Kezdetnek vegyük nagyító alá magát az „önszeretet” fogalmát, majd nézzük meg, hogy az, ami a tányérunkon van, hogyan hat az önbecsülésünkre. És ha már itt tartunk, érdemes megfigyelni ennek fordítottját is: az önbecsülésünk hogyan hat arra, hogy mit teszünk a tányérunkra?
Az önszeretetet vagy önbecsülést talán úgy lehetne a legegyszerűbben definiálni, hogy saját magunk elfogadása, tisztelete, az értékeink és a tényleges jóllétünk előtérbe helyezése, a határaink és az integritásunk védelme. Ahogy a szeretet, úgy az önszeretet is egy pozitív érzés. Ez mindennek az alapja. Az önszeretet elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, a kapcsolatainkban és az életünkben úgy általában. Befelé és nem kifelé irányul, így ez a fajta szeretet az, ami igazán megvéd minket, és szinte sérthetetlenné tesz. Amíg kifelé akarunk megfelelni, átadjuk a hatalmat magunk felett a külvilágnak. Ha viszont megtartjuk az irányítást saját magunknak, azon másoknak nincs fogása. Még ha vannak is nehezebb életszakaszaink, ez segít átvészelni, hiszen nem hagyjuk, hogy „kiakadjon az iránytűnk”: mindig az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy előbb-utóbb megint jól érezzük magunkat.
Az ilyen embert tévesen szokták nárcisztikusként emlegetni. A nárcisztikus személyiség nem szereti saját magát, mert sérült, és képtelen erre. Ezért a környezetéből próbálja meg kisajtolni azt a szeretetet, amit nem tud megadni saját magának. (Az viszont már az önszeretet jele, ha nem hagyod, hogy egy nárcisztikus személy érzelmileg manipuláljon.)
Sokáig elterjedt nézet volt, és sajnos a mai napig lenyomatot hagyott rajtunk bűntudat formájában, hogy az, aki kiáll magáért, aki magára gondol, az önző, egocentrikus. Egyesek számára zavaróak tudnak lenni azok az emberek, akik szégyenkezés nélkül megtesznek mindent azért, hogy jól érezzék magukat a bőrükben és az életükben. A mai napig az önbizalmat sokan arroganciának tartják. Amikor valakiből egyfajta nyugodt magabiztosság sugárzik, az ellenérzéseket válthat ki, hiszen tükröt tart, hogy „akár én is érezhetném magam így”. Holott mi is az önbizalom? Önbizalom az, amikor tudod, hogy mire vagy képes, és nem kételkedsz állandóan önmagadban, az értékedben, vagy a képességeidben. Ez nem elbizakodottságot jelent, mindössze annyit, hogy tisztában vagy azzal, hogy már letettél egyet s mást az asztalra, és ez egyfajta belső erőt kölcsönöz. Ezt akár össze is lehet téveszteni azzal, hogy valaki „el van szállva”. Persze ilyen is van, de az nem önbizalom, hanem az elbizakodottság és az alázat hiányának keveréke. A kettőnek nincs köze egymáshoz.
No de nézzünk most bele a tányérba. Ritkán hallani ebben a megközelítésben, de ha belegondolsz, szinte evidencia, hogy az, ahogyan magadra tekintesz, visszatükröződik abban, amit megeszel. Ez persze fordítva is igaz: ha megfigyeled, hogy mivel táplálja magát egy ember, láthatod, mennyire gondoskodik a tényleges jóllétéről, hogyan tekint magára és a saját értékére. Ez nem ugyanaz, mint beülni a tévé elé egy doboz fagyival: azzal csak ártunk magunknak, és feltehetően éppen egy belső sebet próbálunk „hűteni” vele.
Érdemes feltenni magunknak néhány egyszerű kérdést: Mit mutat a tányérom: azt, hogy szeretem magam, vagy azt, hogy a tényleges jóllétem nem fontos? Esetleg azt, hogy „nem vagyok annyira értékes, nem érdemlem meg, hogy jól bánjak magammal”?
