Erre a címre sokan felkaphatják a fejüket, és hitetlenkedve, merő kíváncsiságból olvasnak esetleg tovább. „Hátha rosszul látták”, hiszen mindenki tudja, hogy a teljes kiőrlésű termékek egészségesek, és csak azokat lenne szabad enni.
Dr. Steven R. Gundry egy ettől eltérő véleményen van. Ő egy tapasztalt kaliforniai szívsebész és kórházigazgató. Hosszú évek óta a táplálkozással gyógyítja a betegeit, mert időközben rájött, hogy a bélrendszerünk, azon belül is az egészséges mikrobiómunk segítségével számtalan panasz orvosolható. Az ő könyvét olvasva - melyet többszáz kísérlet támaszt alá - hallottam először a teljes kiőrlésű gabonák, ezen belül is a búzacsíra-agglutinin (WGA) veszélyeiről.
Dr. Gundry meggyőződése (mert a többszáz páciensével szerzett tapasztalat ezt igazolta vissza) az, hogy a teljes kiőrlésű gabonák egészséges mivoltát promotáló narratíva sokaknál súlyos emésztőrendszeri gyulladásokat, áteresztő bél szindrómát és autoimmun panaszokat vált ki a bennük található összetevők, különösen a búzacsíra agglutinin (WGA) miatt. Miközben a modern egészségtrendek a finomítatlan gabonákat hirdetik, a történelmi tények és a biológiai valóság azt mutatják, hogy az emberiség évezredeken át hatalmas erőfeszítéseket tett a korpa és a héj eltávolítására, mert azok károsítják a bélrendszert.
Mi történik a testünkben, amikor teljes kiőrlésű gabonát eszünk? Amit a WGA és az áteresztő bél biológiájáról tudni kell
A növények nem tudnak elfutni a ragadozók (rovarok, rágcsálók, emberek) elől, ezért kémiai fegyvereket – lektineket – fejlesztettek ki a magok védelmére. A WGA egy rendkívül ellenálló lektin, amely a teljes kiőrlésű búzában, de egyéb gabonákban is megtalálható.
Amikor a WGA bejut a szervezetbe, úgy működik, mint egy molekuláris tépőzár. A sejtjeink felszínét egy finom cukorréteg borítja. A WGA kifejezetten az ehhez a réteghez tartozó cukormolekulákhoz vonzódik, és makacsul rájuk tapad. Ez a cukorbevonat nem csak a belünkben, hanem szinte minden belső felületünkön jelen van, így a WGA több helyen is képes pusztítást végezni: a vékonybélben, a vérerek belső falán, a légutakban és a tüdőben, az ízületi folyadékban és porcokban, az idegsejteken és a vér-agy gáton.
A tapadás után a WGA szó szerint elkezdi szétzilálni a sejtek szerkezetét. A vékonybélben például fellazítja a sejteket összetartó kapcsokat. Emiatt a nyálkahártya áteresztővé válik, és olyan anyagok (baktériumok, méreganyagok) is bejutnak a véráramba, amiknek szigorúan a bélben kellene maradniuk.
A sejtekhez tapadt WGA-t az immunrendszer idegen betolakodónak látja. Mivel a lektin ráragadt a saját sejtjeinkre, az immunrendszer a saját szöveteinket kezdi el bombázni gyulladáskeltő anyagokkal, hogy elpusztítsa a betolakodót. Az immunrendszer által termelt antitestek tehát tévedésből a saját szerveket kezdik megtámadni, ami krónikus gyulladáshoz vagy autoimmun betegségekhez vezethet. Annál is inkább, mert a szervezet immunsejtjeinek kb. 70%-a a bélfal mögött található, így azonnali riasztás lép életbe.
Történelmi dezinformáció
A modern táplálkozástudomány a rosthiányra hivatkozva kezdte el hirdetni a teljes kiőrlésű gabonákat. Ez azonban figyelmen kívül hagyja az emberi test több évszázados, vagy inkább évezredes tapasztalatait. Ismét azt kell mondanom, hogy a „történelem – a gasztrotörténelem is – tanítana, csak mi már megint nem hagyjuk.”
