Szeptemberben hajlamosak vagyunk úgy nézni a kertre, mint egy lassan véget érő történetre. A paradicsom utolsó nagy fürtjei pirosodnak, a paprika még hozza terméseit, érik a szőlő, szedjük a késői őszibarackot, körtét, almát, a málna és a szeder egy része pedig még mindig kínál néhány édes szemet. A reggelek hűvösebbek, a nappalok rövidülnek, és úgy tűnhet, hogy a növényvédelem legnehezebb időszakán már túl vagyunk. Csakhogy a kártevők naptára nem feltétlenül igazodik a miénkhez…
Van olyan faj, amelynek éppen augusztus végén és szeptember elején nő meg látványosan az egyedszáma. Másnak a harmadik vagy negyedik nemzedéke támadja az érő gyümölcsöt. Megint más a nyári hőségben felszaporodott populációját cipeli át szeptemberre. És akad közöttük olyan is, amelynek közvetlen szívogatása szinte eltörpül ahhoz képest, amit közvetve terjeszt: a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége ma már Magyarország szinte valamennyi borvidékét elérte.
A szeptemberi növényvédelem ezért nem a permetezőgép automatikus elővételével kezdődik. Hanem azzal, hogy tudjuk, kit keresünk, milyen kárt okoz, és életciklusának éppen melyik pontján jár.
Az ázsiai márványospoloska, a foltosszárnyú muslica, a keleti gyümölcsmoly, a gyapottok-bagolylepke, a takácsatkák és a szőlőkabócák egészen más stratégiát követelnek. Van amelyiket kézzel is eredményesen gyéríthetjük egy házikertben, van amelyiknél a lehullott gyümölcs összeszedése a védekezés egyik legfontosabb része, és van olyan is, amelyiknél már a növényvédelmi hatóság aktuális előrejelzését is követnünk kell.
Ázsiai márványospoloska: szeptemberben már a házunk is érdekli
Ha egyetlen rovar képviselhetné a késő nyári és őszi kert bosszúságait, az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) jó eséllyel pályázna a címre. A Kelet-Ázsiából származó címerespoloska Magyarországon már meghonosodott inváziós faj. Hazai jelenléte olyannyira egyértelmű, hogy Ausztrália – más európai országok mellett – Magyarországot is azok közé az országok közé sorolta, ahonnan az ázsiai márványospoloska behurcolása kockázatot jelenthet.
A kertész számára azonban nem ez teszi igazán kellemetlenné, hanem rendkívül széles étlapja. Szúró-szívó szájszervével számos gyümölcsöt és zöldségfélét károsíthat. A termés szöveteibe szúrva sejtnedvet szívogat, aminek következtében világos, később barnuló foltok, besüppedések, parásodás, torzulás jelenhet meg. A paprika, paradicsom és különféle gyümölcsök felületén a szívogatás kívülről olykor jelentéktelennek látszik, a termés belsejében azonban kemény, parafaszerű részek fejlődhetnek.
Szeptember különösen érdekes hónap az életében. A nappalok rövidülésével és az időjárás változásával fokozatosan megkezdődik a telelésre készülő kifejlett poloskák mozgása. Egyre gyakrabban jelennek meg épületeken, ablakkereteken, redőnytokokon és falakon, mert védett telelőhelyet keresnek. Ez az oka annak, hogy ugyanaz a rovar, amely augusztusban még a paradicsomunkat szívogatta, néhány hét múlva már a nappali ablakán próbál bejutni.
Mielőtt azonban minden pajzs alakú rovart összegyűjtenénk a kertben, fontos egy különbségtétel. Magyarországon számos őshonos poloskafaj él, és nem mindegyik jelent számottevő növényvédelmi problémát. Sőt, vannak ragadozó poloskák is, amelyek más rovarokat fogyasztva hasznos szereplői lehetnek a kertnek. Az ázsiai márványospoloska felismerésében segíthet barnás-márványozott színezete, a csápokon látható világos gyűrűzés és a potroh szélén sorakozó világos-sötét mintázat. Könnyű azonban összekeverni más címerespoloskákkal, ezért egyetlen bélyeg alapján nem érdemes meghatározni. Házikertben kisebb fertőzés esetén az egyik legkíméletesebb módszer továbbra is a rendszeres ellenőrzés és a poloskák kézi eltávolítása. Érdemes az ajtók, ablakok réseit, szúnyoghálóit is rendbe tenni, még mielőtt tömegesen beköltöznének telelni.
