Az emberiség történetének hajnalán az első közösségi együttlét a közös étkezés volt, az elejtett zsákmányt közösen fogyasztották el. Megosztom az ételem másokkal, a társaimmal, bízva abban, hogy azután majd ők is így fognak tenni. A mai napig fennmaradt a közös étkezések misztikuma, összekovácsoló ereje. Vajon a házhoz rendelt ételek, a dobozból evés hatására nem fog-e kiveszni ez is, nem lesz-e egy újabb lépés az elmagányosodás felé? Vagy már el is kezdődött?
Majd ebéd közben megbeszéljük
Az étel életfeltétel, erőforrás és a megelégedés forrása is egyben. Üres gyomorral feszült, elégedetlen, ideges az ember. Amikor eszünk, megnyugszunk. Békésebbek, elégedettebbek leszünk, ezért könnyebb „fehér asztal mellett” megbeszélni a nehéz dolgokat. Bár van olyan régi mondásunk is, hogy „magyar ember evés közben nem beszél”. Ezt talán úgy volna érdemes módosítani, hogy teli szájjal nem beszél, mert senki nem kíváncsi a másik szájában lévő összerágott élelemre, sem arra, hogy ezen táplálék-darabok egy-egy hang hatására nagy ívben repüljenek az asztal közepére. Körülülni az asztalt, jókedvűen enni, közben meghányni-vetni ügyes-bajos dolgainkat, megbeszélni, kivel, mi történt aznap, talán az egyik legjobb pillanatai a napnak. Egy közös étkezés teret ad a beszélgetéseknek, kiadhatjuk magunkból a hullámvölgyeinket, meglátásainkat, gondolatainkat.
A közös étkezések együtt töltött minőségi időt jelentenek. Az étkezőasztal nemcsak egy közös vacsora, hanem a családi kapcsolatok központja is. Nem véletlenül került régen a ház központi részére az asztal. A mindennapi rohanás közepette a közösen elfogyasztott étel lehet rendszer és megnyugvás. Lehetőséget ad a megosztására: szeretet, törődés, együttérzés, öröm, jó hír. Nálunk akármilyen nap is volt, a közös reggelihez és a közös vacsorához ragaszkodtam. A gyerekek ebbe nőttek bele, a legkisebbek is ott ültek az etetőszékben, észrevétlenül szocializálódtak, fejlődött nyelvi képességük, ízlésük. Nem volt nálunk válogatós, szerettek akár sokáig ott ülni és beszélgetni. Olyan jó látni, hogy ma már saját családjaikban is hasonlóan követik a mintát!
„Eleve egy asztalnál ülni emberekkel, és közösen enni: szentség.” Katlan Tóni
A leves kifejezetten közösségi étel
Levesből legtöbbször nem lehet keveset főzni. A leveses fazék jókora, a leveses fazék szent. A vasárnapi húsleves, a babgulyás, a gulyásleves a családi asztalra való. Levest nem lehet gyorsan főzni és kutyafuttában az asztal mellett állva megenni. A leves nem lehet gyorsétel, bár a vietnámi pho rácáfolt erre. A svájci fondü, a koreai BBQ, a kínai hotpot eleve a közösségi étkezésre, az étel megosztására épülnek, az egy tálból való falatozás közösségi élménnyé teszi az étkezést.
Étkezés közben jó végiggondolni azt is, hogyan került az az étel az asztalodra. Mi kellett ahhoz térben és időben, ki ültette el a magot, ki öntözte, ki, mivel etette a jószágot. Ki válogatta össze gondosan, tette tűzre, kevergette, fűszerezte. Ha ez az étel valódi, akkor könnyű azonosulni vele, és ettől is boldogság érzése járhatja át a lelkedet. Az asztali áldással ezért is köszönetet tudunk mondani.
Nehezebb a helyzet, ha ipar által előállított élelmiszer kerül a tányérba. Hogyan tudunk kapcsolódni a nagyüzemben, hatalmas üstben kavart húsimitációhoz, a számítógép-vezérelte laboratóriumban növekedett egyenparadicsomhoz, a netről rendelt pizzához, amit egy idegen futár tesz le az ajtód elé?
„Keresnünk kell valakit, akivel együtt eszünk és iszunk, mielőtt enni és innivalót keresnénk”. (Epikuros)
Az egész világhoz való viszonyunkat meghatározza a táplálkozásunk, a kultúránk egyik legjelentősebb része az étkezés. A világ bármely pontján kerül az asztalra egy tál pörkölt, az mindenkiben felébreszti a hazája iránti szeretetet, identitásunkat, segíthet önmagunkat egy közösség tagjának tekinteni, még akkor is, ha több ezer mérföldre vagyunk otthonunktól. A rakott krumpli, a kapros tökfőzelék is jelentheti az otthont. Ha a saját kultúrádból származó hagyományos ételeket eszel, épp úgy megismerkedhetsz saját örökségeddel is, gyakran a saját családodon belüli recepteken keresztül. Az étel kapcsolatot teremt a múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel. A családi dédelgetett recepteken keresztül is azt reméljük, hogy újrateremthetjük ugyanazokat az ízeket, amelyekben felnőttünk.
„Az élet a mágia és a tészta kombinációja” (Federico Fellini)
Meghívhatlak vacsorára?
Vajon miért megyünk étterembe randevúzni? Miért sütünk tortát, ami szinte végtelen szeletre vágható? Miért érzünk nyáron ellenállhatatlan vágyat, hogy a kertben sütögessünk és vendégül lássuk a szomszédokat? Mert már előre érezzük azt a bizsergetően jó érzést, amikor az endorfin felszabadul, felvidít. A közös étkezés boldogsághormont termel, a legjobb módja a szomorúság, a bánat elűzésének. Néha nincs is másra szükségünk, mint egy étkezésre, amely kivezet minket minden érzelmi zűrzavar labirintusából.
A közös étkezés javíthatja a mentális és fizikai egészséget
Dr. Stuart Farrimond, bestseller-író és élelmiszerkutató írta, hogy „a főzés és az ételmegosztás rituáléja beépült a pszichénkbe, és vannak olyan kutatások, amelyek bemutatják, hogy a rendszeres közös evés másokkal javítja a jólétet”. Az étel több mint túlélés, több mint az üzemanyag, túlmutat egy fiziológiai szükséglet-kielégítésén. Kutatások szerint, a közös étkezés bizonyítottan javítja a mentális egészséget, csökkenti a magányérzetet és erősíti a társadalmi kötelékeket. Az étel megosztásának ősi hagyománya összehozza az embereket és lehetőséget teremt arra, hogy kötődjenek egymáshoz. A közös étkezés egy egyszerű, de mégis nagyszerű módja a kapcsolataink fenntartásának, ápolásának, a családi, baráti kötelék megmaradásának. Tedd hát le a telefonodat, csukd be a laptopot, és határozd el, hogy holnaptól csak az ételre és egymásra fogtok figyelni a terített asztal mellett. Jobbízű lesz az étel, kedvenc finom falatjaid mellől a világot még szebb színben fogod látni.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
3 családbarát bringakör a Balaton környékén, amelyet a legkisebbek is élvezni fognak
Nyáron kevés jobb családi program van egy közös biciklitúránál: tekerés közben új tájakat fedezhettek fel, megállhattok a legszebb kilátópontoknál, miközben kastélyok, tanösvények és interaktív kiállítások is várnak rátok.
