De sokszor hallottam már azt: nekem a kert terápia. A kertészkedés gyógyított meg. A kert segít a gyógyulásban, a gyászfeldolgozásban, az elengedésben, a lélek megújulásában, a fájdalom enyhülésében. A kertészkedést, a kerti munkát Angliában receptre írják fel egyes lelki eredetű betegségek esetén. A terápiás kert fogalma azonban nálunk még alig ismert, lehet hallani szenzoros kertről, rehabilitációs-kertről, memóriakertről, szorongáscsökkentő autizmusbarát kertről. Ezúttal Takács Kata gyógypedagógussal, a terápiás kertek egyik hazai gyakorlójával beszélgettem, „a kert edukációs és terápiás lehetőségeinek szolgálójával” egy szép nyári napon.
Kertterápia és terápiás kertművelés- viszonylag új fogalmak Magyarországon. Mesélnél erről, hogyan születtek, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
Nem annyira új fogalmak, hiszen volt már gyakorlata itthon is, de talán most közismertebb lett. Megkülönböztetjük a gyógyító kert fogalmát, ami általános egészségtámogató környezet. Kórházhoz, hospice-hoz vagy más egészségügyi intézményhez kapcsolódhat. A természet látványa, csend, pihenés, stresszcsökkentés a fő funkciója. Általában mindenki használhatja, beteg, hozzátartozó, dolgozó. Gyönyörködnek, szép környezetben, természethez kapcsolódva tudnak regenerálódni, családdal találkozni a látogatás során. Jó példa erre a Szent Ferenc Kórháznál a Kő Boldizsár által tervezett gyönyörű interaktív játszótérrel kiegészített kert.
A terápiás kert célzottabb. Egy meghatározott célcsoport és gyakran egy konkrét kezelési, rehabilitációs vagy foglalkoztató program számára tervezik. A kert maga a terápiás folyamat egyik eszköze. Ilyenek a Szent János Kórház pszichiátriájánál a magaságyások, a Bókay Gyermekklinika gyermekpszichiátriai osztályának fejlesztett zöld terület, a Sződligeti Terápiás kert, Gödöllőn a Patrónusháznál, ahol autisták számára létesült kert.
Számos gyönyörű élményem, tapasztalatom van, milyen öröm kicsiknek és nagyoknak a kertben lenni, visszatalálni a természetes belső gyermekhez, relaxálni, gazdagon töltődni a természetben oldódva feltétel nélküli szeretettel viszonyulni a természethez, egymáshoz és önmagunkhoz.
Gyógypedagógusként különösen fontos számomra, hogy a kert mindenki számára befogadó tér legyen. Ezért olyan funkciókat alakítok ki, amelyek lehetőséget adnak az elvonulásra, az érzékszerveken keresztüli tapasztalásra és a biztonságos jelenlétre, mozgásra, kapcsolódásra. Hiszem, hogy a természet nemcsak tanít, hanem szabályoz is, segít megnyugodni, figyelni, kapcsolódni önmagunkhoz és másokhoz.
Azt már az ókori Egyiptomban is észrevették, hogy a mentális problémák esetén a természetben való séta gyógyító hatású. A középkori kolostorkerteknek fontos része volt a Hortus Conclusus, a legbelső kert, az elcsendesedés helye. A XVIII-XIX. században alakult ki a pszichiátriában az erkölcsi-humánus kezelés szemlélete. Rendezett, természetközeli környezet, értelmes munka jellemezte ezeket az intézeteket, amelyekben fontos szerepet kaptak a kertek, és komoly gazdálkodás is folyt bennük. A háborúk után azt is megfigyelték, hogy azok a sérült veteránok, akik kerti munkával segítettek be a kórházi ellátásuknál, hamarabb kaptak erőre, gyorsabban gyógyultak. Tehát tapasztalat bőven van arról, hogy a kert, a kerti munka mint terápia, működik, és ma ezt már tudományosan is alá lehet támasztani.
Alapvetően Amerikában indult el ennek kutatása és lett egyetemi szintű képzése is, de Európa számos országában, pl. Angliában és Svédországban és Bécsben is kutatják tudományos szinten is ezt a területet gazdag gyakorlati tapasztalattal. Kedvencem a Horatio Garden Angliában, ahol már 9 kórházi kertet építettek ki a legjobb angol kertészek segítségével gerincbeteg, mozgássérült emberek rehabilitációjára. Egy 17 éves fiú kezdeményezte, hogy legyen a kertben is lehetőség terápiára a mozgássérült betegeknek, tudjanak jutni, gyönyörködni, aktívan is kapcsolódni. A fiú fiatalon elhunyt, a szülei az emlékére hozták létre ezeket a fantasztikus összefogással és magas színvonalon működő kerteket.
