A korábban szinte elpusztíthatatlannak hitt sövény egyszer csak foghíjassá válik, és vele együtt eltűnik az a takarás is, amire talán az egész kertünket terveztük. A változások korát éljük, ami együtt jár a veszteségekkel is, de egyáltalán nem kell ebbe beletörődnünk! Mutatjuk, mi jelenthet megoldást a legnagyobb kihívások közepette is!
Az idei forró, száraz időszak sok, korábban is legyengült vagy betegeskedő tujasövénynek megadta a kegyelemdöfést. Nem csoda, ha ilyenkor felmerül a kérdés: érdemes-e egyáltalán új sövényt ültetnünk? A válasz egyértelműen igen, csak ma már sokkal fontosabb jól megválasztanunk, hogy mit! A sövény ugyanis jóval több egy kerítés elé ültetett növénysornál. Ha jól választunk, évtizedekre meghatározhatja a kert arányait, mikroklímáját és hangulatát is.
Érthető népszerűsége: viszonylag gyorsan alakíthatunk ki belőle egybefüggő zöld falakat, télen-nyáron takar, jól formázható, és a kertészetekben könnyen hozzá lehetett jutni. A körülmények azonban változtak. Az egyre hosszabb száraz időszakok, a nyári hőhullámok és a növényeket érő különböző károsítók együtt egyre több régi tuja állapotát teszik próbára, és sajnos legtöbbjük elbukik ezen a próbán… A most zajló változások legfontosabb tanulsága mégsem az, hogy többé ne ültessünk tuját vagy más sövénynövényt, hanem az, hogy először a kert adottságait vizsgáljuk meg. Mert nincs minden kertbe tökéletes sövénynövény. Van viszont az adott kerthez jól megválasztható faj, méghozzá nem is olyan kevés!
A jó sövény takar, tagolja a kertet, hátteret teremt a virágágyásoknak, kijelöli a különböző funkciójú területeket, mérsékeli a szelet, és bizonyos mértékig a zajterhelést is. A növényzet ráadásul a kert mikroklímáját is befolyásolja: egy nagyobb lombfelületű zöld fal árnyékol, párologtat, felfogja a csapadék egy részét, és egészen más környezetet teremt, mint egy felhevülő tömör kerítés vagy fal.
Azonban az egyik leggyakoribb hiba, amit elkövethetünk, hogy beleszeretünk egy növénybe a kertészetben, hazavisszük, majd megpróbálunk helyet találni neki. Aztán éppen nem jó helyre ültetjük, a növény nem boldogul a számára kedvezőtlen körülmények között, és végül a kertészet lesz a hibás. A legjobb, amit tehetünk, hogy először megnézzük, milyen a kert fekvése. Egész nap süti-e a Nap vagy az épület miatt félárnyékos? Szeles, kitett területről van szó, vagy védett belső kertről? Milyen a talaja: kötött, nedvesebb, esetleg gyorsan kiszáradó? És mennyi vizet tudunk biztosítani a növényeknek, különösen a telepítést követő években? Legalább ilyen fontos a rendelkezésre álló hely is. Egy keskeny előkertben egészen más növényre van szükség, mint egy nagy telek határán. Már az ültetés előtt érdemes eldöntenünk azt is, hogy milyen magas és széles sövényt szeretnénk néhány év múlva, és mennyi időt akarunk majd a nyírására fordítani. Végül pedig fel kell tennünk magunknak a legegyszerűbb kérdést: mit várunk tőle? Elsősorban belátás ellen szeretnénk védekezni? Erős szelet kell mérsékelnie? Egy gépészeti elemet szeretnénk eltakarni? Vagy elegáns, egész évben zöld hátteret keresünk a kert többi növényéhez? Ha ezekre tudjuk a választ, már sokkal könnyebb jól választani!
Lehetőségek tárháza
Léteznek karcsú, oszlopos növekedésű örökzöldek, amelyek alig vesznek el helyet a kertből, gyorsan fejlődő fajok, amelyek viszonylag hamar sűrű zöld falat alkotnak, és lassabban nővő, hosszú életű klasszikusok is. A kérdés tehát nem az, hogy mivel lehet egyszerűen pótolni a tujákat, hanem az, hogy a saját kertünk adottságaihoz és használatához melyik növény illik a legjobban. És ebben a folyamatban a babérmeggy az elmúlt évek egyik legnépszerűbb örökzöld sövénynövényévé vált, ráadásul a hagyományos, szélesre nővő változatok mellett oszlopos fajták is megjelentek. Az ‘Obelisk’ oszlopos babérmeggy természetes oszlopos-kúpos alakját metszés nélkül is megtartja, hosszúkás, fényes, sötétzöld levelei pedig egész évben karakteres hátteret adnak. Az ‘Elly’ oszlopos babérmeggy is jó választás lehet: hasonlóan karcsú növekedésű, körülbelül 3,5 méter magasra és legfeljebb egy méter szélesre fejlődő fajta.
