs lemosódás, erózió, és lassabban szárad ki, jobban megtartja a nedvességet. Vetettünk a sorok közé speciális takarónövény-magkeveréket, de azt egy hirtelen zápor elmosta, így most hagyjuk azt, ami nő magától, és működik. Nagyon kevés a csapadék, muszáj pótolni, nem csak az olívánál.
Mit szólnak a környék vadjai az olívához?
Az őzek nagyon rákaptak. Az idei tél számunkra nehéz volt, mert nem csak a nagy hideggel kellett megküzdeni, hanem azzal is, hogy a nagy hóban az őzek nem találtak ennivalót. Az olíva örökzölden lengedezett, az őzeknek éppen kapóra jött. Hiába volt villanypásztor, bőven volt csonkítás, mivel nem volt más ennivaló, így ráfanyalodtak az olívára. Ám a levelek nem túl nedvdúsak, tehát amikor találnak mást, akkor inkább azt legelik le. A virágok mindig az előző évi hajtásokon fejlődnek, ezek a legfrissebbek, ezek a legnedvdúsabbak, ráadásul a fagyérzékenyek, tehát így duplán kerültek veszélybe.
3-4 éves fákat ültettünk el, és úgy terveztük, hogy idén lett volna az első szüretünk, mert 2-3 év kell ahhoz, hogy elkezdjenek termőre fordulni. Aztán jött a kemény tél, meg az őzek, így a jövő évi szüretben reménykedhetünk. Természetesen vannak már akklimatizálódott fák, amelyeken lesz némi termés, de ahhoz, hogy legyen saját olívaolajunk, még szükséges pár év.
Közösségi összefogással létesült az olíva ültetvény. Mit jelent ez a valóságban?
Hat család fogott össze, hogy megvalósítsuk ezt a közös álmot. Ez nem egy profitorientált, teljesítményen alapuló, hanem egy szerelem projekt. Szeretnénk megmutatni, hogy lehet ilyen. Egy úttörő dolog, amit majd a gyerekeink, az unokáink fognak igazán élvezni! Egyelőre a sok apró fa különleges látványt nyújt, vadkerítés védi. Vannak felújításra váró gazdasági épületek, amibe megálmodtunk egy olívafeldolgozót, vendégházat, szeretnénk behozni majd ide a vendéglátást, a szőlészet-borászatot is.
Mik a tervek, mi lesz majd a bogyóból? Milyen az íze nyersen? Még így nem kóstoltam, de úgy hallottam, hogy keserű.
Így igaz, nyersen eléggé keserű íze van, éppen ezért a madarak sem fogják lopkodni, ha beérnek a bogyók.
Nagy terveink vannak, a mini szüreteink eredményeiből kísérletezgetünk. Savanyítással, különleges olívás termékekkel, de ezeket még nem árulhatom el, mert ugyan már prezentálhatók, de még nem kész termékek.
Szőlész-borásznak mit jelent olívával foglalkozni? Nem jelent törést, könnyedén át lehet nyergelni erre a területre?
Itt egy elhanyagolt, pusztuló szőlő helyére került az olíva. Egy próba, egy reakció a klímaváltozásra. Tudunk-e találni olyan megoldást, ami fenntartható hosszútávon. Mert aki olívát ültet, az bízik a jövőben, és mi is azt az álmot dédelgetjük, hogy 3-400 év múlva már gyönyörű szép olívaültetvény lesz, és nem csak itt, hanem esetleg a környező hegyeken is. A tervünk az, hogy mind a kettő megjelenjen, a szőlő és az olíva is, ahogyan azt láthatjuk Olaszországban, Spanyolországban is.
A tradíciók fontosak, de nyitni kell az új megoldások felé is. Az úttörő dolgok eleinte mindig meghökkentőek, aztán szépen beleformálódnak a tájba, a kultúrába, ahogy az történt sok más növényünkkel, gondoljuk csak végig! Ráadásul egyre több borász küzd értékesítési gondokkal, a több lábon álláshoz is egy „láb” lehet a jövőben az olíva. Dolgozunk rajta, tanuljuk, tapasztaljuk, a gyümölcsét pedig jó esetben az unokáink, vagy az ő unokáik fogják élvezni igazán.
Fotók: Fejes Olivér
A kóbor, hontalan állatok világnapja
Augusztus 16.