A vegyszeres védekezés jóval problémásabb. A poloskák mozgékonyak, újra betelepülhetnek a kertbe, miközben a széles hatásspektrumú rovarölő szerek a hasznos rovarokat és beporzókat is érinthetik. Egy családi kertben ezért különösen fontos, hogy a permetezés ne reflex legyen, hanem csak indokolt esetben, az adott kultúrában engedélyezett készítmény címkeelőírása szerint történjen- bár legjobb, ha inkább sehogy.
Foltosszárnyú muslica: a szeptember lehet számára az év egyik legjobb hónapja
Van egy olyan kártevő, amelynél a szeptember nem egyszerűen a szezon vége, hanem közel a csúcsidőszak. A foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) azért különösen veszélyes, mert alapvetően másként viselkedik, mint a konyhában gyümölcsök körül megjelenő közönséges ecetmuslicák.
A legtöbb rokon faj elsősorban túlérett, sérült vagy rothadásnak indult gyümölcsöt keres. A foltosszárnyú muslica nősténye ezzel szemben erősen fogazott tojócsövével képes felsérteni az ép, érőfélben lévő gyümölcs héját is, és belehelyezni petéit. A lárvák ezután magában a termésben fejlődnek. Ez a néhány milliméteres muslica ezért málna-, szeder-, cseresznye-, meggy- és más vékony héjú gyümölcsök termesztésében komoly kártevővé vált. Szőlőn is megjelenhet, különösen sérülékeny vagy repedt bogyók környezetében.
A MATE fertődi kutatóállomásának többéves megfigyelése különösen jól mutatja, miért érdemes szeptemberben figyelni rá. A vizsgált málna- és szederültetvényekben az egyedszám augusztus végén és szeptember elején emelkedett meg erősen, a tetőzés pedig októberre eshetett. Vagyis miközben sok más rovarkártevő aktivitását a hűvösebb idő már visszafogja, a foltosszárnyú muslica számára a késő nyári és kora őszi, mérsékeltebb, párásabb időjárás kedvező lehet.
A kártétel kezdetben alattomos. A nőstény apró sérülést ejt a gyümölcsön, amely sokáig szinte észrevehetetlen maradhat. A fejlődő lárvák azonban fellazítják a terméshúst, a gyümölcs elkezd puhulni, összeesni, majd más mikroorganizmusok is könnyebben megtelepednek rajta. Az egyik leghatékonyabb védekezési eszköz ezért nem feltétlenül rovarölő szer, hanem a higiénia. Az érett termést gyakran és maradéktalanul szedjük le. Ne maradjanak túlérett vagy rothadó gyümölcsök a bokron és alatta sem. A fertőzött termést ne egyszerűen dobjuk néhány méterrel arrébb a komposztra, mert abból újabb muslicanemzedék fejlődhet ki. A Nébih korábbi szakmai tájékoztatója a fertőzött gyümölcsök begyűjtését és megsemmisítését, valamint ecetalapú csapdák használatát is említi a lehetséges védekezési elemek között.
Keleti gyümölcsmoly: mire megérik a gyümölcs, megérkezhet a következő nemzedék
A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) apró, szürkésbarna lepke. Ha csak a kifejlett állatot látnánk, aligha gondolnánk róla, milyen komoly kárt képes okozni. A probléma nem is vele van, hanem a hernyójával.
A faj elsősorban az őszibarack és más csonthéjasok kártevőjeként ismert, de almán, körtén és birsen is károsíthat. Tavasszal az első nemzedék fiatal hajtásokba rágja be magát, ezért a hajtáscsúcs elhervad, később azonban a hernyók egyre inkább a termésekre váltanak.
És éppen itt lesz fontos a szeptember. Magyarországon rendszerint több nemzedéke fejlődik. A harmadik nemzedék rajzása augusztus–szeptemberre is átnyúlhat, meleg években pedig egy részleges vagy teljes további nemzedék is kialakulhat. A késői hernyók már az érő gyümölcsöket támadhatják. A hernyó a gyümölcsbe rág, járatot készít benne, és elérheti a mag körüli részt is. Őszibarackon a sérülés körül mézgacseppek jelenhetnek meg. A károsított termés tárolhatósága romlik, és a sebzések más kórokozók számára is utat nyithatnak.
