Tükröm-tükröm mondd meg nékem… Ahogy múlnak az évek, egyre nagyobb kihívást jelent a tükörbe nézni. Emlékszem, negyven körül volt egy „rokkanás” az arcomon, aztán a következő évek újabb és újabb nyomokat hagytak a bőrömön. Mindezt tovább nehezítette, hogy a reklámokban simára vasalt arcú 50-60, vagy akár 70 körüli nőket látunk. A közösségi média is azt sugallja, hogy az idő múlása mindössze egy hiba, amit könnyű korrigálni.
Egyre többen érzik úgy, hogy nem akarnak versenyt futni az idővel, és szeretnének önazonosak maradni. „Eszedbe se jusson eltüntetni egyetlen ráncomat sem! Mindegyikért megdolgoztam.” Ezt az üzenetet állítja középpontba Szepesvári Petra fotós „Ahogy vagy!”- a létezés nyomai" című projektje, amely 50-60-70-es éveikben járó hölgyeket mutat meg retusálás és szerepek nélkül. A projekthez ismert magyar nők – Für Anikó, Lőrinc Katalin és Pálffy Szilvia – is csatlakoztak, hogy teljes önvalójukban álljanak a fényképezőgép lencséje elé.
Szepesvári Petra több mint húsz éve dolgozik fotósként, és az eltelt évek során számos olyan kiállítási anyagot készített, amelynek komoly mondanivalója volt. Frida Kahlo ihlette sorozata azt mutatta be, vajon milyen lenne a művész 21. századi nagyvárosi nőként, az endometriózis témájához nagyon érzékenyen nyúlt, szerette volna láthatóvá tenni ezt a sokszor láthatatlan, ám annál több fájdalommal és lelki teherrel járó betegséget. A kiállítást pódiumbeszélgetések követték, ekkor tapasztalta meg, hogy a fotográfia nemcsak megmutat valamit, hanem egyfajta párbeszédet is elindíthat egy sokakat érintő témáról.
„Az „Ahogy vagy” ötlete egy kiállítás során született meg benne. A Műcsarnokban látta Peter Lindberg, a neves divatfotós életmű-kiállítását. Ahogy a 90-es évek szupermodelljeiről, többek között Cindy Crawfordról, Naomi Campbellről, Linda Evangelistáról készült képeket nézte, elgondolkodott, vajon hogy néznek ki ma ezek a nők, akik egykor a szépségideál megtestesítői voltak. „Ez a generáció közel 60 éves, és az az ötletem támadt, milyen érdekes lenne megmutatni őket a mai formájukban, természetesen az idő múlásának nyomaival együtt. Innét jött a gondolat, hogy 50-60 évesen természetesnek lenni és azt vállalni micsoda fantasztikus dolog. Éreztem, hogy szükség van olyan képekre, amelyek ellenpontozzák azt az elvárást, hogy a női szépség csak akkor érték, ha fiatalsággal párosul. Úgy jöttem ki a kiállításról, hogy szeretnék egy sorozatot olyan magyar nőkről, akik vállalják magukat, úgy, ahogy vannak. Akik büszkén vállalják a ráncaikat és harmóniát sugároznak. Ezzel példát mutatnak és erőt adnak.”
Petra szerint a természetes szépség korántsem azt jelenti, hogy valaki egyáltalán nem törődik a külsejével. „A határ ott húzódik, amikor valaki mindenáron megpróbálja eltüntetni mindazt, amit az élet az arcára írt. A projektben résztvevő nők azt mondták, nem szeretnék megtagadni életük nyomait. Attól, hogy valaki mindenféle módszerrel fiatalítja magát, az évei száma nem lesz kevesebb. Ha jól érzi magát a bőrében, az kívülről is látszik és olyan harmóniát sugároz, hogy jó ránézni.”
Peter Lindberg ikonikus fotói alapján Petra különböző korú nőket képzelt el különféle, nem megszokott helyszíneken. „Lindberg inspirációjára jött például a gyári negyed, voltunk Csepelen, a Duna-parton, és két pécsi szereplőmmel parkolókban is fotóztunk. A legfiatalabb modellem 50 éves volt, a legidősebb pedig 72. Bölcsődei gondozó, lakberendező, színésznő, táncművész - nemcsak művészek, hanem civilek is a kamerám elé álltak. Olyan ismerőseimet hívtam, akiket mindig is inspirálónak találtam. A 72 éves szereplőm a szomszédasszonyom, aki aktív éveiben bölcsődei gondozóként dolgozott. Annyira energikus és dinamikus, példaértékű lehet más nők számára is.”
A fényképekhez mini interjúk készültek, amelyekben a modellek arról meséltek, hogyan élik az idő múlását. Bár időnként nehéz szembenézniük a változásokkal, egyikük sem térne vissza fiatalabb önmagához. „Valamennyien meg tudjuk válaszolni azokat a kérdéseket, hogy a korral mi kopott ki belőlünk, mit veszítettünk és mit kaptunk. A megfelelési kényszer elhagyása például igazi szabadságot hozhat.”
A fotózás Petra szerint valamennyiük számára pozitív élmény volt. „Számomra az mutatja, hogy sikerült megragadnom az adott személy lényegét, amikor nem egy beállított képet látok, hanem magát az embert. A képek és az interjúk azt is megmutatták, megmutatják, hogy ezeknek a nőknek korántsem könnyű az életük. Drámákon, nehézségeken mentek keresztül, mégis megőrizték pozitivitásukat és életszeretetüket.”
Petra számára az „Ahogy vagy” már jóval több lett, mint egy fotókiállítás. „Ez nekem egy mérföldkő, sokat tanultam általa, minden szinten. A kiállításhoz olyan kísérőprogramok kapcsolódnak, mint a pódiumbeszélgetések vagy a témába vágó „Ha a nő elmúlt 40” című, Janikovszky Éva írásaiból készült színházi darab. Jó, amikor képek vannak a falon, de még jobb, ha beszélünk is róluk, és egymásból is meríthetünk. A projekt pedig folytatódik: az első új fotózás már meg is történt.”
Azt, hogy milyen sokat számít, hogyan nézünk egymásra, Molnár-Bánffy Kata története is jól példázza. A róla készült fotót Petra választotta ki a kiállításra, és Kata azt mondta, ragyogónak látja magát rajta. „Azt mondják, akit szeretünk, azt ragyogónak látjuk. Petra így néz az emberre. Számomra megtisztelő, hogy azt mondja, megragyogtat.”
Talán ez is az „Ahogy vagy” egyik legfontosabb üzenete: néha valaki más tekintete segít meglátni magunkban azt, amit mi még nem tudunk.
Fotók: Szepesvári Petra
