Úton a Meredély kert felé azon töprengtem, hogy a meredek hegyoldal, a lejtős telek vajon átok vagy áldás lehet a kertet álmodók számára? Eszembe jutott a pécsi Pintér-kert, a Mecsek oldalába felfutó arborétum a maga eleganciájával. Aztán a tavalyi, stájerországi kirándulásom alkalmával meglátogatott Sulamith függőkert, ahol a szinte képtelenségnek tűnő terepviszonyokból erényt kovácsoltak, így egy meseszerű kertek szövevényét hozva létre a sziklás hegyoldalban. A Meredély kert a Kőszegi hegység oldalába kapaszkodik, egy kétbetűs településen. Ugyan még csak három éves, de sugárzik róla a gondos tulajdonosi kéz és a szeretet.
A „meredély” név feltételezi, hogy lejtős terepről van szó. Mik az előnyei, a hátrányai az ilyen terepviszonyoknak?
Nincsen rózsa tövis nélkül. A meredek hegyoldal izgalmassá teszi a kertet, de meg kell küzdeni érte, nem kevés nehézséget jelentett. A fő üzenetünk azonban az, hogy ilyen körülmények közt is lehet jó rendszert működtetni.
A kertünk a boldog tudatlansággal indult, laikusként vágtunk bele. Pontosabban bátor hobbikertésznek tituláljuk magunkat. 2018-ban vásároltuk az ingatlant, akkor mi nem házat kerestünk, hanem egy „helyet”. Ahol van erdő széle, panoráma, legyen zsákutca, olyan, ahol a gyerekeknek olyasmi szabadságuk és biztonságuk legyen, mint anno nekünk. A gyerekkorom emlékeit akartam lemodellezni. Mindketten szombathelyiek vagyunk, és kifele igyekeztünk a városból, és ebbe első látásra beleszerettünk, itt találtuk meg a számításunkat és a boldogságunkat. A következő évek a ház felújításával teltek.
Azután következett a kert, ami gondolkodóba ejtett, mert a 10-15%-os meredekség komoly kihívás. Akkor szembesültünk vele, hogy mennyire! Nem volt semmi koncepciónk, nem lehetett használni a kertet, nem volt egy hely, ahová leülhettünk volna. Az előző tulajdonosnak hálásak vagyunk, mert szép, koros fákat hagyott ránk, diót, cseresznyét, páfrányfenyőt, amelyekre nagyon vigyáztunk a tereprendezés során.
A közeli osztrák településeken láttuk, hogy ezeket a helyzeteket teraszok és rézsűk kialakításával oldják meg, mi is ebbe az iránya indultunk el. Akkor szembesültünk azzal, hogy ez nem is kis feladat, tengernyi lépcsőre lesz szükség, a teraszoknak meg jó volna némi funkciót is adni.
Itt következtek a tévutak és a felesleges kanyarok. Jó ötletnek tűnt a talajtakaró lonc, ami megfogja a rézsűt, majdnem 800 tövet ültettünk el. Így lett egy szép „zöld sivatagunk”. Egy üde zöld erdő, amiről kiderült, hogy nem egy alacsony munkaigényű növény, ahhoz, hogy valamennyire kinézzen, rengeteget kell dolgozni vele. Egy részét kisebb cserjékre cseréltük, amelyek szintén nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Végül 2022. őszén-telén már oda jutottam, nem szégyellem kimondani, hogy lebetonozom az egészet.
És akkor jött a váratlan fordulat, a téli képernyőgörgetés hatására. Mi volt ez, és honnan inspirálódtál a kertépítés terén? Kik voltak azok az emberek, kertészek, akiktől tanultál, voltak-e kertek, amik ötleteket adtak?