Vajon miért hántoltak elődeink a kezdetleges technológiájukkal, áram nélkül? Unatkoztak? Nem volt más dolguk?
A történelem során a gabona finomítása nem esztétikai kérdés volt. Az emberek tapasztalati úton tudták, hogy a korpát és a héjat tartalmazó liszt fogyasztása hasi görcsöket, hasmenést, vérszegénységet és fáradékonyságot okoz. Ehhez képest, ma a csapból is az folyik, ahogy a teljes kiőrlésű az egészséges, minél sötétebb egy liszt, annál jobb. A modernkori információs technológiáknak hála, ez a fantasztikus tanács már emberek millióihoz eljutott.
Azt az aprócska részletet is figyelmen kívül hagyta ez a narratíva, hogy a teljes kiőrléssel belekerül a lisztbe a WGA, a növényvédőszerek maradványairól, az esetleges gombákról és környezetben található nehéz fémekről nem is beszélve. Amúgy meg a teljes kiőrlésű rostok oldhatatlan, durva rostok, amelyek mikroszkopikus vágásokat ejthetnek a bélfalon, ezzel akár krónikus irritációt fenntartva. A bizonyos zöldségekben és gyümölcsökben található oldható rostok ezzel ellentétben sokkal biztonságosabban táplálják a bélflórát.
Akkor mégis mit együnk?
A valódi vadkovászos kenyér (elődeink is ezt ették) talán az egyik legjobb és legtöbb helyen kapható válasz a tudomány mai állása szerint. A biokémiai semlegesítés teszi emészthetővé, azon kívül, hogy nagyon finom. A valódi vadkovász egy élő ökoszisztéma, amely vadélesztőkből és tejsavbaktériumokból áll. A 24-48 órás hosszú kelesztési folyamat (fermentáció) során a baktériumok savas környezetet teremtenek, ami aktiválja a gabonában lévő saját enzimeket, amelyek elkezdik előemészteni a fehérjéket. A tejsavbaktériumok képesek szinte teljesen lebontani és semlegesíteni a lektineket (köztük a WGA-t) és a glutén nehezen emészthető részeit.
Az alakorból készült kenyér szintén egy jó alternatíva, és érdemes kipróbálni a ciroklisztet is. Az Alakor a legősibb búza, mivel genetikailag egyszerű, a benne található fehérjék és lektinek szerkezete teljesen más, mint a modern búzáé. Az emberi szervezet sokkal könnyebben felismeri és lebontja, így ritkán okoz gyulladásos választ. A cirok legnagyobb előnye, hogy valamiért evolúciósan nem fejlesztett ki WGA-szerű toxikus lektineket a ragadozók ellen. Teljesen gluténmentes, és a keményítőszerkezete lassan szívódik fel, így nem okoz vércukor-ingadozást sem.
Milyen tünetek utalhatnak arra, hogy a WGA irritálja a nyálkahártyánkat?
Amikor rátapad a különböző szervek cukorrétegére, a tünetek nemcsak a hasban, hanem a test távoli pontjain is jelentkeznek. A bélben: azonnali vagy krónikus puffadás. Közvetlenül étkezés után a has keménnyé válik és feszül. Esetleg görcsös hasmenés vagy székrekedés, mivel a WGA megbénítja a bél perisztaltikáját. Égő, fekélyszerű, maró érzés is jelezheti a jelenlétét. „Agyköd” és krónikus fáradtság: ha a WGA átjut az agy-vér gáton, rátapad az idegsejtekre, ami koncentrációzavart és tartós kimerültséget okoz. Migrén és fejfájás: Az erek belső falához tapadó lektinek helyi gyulladást és érösszehúzódást válthatnak ki. Immunrendszeri és ízületi tünetek: ízületi merevség és fájdalom: a WGA előszeretettel vándorol az ízületi porcok cukorrétegeihez. Ha odatapad, az immunrendszer megtámadja a területet, ami "rejtélyes", vándorló ízületi fájdalmakat okoz. Ha lehet, inkább ne tapadjon oda. Bőrproblémák: ekcéma, csalánkiütés vagy pattanások, amelyek a bél áteresztővé válása miatt a véráramba jutó toxinok miatt alakulnak ki.