A gyümölcsmolyok elleni korszerű védekezés egyik legfontosabb eszköze a feromoncsapdás rajzásmegfigyelés. Ennek lényege nem az, hogy néhány csapdával eltüntetjük az összes molyt a kertből. A csapda elsősorban megmutatja, mikor rajzanak a hím lepkék, ebből pedig következtethetünk a tojásrakás és a hernyókelés várható időszakára. És ez óriási különbség. A gyümölcs belsejébe már berágott hernyó ellen sokkal nehezebb fellépni, mint akkor, amikor még a növény felszínén található. A növényvédelem időzítése ezért gyakran fontosabb, mint maga a választott készítmény.
Gyapottok-bagolylepke: amikor valami lyukat fúr a paradicsomba
Az ember megfog egy szép, majdnem érett paradicsomot, megfordítja, és ott van rajta a lyuk. Mellette sötét ürülékszemcsék, a termés belsejében pedig egy vaskos hernyó. Jó eséllyel a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) járt ott előttünk.
A faj nevéből könnyen arra következtethetnénk, hogy leginkább gyapotültetvényeken érzi jól magát. Valójában elképesztően sokféle növényt képes fogyasztani. Magyarországon többek között kukoricát, paprikát, paradicsomot, borsót, különböző zöldségféléket és dísznövényeket is megtámadhat.
A lárvák ráadásul kifejezetten kedvelik a növény értékes részeit: a virágokat, terméseket és magokat. Hazai növényorvosi tapasztalatok szerint augusztustól a zöldségféléken különösen látványossá válhat a kártétel, amikor a szántóföldi tápnövények egy részének betakarításával a környezet táplálékkínálata is átrendeződik. Paradicsomon és paprikán ezért szeptemberben is érdemes keresni a jellegzetes berágásokat.
A gyapottok-bagolylepke elleni védekezés egyik legfontosabb szabályát a kártevő életmódja írja. Amikor a hernyó már berágta magát egy kukoricacsőbe, paradicsomba vagy paprikába, fizikailag védett helyre kerül. A Nébih növényvédelmi módszertana ezért is hangsúlyozza: a védekezést a rajzás, illetve a lárvakelés alapján kell időzíteni, mielőtt a hernyók befurakodnak. A rajzás fény- és szexferomoncsapdával követhető.
Kiskertben ehhez hozzátehetünk egy jóval egyszerűbb módszert is: nézzük át rendszeresen a növényeket. A friss rágásnyom, az ürülék és az apró hernyó még kezelhető probléma. A termés belsejében lakó nagy hernyó már többnyire csak azt jelzi, hogy lekéstük az ideális pillanatot.
A biológiai növényvédelemben a Helicoverpa armigera ellen specifikus bakulovírus-alapú hatóanyag is létezik; az uniós engedélyezési rendszerben a Helicoverpa armigera nucleopolyhedrovirus hatóanyag jelenleg engedélyezett státuszú. Egy konkrét készítmény használhatóságát azonban mindig az aktuális magyar engedélyokirat alapján kell ellenőrizni.
Takácsatka: olyan apró, hogy sokszor előbb látjuk a kárt, mint magát az állatot
A takácsatkák egészen más kategóriát képviselnek. Nem rovarok, hanem a pókszabásúak rokonsági körébe tartozó atkák. Az egyik legismertebb kártevő faj a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), amely rengeteg kerti növényen képes felszaporodni. Paradicsomon, paprikán, uborkán, babon, szamócán és számos dísznövényen is megjelenhet.
Apró mérete miatt gyakran nem magát az állatot vesszük észre először, hanem a levelet. A szívogatás következtében rengeteg parányi világos pont jelenik meg rajta, később bronzosodik, sárgul, végül elszáradhat. Erős fertőzésnél finom pókhálószerű szövedék boríthatja a levelek fonákát, a hajtásokat és akár a termést is. És a nagyító ilyenkor többet érhet, mint a permetező.
A takácsatkák felszaporodását különösen segítheti a meleg és száraz időjárás, ezért egy forró, csapadékszegény nyár után szeptember elejére már tekintélyes populáció alakulhat ki. Üvegházban, fóliában és száraz, védett fekvésű kertekben a probléma még tovább fennmaradhat.
