A nyári hőhullámok idején sok embernek támad az az érzése, mintha eltűntek volna a madarak. A reggeli ének hirtelen elhalkul, napközben alig látni mozgást a kertekben, és az erdők szélén is szokatlan csend telepszik a tájra. Pedig a madarak ilyenkor valójában nem tűnnek el, inkább csak visszahúzódnak.
A madarak különösen érzékenyek a túlmelegedésre. Testhőmérsékletük eleve magasabb az emberénél, sok énekesmadáré például 40-42 °C körül mozog, és ehhez képest már néhány fokos külső hőmérséklet-emelkedés is jelentős terhelést jelenthet számukra. Ráadásul tollazatuk, amely hideg időben kiváló szigetelés, extrém melegben bizonyos szempontból hátránnyá is válhat. A madarak nem izzadnak úgy, mint az ember, ezért teljesen más módszerekkel próbálják hűteni magukat.
Az egyik legfontosabb ilyen mechanizmus a lihegés. A madarak gyors légzéssel párologtatnak vizet a légutak felületéről, így próbálják csökkenteni testhőmérsékletüket. Ez azonban rendkívül vízigényes folyamat. Kánikulában a kistestű madarak nagyon gyorsan kiszáradhatnak, különösen akkor, ha kevés az elérhető vízforrás. Ezért van az, hogy a legforróbb órákban sok faj szinte teljesen leállítja aktivitását: kevesebbet mozognak, kevesebbet táplálkoznak, és igyekeznek árnyékos, hűvösebb helyeken meghúzódni.
A kertekben ilyenkor különösen fontos szerepet kapnak a sűrű bokrok, a sövények és a fák, ugyanis ezek nemcsak búvóhelyet jelentenek, hanem saját mikroklímát is kialakítanak. Egy árnyékos bokor belsejében akár több fokkal alacsonyabb is lehet a hőmérséklet, mint a tűző napon. A madarak pontosan ismerik ezeket a „hűvös szigeteket”, és a nap legforróbb részében gyakran órákra eltűnnek bennük. Ezért érezzük úgy, hogy eltűntek a kertből – valójában azonban csak energiatakarékos üzemmódra váltottak.
A kánikula a táplálékszerzés ritmusát is teljesen átalakítja. Sok madár ilyenkor hajnalban rendkívül aktív, mert a napfelkelte utáni néhány óra még viszonylag elviselhető hőmérsékletű. Ezután azonban a legtöbb faj visszahúzódik, és csak késő délután vagy este jelenik meg újra. A nyári hőségben ezért a kert madárvilága sokkal inkább a reggeli és az esti órákban „él”.
Különösen nehéz helyzetben vannak a fiókákat nevelő madarak. A szülőknek ilyenkor egyszerre kell elegendő táplálékot találniuk és saját magukat is megvédeniük a túlmelegedéstől. A fészkek ráadásul extrém módon felmelegedhetnek. Egy napsütésnek kitett odú belsejében vagy egy rosszul árnyékolt fészekben a hőmérséklet életveszélyesen magasra emelkedhet. Egyes kutatások szerint a hőhullámok már ma is jelentős fiókapusztulást okoznak számos madárfajnál.
A városi környezet különösen problémás ebből a szempontból. Az aszfalt, a beton és az épületek nappal rengeteg hőt nyelnek el, majd lassan sugározzák vissza azt. Az úgynevezett városi hősziget-hatás miatt a települések akár több fokkal melegebbek is lehetnek a környező vidéknél. Egy városi madár számára a kánikula tehát sokszor még extrémebb körülményeket jelent, mint egy természetközelibb élőhelyen, és bizony komoly kihívások elé állíthatja.
Nem véletlen, hogy felértékelődik minden apró vízforrás szerepe. Egy sekély madáritató nyáron szó szerint életmentő lehet. Ugyanis ezt nemcsak ivásra használják a madarak, hanem fürdésre is, hiszen a tollazat benedvesítése segíthet a hőleadásban. A fürdőző verebek vagy rigók látványa a nyári délutánokon tehát valójában nem más, mint egy nagyon komoly túlélési stratégia része.