Az első videó, ami megérintett, az volt, amikor Szomoru Miklós a kertjében sétálgatott McMenemy Márkkal, és arról beszélgettek, hogy sűrűn kell ültetni és akkor keveset kell gondozni. Megnéztem a következő videót, teljesen rákattantam, és akkor megéreztem, hogy lehet, itt a megoldásunk! Miklósék foglalkoznak kerttervezéssel, mondtam a páromnak, ezt még próbáljuk ki, mert talán működhet nálunk is. Megkértük, segítsenek a növényesítésben, teljesen rájuk bíztuk magunkat, mert tetszett a koncepció, amit képviseltek.
Rá kellett jönnünk, hogy addig az volt a baj, hogy nem tudtuk, mit akarunk, mit szeretnénk a kerttől, pedig erős a kapcsolatunk a természettel mindkettőnknek. Csak annyit tudtunk, hogy „növényes” kertet szeretnénk. Azonban amikor megláttam a „Cottage Garden”-t, akkor elkezdtük habzsolni a médiából ezeket a kerteket, és magunkba szívni a tudást a mulcsról, a talajélet fontosságáról, a növényválasztásról.
Ez 2023-ban volt, és abban az évben majdnem el is készült az egész kertetek.
Igen, az volt az ábrándunk, hogy 2023 őszén egy ütemben beültetjük az egészet Miklósék tervei alapján. Ezt szakemberekre bíztuk, a mi szoros felügyeletünkkel. Azután már mi ültettünk, és mi gondozzuk, és mi tartjuk fenn. Rendületlenül csináljuk, ez egy fejlődő történet. Olykor némi diverz érzéssel, mert vannak olyan részek, ahol a gyökér-konkurencia miatt nem annyira szépen növekednek a növények. Van, ahol még regenerálódni kell a talajnak, van a kertben egy természetes vadság.
Igyekszem fenntartani az egyensúlyt, hogy ugyanannyi munkát adjon a kert, mint amennyi kikapcsolódást. Ezért kedvenceim a jolly-joker növények, mint Nepeta, a Verbena, a Gaura. Lehet, kicsit haszonlevű elgondolás, de ezek szinte gondozásmentesek, tudnak szépen teljesíteni. Szerelmünk most a Rudbeckia, mert a téli képe is szép, olyan, mint egy száron ringó csokibonbon.
A kertünk élhető hely lett, amiben jól érezzük magunkat. Sőt, a kerttel szemben egy kisebb területet is elkezdtünk kertté alakítani. Van már egy Őry Barnabás szerinti haszonkertünk, és amikor itt ültettünk, összenéztünk Brigivel: jé, vízszintesen ilyen egyszerű ültetni?
A kertetek része a Látogatható magánkertek közösségének. Honnan jött az ötlet, hogy másoknak is megmutassátok?
Amikor Szomoru Miklós honlapján olvastuk, hogy létezik ilyen, hogy látogatható magánkert, felcsillant a szemünk. Addig nem is hallottunk erről, de éreztem, hogy ebbe szívesen becsatlakoznánk. Magam az üzleti szférából jöttem, a kert nekem kicsit rekreáció is. De belül mindig is ott volt, van a természettel való kapcsolódás. Most meg tudom mutatni az érdeklődőknek, hogy miért jó a kert, mert az elidegenedés a természetes élőhelyünktől, a természettől újrakapcsolódást igényel.
A net pörgése mellett le kell lassulni mulcsolással, komposzt-érleléssel, a kertészkedő ember kényszerűen türelmes lesz. Most számos nehézséggel kell szembenéznünk, a szárazság, a forróság, a légköri aszály, a vízhiány, de mi mást csinálhatnánk, mint művelnénk kertjeinket? A kövezés, a gyomirtó, a parlagon hagyás nem alternatíva. Az a helyes út, ha bármi módon, de együttműködünk a természettel. És ezt itt meg tudom mutatni a valóságban.
Sé településen, Szombathelytől néhány percre, az Alpokalja lankáin található a Meredély Kert. Balázs és Brigi egy olyan kertet álmodtak meg, amely szakít a hagyományos, sok munkával járó megoldásokkal, miközben fenntartható szemléletű és magas esztétikai élményt nyújt.
Fotó: Sághy Balázs