Viszont a túl sok rovarölő szer akár segíthet is az atkának. Ez első hallásra paradoxonnak tűnik, pedig az integrált növényvédelem egyik fontos tanulsága. A takácsatkáknak számos természetes ellenségük van, köztük ragadozó atkák és ragadozó rovarok. Ha széles hatásspektrumú rovarölő szerrel rendszeresen kezeljük a kertet, ezek a hasznos szervezetek is eltűnhetnek.
A takácsatka viszont gyorsan szaporodik. Így előfordulhat, hogy a kezelés után éppen a természetes szabályozó rendszer gyengül meg, és az atkák hamar újra felszaporodnak. Kiskertben ezért az első lépés ismét a megfigyelés. Nézzük meg a levél fonákát, különösen az alsóbb, idősebb leveleken. A súlyosan fertőzött növényi részek eltávolítása, a növény megfelelő vízellátása és a túlzottan száraz mikroklíma mérséklése szintén része lehet a védekezésnek.
A növényvédő szeres kezelésnél pedig különösen fontos tudni, hogy az atkák ellen nem minden rovarölő szer hat, sőt az indokolatlan inszekticidhasználat ronthatja is a helyzetet. Ha kezelés szükséges, kifejezetten az adott kultúrában és kártevő ellen engedélyezett készítményt kell választani- ha nagyon muszáj…
Szőlőkabócák: 2026-ban ezt már nem lehet egyszerű kerti bosszúságként kezelni
A szeptemberi listán messze a legnagyobb növényegészségügyi jelentősége a szőlőkabócáknak – pontosabban mindenekelőtt egyetlen fajnak – van. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) Észak-Amerikából került Európába, Magyarországon pedig 2006-ban mutatták ki. Önmagában is szívogatja a szőlőt, gazdasági jelentőségét azonban elsősorban nem ez adja. Hanem az, amit terjesz.
A faj a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma, a Grapevine flavescence dorée, röviden FD legfontosabb európai vektora. A helyzet 2026-ra rendkívül súlyossá vált. A Nébih aktuális összesítése szerint az FD-t Magyarország 19 megyéjéből már 18-ban, a 22 borvidékből pedig 21-ben kimutatták. A hatóság szerint a fertőzött tőkék terméshozama 20–50 százalékkal is csökkenhet, védekezés nélkül pedig fogékony fajtáknál néhány év alatt akár a tőkék jelentős része is megfertőződhet.
Itt azonban megint fontos a pontos fogalmazás. Szőlőn több kabócafaj is előfordulhat, és a leveleken látható szívogatási tünetekből önmagában nem lehet kijelenteni, hogy amerikai szőlőkabócával állunk szemben. A különböző kabócák táplálkozása világos pontozottságot, elszíneződést, levélszáradást okozhat, de a Scaphoideus titanus különleges jelentőségét az FD terjesztése adja.
Az amerikai szőlőkabóca egy nemzedékes. Tojás alakban, a szőlő idősebb fás részeinek kérge alatt telel. A lárvák tavasszal és kora nyáron kelnek, nyáron pedig megjelennek az imágók. Szeptemberre tehát már nem a fiatal lárvák elleni védekezés ideális időpontjánál járunk; a kifejlett nőstények az áttelelő tojásokat készítik elő a következő évre. Ezért is hangsúlyozza a Nébih, hogy az amerikai szőlőkabóca elleni hatékony stratégia megfigyelésre és időben, már a lárvastádiumok ellen megkezdett védekezésre épül. A hatóság 2026-ban megyénként külön védekezési felhívásokat is közzétesz.
Az FD szempontjából az ősz eleje más okból különösen fontos. A fertőzött szőlőtőkék tünetei nyáron és a vegetáció második felében válnak feltűnővé. A levelek elszíneződhetnek és a fonák felé sodródhatnak, a vesszők nem megfelelően érnek be, a fürtök elszáradhatnak. A fehér szőlőfajták levelei sárgulhatnak, kékszőlőknél vörösödés figyelhető meg. Csakhogy ezek a tünetek nem kizárólag az FD-re jellemzőek.