Hogy képzeljünk el egy ilyen kertet, milyen növényekkel lehet őket benépesíteni?
A lényeg nem egy meghatározott „kertstílus”, hanem az, hogy a kert egy célcsoport és terápiás program szükségleteire válaszoljon. Tipikus kritériumok: akadálymentes, enyhe lejtésű és megfelelő szélességű utak, biztonság és jól olvasható térszerkezet, magaságyások és hozzáférhető növénytartók, érzékszervi stimuláció – szín, illat, textúra, megfelelő ülő- és pihenőhelyek, aktív és passzív használat lehetősége. A célcsoport fizikai és kognitív képességeihez igazított kialakítás. Egy demenciakert tehát más, mint egy stroke-rehabilitációs kert. Demenciánál például különösen fontos lehet a biztonságos, visszavezető körút és az egyértelmű tájékozódás. Mozgásrehabilitációban járásgyakorló felületek, különböző burkolatok és megfelelő kapaszkodási lehetőségek kerülhetnek előtérbe.
Amikor fejest ugrottam ebbe a projektbe a Nyírő Gyula kórháznál, elkezdtem a kertjét tervezni és kivitelezni pszichiátriai, addiktológiai betegek és a kórház teljes közösségének, családtagok számára célzott kérdőívvel mértem fel a helyi igényeket. A tervezés a pszichiáterekkel, pszichológusokkal együttműködve folyt. Helytörténetet is kutattam. Szerveztem egy helytörténeti sétát, ahová egykori orvosok, ápolók gyerekei érkeztek, akik itt cseperedtek fel az épületben, a szolgálati lakásokban. A személyzettel az elmekórtan épületében együtt éltek egy szép közösségben, humánus szemlélettel az ápoltakkal együtt. Séta közben meséltek a kertről, megmutatták, hol volt a szánkópálya, a játszótér, körhinta, teniszpálya. Volt veteményes, üvegház és díszpark, is.
Megtudtam, milyen ragyogó ember volt Nyírő Gyula, aki elhozta ide az erkölcsi-humánus kezelés irányát is munkaterápiával, kertterápiával, mélyen humánus szemlélettel, mindezt a II. világháború idején.
A tervezésnél, felmérésnél számos szempontot kellett figyelembe venni. A kerti út mennyire legyen íves, legyen hely aktív mozgáshoz, sétához, passzív szemlélődéshez. Legyen kertészkedős rész, ahol lehet magot vetni, palántázni, de nagyobb kerti munkákat is elvégezni. Mozgás közben is lehessen gyönyörködni, és minden érzékszervet megérintsenek a növények. A legfontosabb, hogy a növény ne ártson, tehát kerülni kell a mérgező, a szúrós, a kellemetlen növényeket. A kerti tavat, hintákat is. Biztonságos környezetet kell kialakítani különféle „életbe visszahívogató funkcióterületekkel”. Meg is fogalmazták a betegek, „visszatér az életkedvük”. Ez volt ott a lényeg, nagy boldogság, hogy sikerült. Felépült betegek aztán visszajártak, vagy mutatták az erkélyükön a növényeket, kertészkedtek ott is, visszajöttek magért, palántáért. Értékes időszak volt számomra!
A taktilis ingerlés a terápiában is fontos terület, volt ennek is pihenőpontja például molyhos levelű ökörfakóróval. Gyönyörködő pihenő pont a látás érzékeléséhez színes virágokkal, madarakban való gyönyörködéssel. Az illatos gyógyfüvek, az aromás zsályák, rozmaringok, rózsák, loncok aromáit is lehet élvezni. Voltak aktív pontok, ahol palántáztunk. Van a kertben füge, gránátalma, hortenziák, olasz szalmagyopár, kasvirágok, árvalányhajak, díszfüvek, kevéssé tüskés rózsa, magnólia is. A növények nem lehetnek magasak, hogy a tér belátható legyen, lássuk a betegeket. Könnyen fenntartható, szárazságtűrő növényeket választottam.
1000 négyzetméterre több mint 900 növényt ültettünk el, a növények, termőtalaj, mulcs, virágmagok, kerti bútorok, kerti gépek, sátrak közösségi adományozásból érkeztek. A régi büfé épületét is kifestettük a betegekkel. Kis üvegházat rendeztünk be, a betegek az üvegen át nézték, ahogyan napról-napra cseperednek a palántáik. Öröm volt látnom. Az is öröm volt, hogy a felmérés során többen jelezték, szeretnének a növényekkel kapcsolatban edukációt, alkotást, amihez lett egy műhelyünk is, ahol alkottunk, fenyőrügymézet, körömvirág kenőcsöt vagy fekete nadálytő kenőcsöt készítettünk.