Ma már mindenki tudja mit tesz magával az, aki agyontartósított, színezett ipari vackokat, felvágottakat, cukrozott üdítőket fogyaszt. Szándékosan árt magának. Ebben az esetben semmiképpen nem beszélhetünk önszeretetről. Ez leginkább önszabotázs, aminek érdemes megtalálni a gyökerét és kigyomlálni. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget!
A jóllétedre fókuszálni a legjobb befektetés, mert hosszútávú, és csak nyersz vele. Amikor végre szembenézel magaddal, kimondod mi bánt, és elkezded gyógyítani önmagadat, azt fogod észrevenni, hogy egyre kevésbé lesz szükséged arra, hogy egészségtelen, de kétségtelenül ízletes (jól manipulált és jól manipuláló) ételekkel vigasztald magad. Bátorság kell ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, de kevés embert ismerek, aki valaha is megbánta. A saját életutam azt mutatta, hogy a jó dolgok a komfortzónámon kívül történtek velem. Az ember ebben a komfortzónán kívüli tartományban érzi élőnek, elevennek magát, hiszen a rutinba (legyen az jó, vagy rossz), idővel „belepunnyadunk”. Az, aki szereti önmagát odafigyel, hogy jól bánjon a testével, és olyan ételeket fogyaszt, melyek „beépülnek” a szervezetébe és az „egészségére” válnak. A legtöbb zöldség, gyümölcs, fűszernövény, a jó minőségű olajak – ha jól vannak elkészítve – mellékhatás nélküli természetes gyógyszerek. (Diabétesz esetén azért óvatosan a gyümölcsfogyasztással.)
Ennek ellentéteként, amikor valaki egy műanyagdobozos, mikróban melegített ipari terméket eszik, miközben pontosan tudja, hogy ezzel nem csak nem használ, de valószínűleg árt magának, az közvetlenül kihat az önbecsülésére. Ilyenkor nem vagyunk büszkék magunkra. Sokakban ott lapul a bűntudat, mert azt gondolják, hogy ilyenkor „rosszalkodnak”, és ezzel még jobban aláássák az önbecsülésüket, ami persze egy ördögi kört indíthat be.
Mit (t)ehetünk?
Ha eddig nem tettük, apró lépésekben bevezetjük az étrendünkbe a köztudottan egészséges ételeket. Próbálgatunk, kóstolgatunk, és addig keresünk, amíg nem találunk olyan fogásokat, melyek tényleg ízlenek. Nem kell túlvariálni, túlgondolni, elég azzal kezdeni, hogy hetente egy új jó szokást, vagy egészséges hozzávalót hozunk be az életünkbe. Ennek van egy titka: fogyasszunk olyan ételeket, melyek a hangulatunkra is pozitívan hatnak az összetevőiknél fogva: ilyenek a piros gyümölcsök, a mandula, a dió, a fekete csoki (min. 70% kakaótartalommal), a banán, vagy az érett avokádó. Ha azt érezzük, hogy ezek elfogyasztása után jobban érezzük magunkat, akkor érdemes rákeresni az interneten a szuperélelmiszerekre.
Próbáljuk ki, hogy minden új pozitív bevezetéskor, ki is vezetünk egy hozzávalót az étrendünkből, amiről tudjuk, hogy rossz. Vagy helyettesítjük egy egészségesebb alternatívával. Ha eddig nem tetted, kezdj el főzni: először egyszerű, finom ételeket, salátákat, grillezett fűszeres zöldségeket, és ha ez már megy, akkor emelheted a tétet. Ezek az apró gesztusok összeadva egy év alatt hatalmas változást hozhatnak a testi-lelki egészségedben, ezáltal az egész életedre kihatva. Soha ne tévesszük szem elől a mondást, miszerint „Minden új nap a hátralevő életünk első napja.”
Fotók:123rf
Miért vágyunk egyre többen drámamentes, biztonságos kapcsolatokra?
Soft love: a szerelem új neve, vagy valami más?