De a növényzet szerepét sem hanyagolhatjuk el. A régi, árnyékos kertek sokkal kedvezőbb környezetet biztosítanak a madaraknak, mint a teljesen leburkolt, nyitott udvarok. Egy sűrű sövény, egy idős fa vagy egy természetesebb kert nemcsak táplálékot ad, hanem hűvösebb mikroklímát is teremt. A klímaváltozás korában ezért a madárvédelem egyre inkább egyfajta mikroklíma-védelem is.
Mit tehetünk mi? Hogyan segíthetünk?
A madarak nyári segítése sokszor egészen apró dolgokon múlik, mégis meglepően sokat jelenthet számukra. A legfontosabb talán a víz biztosítása. Egy sekély tálka, cserépalátét vagy madáritató a hőség idején szó szerint menedékké válhat. Fontos azonban, hogy a víz ne legyen túl mély: a kisebb énekesmadarak számára ugyanis a csupán néhány centiméteres vízmélység a legbiztonságosabb. Az is sokat segíthet, ha néhány kavicsot vagy ágat helyezünk bele, hogy könnyebben meg tudjanak kapaszkodni. A vizet pedig érdemes naponta cserélni, mert a forró időben gyorsan felmelegszik és könnyen elszaporodhatnak benne a kórokozók.
Az itató elhelyezése sem mindegy. A tűző napra kitett víz percek alatt felforrósodhat, ezért jobb félárnyékos, bokrok közelében lévő helyet választani. A madarak ugyanis csak akkor érzik biztonságban magukat, ha veszély esetén gyorsan fedezékbe húzódhatnak. Egy magányosan, nyílt tér közepére kitett itató sokszor kevésbé vonzó számukra, mint egy sövény vagy fa közelében megbúvó vízforrás.
A nyári időszakban a kert „rendezetlensége” is segítséget jelenthet. Az angol gyep rövidre nyírt, kiszáradt felülete kevés életet tart fenn, míg egy kissé természetesebbre hagyott kert sokkal több rovart, árnyékos zugot és búvóhelyet kínál. Már néhány magasabbra hagyott fűfolt, virágzó növény vagy sűrűbb bokorcsoport is érezhető különbséget jelenthet a madarak számára. A rovarok jelenléte különösen fontos, hiszen a fiókáikat nevelő fajok többsége ilyenkor fehérjedús táplálékra, elsősorban hernyókra és egyéb apró ízeltlábúakra támaszkodik.
Éppen ezért a vegyszerek használata a nyári hónapokban különösen problematikus lehet. Egy rovarirtó szer nemcsak a kártevőket pusztítja el, hanem sokszor a madarak táplálékbázisát is. Egy elsőre sterilnek és rendezettnek tűnő kert valójában könnyen válhat élővilág nélküli, túlforrósodó térré. Ezzel szemben a változatos növényzetű, árnyékos kertek saját kis mikroklímát alakítanak ki: hűvösebbek, párásabbak, és sokkal több életet képesek eltartani.
A nagy nyári metszésekkel is érdemes óvatosnak lennünk. Egy sűrű bokor vagy borostyánnal befutott fal ilyenkor nemcsak dísz, hanem menedékhely. Sok madár a legforróbb órákban szinte mozdulatlanul húzódik meg ezek belsejében, hogy energiát spóroljon és elkerülje a túlmelegedést. Ha ilyenkor hirtelen visszavágjuk a növényzetet, gyakorlatilag megszüntetjük ezeket a hűvös búvóhelyeket.
Ne feledjük: a madárvédelem ma már nem csupán az odúk kihelyezését vagy a téli etetést jelenti. Az egyre forróbbá váló nyarak korában már arról is szól, hogy képesek vagyunk-e megőrizni azokat az élhető mikrovilágokat magunk körül, amelyek élőlények millióinak biztosítják a túlélés lehetőségét, és amelyek ezzel közvetetten minket is segítenek a mindennapi boldogulásunkban…
Babonák és legendák övezik a bábakalácsot
A hegyi rétek földhöz simuló különlegessége