Más fitoplazmás betegségek, tápanyagproblémák vagy egyéb károsodások is kelthetnek hasonló képet, ezért a biztos diagnózishoz laboratóriumi vizsgálatra van szükség. Éppen ezért veszélyes volna egy internetes fénykép alapján saját kezűleg „FD-t diagnosztizálni”. A gyanús tüneteket komolyan kell venni, és az aktuális hatósági előírásokat követni. A fitoplazmát ráadásul nem lehet egy beteg tőkéből egyszerű növényvédő szerrel „kigyógyítani”. A stratégia alapja a fertőzött növények kezelése az előírások szerint, az egészséges szaporítóanyag és mindenekelőtt a vektor, az amerikai szőlőkabóca visszaszorítása.
Miért ilyen fontos a szeptemberi megfigyelés?
A hat felsorolt kártevőben első látásra kevés közös van. Az egyik poloska, a másik muslica, két faj lepke, egy valójában nem is rovar, hanem atka, a hatodik pedig egy apró kabóca. Mégis ugyanazt a leckét adják fel a kertésznek, méghozzá azt, hogy szeptemberben már nem feltétlenül érdemes ugyanúgy védekezni, ahogyan júniusban tettük.
A foltosszárnyú muslica populációja éppen most lehet emelkedőben. A keleti gyümölcsmoly késői nemzedéke még az érő gyümölcsben dolgozhat. A gyapottok-bagolylepke hernyója a paprika és a paradicsom belsejébe rágja magát. A nyár során felszaporodott takácsatkák még mindig jelen lehetnek. Az ázsiai márványospoloskák a termésekről lassan telelőhelyeik felé kezdenek vándorolni, az amerikai szőlőkabócánál pedig már részben a következő év problémája készül, miközben a szőlőn ekkor válhatnak igazán feltűnővé a terjesztett betegség tünetei. A helyes szeptemberi növényvédelem tehát elsősorban megfigyelés, azonosítás és időzítés.
Hat kártevő – hat különböző válasz
Az ázsiai márványospoloskánál egy házikertben sokat számíthat a rendszeres kézi gyérítés, a termések ellenőrzése és a telelésre készülő egyedek épületbe jutásának megakadályozása. A foltosszárnyú muslicánál az érett gyümölcs gyakori szedése, a lehullott és fertőzött termés eltávolítása, valamint a csapdázás lehet különösen fontos. A keleti gyümölcsmolynál a feromoncsapdás megfigyelés segít megérteni, mikor rajzik a következő nemzedék, a fertőzött termések összeszedése pedig csökkentheti az utánpótlást.
A gyapottok-bagolylepkénél a lényeg az, hogy a fiatal hernyót még a termésbe fúródása előtt észrevegyük. A takácsatkánál nagyítóval vizsgáljuk a levelek fonákát, és ne kezeljük automatikusan rovarölő szerrel azt, ami valójában atkafertőzés. A szőlőnél pedig 2026-ban különösen fontos követni a Nébih FD- és amerikai szőlőkabóca-tájékoztatóit, mert itt már nem csupán egyetlen kert terméséről, hanem egész magyar borvidékek növényegészségügyi helyzetéről van szó.
Nem minden lyuk ugyanaz. Nem minden sárguló levél beteg. Nem minden poloska ugyanaz a faj. És nem minden kártevőt ugyanakkor kell elpusztítani. A modern növényvédelem egyik legnagyobb tévedése lenne azt gondolni, hogy minden problémára egy flakonban található a válasz. Egy rovarölő szer rossz időpontban kijuttatva hatástalan lehet; egy széles hatásspektrumú kezelés közben elpusztíthatja a kártevők természetes ellenségeit; az érő terméseknél pedig különösen fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő pontos betartása.
Ezért szeptemberben, amikor szinte minden kezelés közvetlenül a betakarítást érintheti, növényvédő szert kizárólag az adott kultúrában és kártevő ellen aktuálisan engedélyezett felhasználás szerint, a címkén és engedélyokiratban meghatározott dózisban és várakozási idővel szabad alkalmazni. A magyar engedélyek változhatnak, ezért régi cikk vagy néhány évvel korábbi tanács alapján nem érdemes készítményt választani. Mert a kertben szeptemberben sem az győz, aki a legtöbbet permetez. Hanem az, aki előbb észreveszi, mi történik. És aki megérti, hogy sokkal nagyobb ereje van a megelőzésnek, mint annak a „tűzoltásnak”, ami beláthatatlan következményeket okozhat az évmilliók alatt már sokat bizonyított, kiválóan működő természeti rendszereinknek.
Borítókép: Alpsdake/commons.wikimedia.org