Milyen a te terápiás kerted?
A terápiás kertekben a gyógyítás, a kertépítés és a rehabilitáció, foglalkoztatás területe összekapcsolódik. Ez történt nálam is, csak fordítva. Gyógypedagógusként, kertépítőként és fitoterapeutaként építettem egy gyógynövényes kertet Balatonszárszón. A kiépítésben a biodiverzitás és fenntarthatóság mellett kimagaslóan fontos volt, hogy nyitott legyen a kertem, edukációval tudjak foglalkozni, legyenek speciális funkcióterületek a fogyatékkal élő vagy a másként működő idegrendszerű gyerekeknek is. Legyen egy sátor, ahol elbújhatnak, egy csepphinta, ahol ringatózhatnak, Kneipp sétaút, ami a talpukon taktilis ingerlésén keresztül simogatja az idegrendszerüket. Legyen benne sok aroma, szín és forma, hanghatás, hogy az érzékszerveiket érintve hívogassa és fényesítse őket a kert. Mindent meg lehet tapintani, szagolni, kóstolni, alkotni együtt. Hatalmas élmény volt, évente több száz gyermek és felnőtt jött látogatóba, workshopra, edukációra, kertsétára, alkotni, muzsikát hallgatni, kertétteremben kapcsolódni, játszani, de volt, aki csak lepihenni járt vissza. Az iskolás csoportokon túl a fogyatékkal élő közösségek, nevelőotthonos, lakásotthonos gyerekek, felnőtt közösségek, táborozók is jöttek. Tele voltam élménnyel, tapasztalattal, tudásszomjjal. Több kertlátogatóm is volt, aki úgy átélte ezt a különleges élményt, annyira ellazult, hogy egyszerűen lefeküdt az ágyások közé.
Többször említetted a gyerekeket is, akik számára könyvet is írtál.
A gyerekekben olthatatlan vágy és szeretet van a természet irányába. A kert élményt ad nekik. Ha hagyjuk őket fára mászni, tapintani, locsolni, mezítláb szaladgálni, hintázni, vagy csak úgy nézelődni, elmerülni, tanulmányozni, akkor segítjük őket az idegrendszerük érésében. Szerettem volna ezt a szikrát visszavinni a közoktatásba, és írtam a csodálatos Mozaik tankönyvkiadó gondozásában egy tankönyvet, munkafüzetet "A gyógynövények sokszínű világa" címmel, élménypedagógiai módszertannal, és egy ehhez kapcsolódó tanári segédanyagot, ami szintén tele van játékkal, recepttel, alkotással, nagymozgásos játékokkal, látogatható nyitott kertekkel stb. Misszióm, hogy a gyerekek kerüljenek újra közel a természethez. Találjanak benne örömöt és békét, sok izgalmas tudást, tapasztalatot, játékot. A megszerzett tudással okosan igazodjanak el az internet információi közt. Legyen élmény újra a természettudomány!
A kert tanítson meg mindenkit arra, hogy az élet akkor működik igazán jól, amikor sokféleségben létezik, mint a biodiverzitás a kertben. A természet nem az egyformaságra épül. Minden fajnak, minden növénynek, minden élőlénynek megvan a maga szerepe. Egy egészséges ökoszisztéma éppen attól stabil, hogy sokféle. Ez számomra gyógypedagógusként is fontos üzenet. A gyerekekkel való munkában is azt szeretném erősíteni, hogy a különbözőség nem hiba, hanem érték. Ahogy egy kertben nem minden virág egyforma, úgy az emberek sem azok. Mégis együtt alkotnak harmonikus egészet.
Egy kert nem attól értékes, hogy tökéletes. Attól értékes, hogy élet van benne. És ahol élet van – növények, rovarok, madarak, gyerekek, beszélgetések, kíváncsiság – ott mindig van remény is. Hiszek abban, hogy amikor gondozunk egy kertet, valójában önmagunkról és egymásról is gondoskodunk. Talán ezért érzem azt, hogy a jövő egyik legfontosabb feladata nem egyszerűen több zöldfelületet létrehozni, hanem olyan kerteket, amelyek tanítanak, befogadnak és gyógyítanak. Ahol visszatér az életkedvünk és a reményünk.
Fotó: Takács Kata
Jéghideg habzóbor a nyáron - alkoholmentesen
Buborékok kompromisszum nélkül