Aki kifejezetten a klasszikus tujasövény látványát keresi, annak a leylandi ciprus lehet jó választás. Habitusa, sűrű örökzöld lombozata és formálhatósága miatt ez áll legközelebb ahhoz a zöld falhoz, amelyet évtizedeken át a tujáktól megszokhattunk. Gyorsan nő, sűrű lombozata miatt kiváló szélfogó alakítható belőle, és megfelelően kialakítva a zajterhelés mérséklésében is szerepet kaphat. Sőt: van egy egészen huszonegyedik századi felhasználási lehetősége is. Egyre több kertben jelenik meg hőszivattyú vagy más gépészeti berendezés kültéri egysége, amely funkcionálisan szükséges, látványnak azonban ritkán nevezhető szépnek. Megfelelő telepítési távolsággal a leylandi ciprus ilyen berendezések vizuális takarására is használható, feltéve, hogy a növényzet nem akadályozza a készülék működéséhez szükséges légáramlást és a karbantartási hozzáférést.
A következő lehetőség egészen más karaktert képvisel. A Taxus media ‘Hilli’ nem a gyorsaságával akar versenyezni, sokkal inkább azoknak való, akik hosszú távra terveznek. Oszlopos, tömött habitusa és mély, sötétzöld lombja elegáns, nyugodt hátteret ad a kertnek. Jól nyírható és alakítható, ezért szabályosabb, formális sövényként is kiválóan használható. A tiszafák napos és árnyékosabb fekvésben egyaránt használhatók, így olyan kertrészekben is szóba jöhetnek, ahol sok más örökzöld már kevésbé érzi jól magát.
A sövénynek nem kell a kerítés mellett állnia!
Talán az egyik legnagyobb kihagyott lehetőség a magyar kertekben, hogy a sövényre még mindig szinte kizárólag telekhatárként gondolunk. Pedig néhány méternyi jól elhelyezett növényfal teljesen át tudja rajzolni egy kert szerkezetét. Elkülönítheti például a veteményest a pihenőkerttől, elrejtheti a komposztálót vagy egy kevésbé szép melléképületet, intimebbé teheti a teraszt, esetleg eltakarhatja az autóbeállót a kertből. És itt mutatkozik meg igazán, miért nevezhetjük a sövényt a kert vázának. Ahogyan egy képnek a keret, úgy ad hátteret a sövény az előtte elhelyezett növényeknek: egy világos virágú hortenzia, egy díszfű vagy egy évelőágy egészen másként érvényesül egy egységes sötétzöld háttér előtt, mint önmagában.
A tuják pusztulása ne vegye el a kedvünket!
Ha egy húszéves tujasor pusztulni kezd, érthető a csalódottság. Egy nagy sövény kivágása nemcsak költség és munka: egyik napról a másikra megváltoztatja az egész kertet. Hirtelen láthatóvá válik a szomszéd ház, az utca, a kerítés, és eltűnik a megszokott zöld háttér. De talán éppen ez ad lehetőséget arra, hogy újragondoljuk, milyen kertet szeretnénk a következő évtizedekre. Nem biztos ugyanis, hogy ugyanazt kell újraépítenünk, ami korábban ott állt. Egy keskenyebb kertben választhatunk karcsú oszlopos babérmeggyet, egy kitett területen gyorsan fejlődő és kiváló szélfogó leylandi ciprust, egy elegánsabb vagy félárnyékos kertben pedig hosszú életű tiszafát.
A jó kert nem attól válik harmonikussá, hogy teleültetjük látványos növényekkel. Kell hozzá ritmus, arány, háttér és szerkezet is. A virágok változnak, az évelők visszahúzódnak, tavasszal más kerül a figyelem középpontjába, mint ősszel. A jól megválasztott sövény azonban évről évre összetartja ezt a folyton változó összképet. Ne felejtsük: ha a kertnek jó a váza, arra már könnyű szép kertet építeni!
Cikkünk megjelenését az Örökzöld Kertészet Kft. támogatta.
Fotók: Örökzöld Kertészet