Hogyan lehet visszaépíteni és megvédeni a bél nyálkahártyáját?
A bélfal szerencsére rendkívül gyorsan képes regenerálódni, ha megszüntetjük az irritációt és megadjuk neki a megfelelő építőanyagokat.
- lépés: Az elimináció (A ragasztó megvonása)
A legfontosabb lépés a forrás teljes kiiktatása. Legalább 4-6 hétig szigorúan kerülni kell a teljes kiőrlésű gabonákat, a búzacsírát, a korpát és a modern hibridizált búzaféléket, hogy a meglévő WGA-molekulák leválhassanak és kiürülhessenek a szervezetből.
- lépés: A cukorbevonat mesterséges pótlása, a bélfalak nyálkásítása
Olyan természetes anyagokat kell bevinni, amelyek bevonják, megnyugtatják és védik a nyálkahártyát. IIyen az aloe vera juice: étkezések előtt fogyasztva azonnal csökkenti a gyulladást és segíti a hámsejtek gyógyulását.
Hogyan erősítsük a mikrobiomunkat?
A legelső megszüntetni az irritációt. (Egy vágást is hagyni kell hegesedni: nem öntünk rá maró anyagokat azt várva, hogy gyógyuljon). Ezután vissza kell „növeszteni” egy egészséges bélflórát. A gyógyulási időszakban fontos, hogy olyan ételeket kell enni, amelyek természetesen lektin- és WGA-mentesek, nem karcolják a bélfalat, és könnyen emészthető tápanyagokat biztosítanak a nyálkahártya gyógyulásához. A hangsúly a hagyományosan feldolgozott, tiszta ételeken van. A cirok és a köles ilyenkor tudnak színre lépni. A szinte mindenhol kapható édesburgonya is egy jó választás lehet. Az extra szűz olívaolaj védi a bélfalat, és amúgy is talán a legegészségesebb olaj.
A növények a magjaik mellett a héjukban is tartanak lektineket, ezért a regeneráció alatt meghámozva és kimagozva fogyasszuk őket. A párolt vagy főtt zöldségek: sárgarépa, édeskömény, brokkoli és karfiol, jól megfőzve, hogy a rostok puhák legyenek. Ha idény van, akkor a bogyós gyümölcsök is ajánlottak, mert remek antioxidánsok a gyulladás ellen.
Mit ne együnk a regenerálás szakaszában?
Felejtsünk el minden teljes kiőrlésű élelmiszert: barna kenyér, korpás kekszek, müzlik, teljes kiőrlésű tészták. A nyers saláták szintén sérthetik a sérült bélfalat. A hüvelyesek fogyasztásával várjunk, és csak kuktában főve, először kis mennyiségben fogyasszuk őket. A héjas burgonyafélék is tiltólistán vannak ebben az időszakban: a paradicsom, paprika, padlizsán héja és magja, valamint a fehér burgonya héja szintén irritáló lektineket tartalmaz.
Azt gondolom, hogy a fent említett tünetek egyenként is elég kellemetlenek ahhoz, hogy újra nagyító alá vegyük a táplálkozásunkat. Bár a lektineket akkor sem látnánk, annyira mikroszkópikusak. Ha szeretnél többet megtudni a lektinekről, ajánlom figyelmedbe Dr. Steven R. Gundry „Bél jóllét” című új könyvét, melyben fantasztikus részletességgel ír a mikrobiómról, annak védelméről, és az általunk egészségesnek vélt táplálékok veszélyeiről a legeslegújabb kutatási eredmények figyelembevételével. Amennyiben nem szeretnéd ennyire mélyen beleásni magad a témába, akkor érdemes elolvasnod a „Lélek-konyha” című könyvemet, melyben a lektineknek egy egész fejezetet szentelek, illetve több „bél-barát” receptet is találhatsz.
Fotók: 123rf
Jéghideg habzóbor a nyáron - alkoholmentesen
Buborékok kompromisszum nélkül
