Határon túli kertnézőbe ezúttal a Délvidékre, Szegedtől és Szabadkától is egy-egy kőhajításnyira, Oromhegyesre vitt az utam. Randovics Lejla kertjének híréről akkor hallottam először, amikor 2016-ban Szerbia legszebb kertjének választották. A kert minden növénye különleges, az egyedülállóságát az adja, hogy keverednek a vadak és a nemesek, a fák a cserjékkel, a díszfák a gyümölcsfákkal. A gyűjteményes kert mérete szembeötlő, ugyanis összterülete 12 ezer négyzetméter, amelyet formális kertbeültetések, látványos virágmező, valamint long border ágyás-kialakítások jellemzik. A díszkert mellett zöldséges és gyümölcsös, valamint a növények házilagos szaporításához szükséges területnek is helye van. A szárazságtűrő kert egy domboldalban, erdős ligeten végződik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra. A tulajdonosok elkötelezett hívei a vegyszer- és méregmentes gazdálkodásnak. Kíváncsi voltam, mi történt a kertben az aszályos évek alatt, és szerettem volna, ha minél többen megismerik ezt a nem mindennapi szépségű kertet és megálmodójának gondolatvilágát.
Kerted számos díjjal büszkélkedhet, 2016-ban Szerbia legszebb kertje lett az oromhegyesi Lejla kertje, birtokosa vagy Magyarkanizsa Turisztikai Tiszavirág díjának, melyet azoknak a személyeknek ítélnek oda, akik meghatározó szerepet töltenek be a község idegenforgalmának fejlesztésében és népszerűsítésében. Mi történt nálad az utóbbi években?
Amikor ezt a megtisztelő, „legszebb kert” díjat kaptam, akkor még csak 2-3 éves és 800 négyzetméter volt a kert, azóta ez szépen kibővült. Az utóbbi években gyökeresen megváltozott az időjárásunk, egyre kevesebb a csapadék, a jó minőségű csernozjom talaj rendkívül száraz és kemény, így ennek hatására sokat változott a kert képe, a növények összetétele, az ültetés módja is. Nem könnyű időszak ez.
Gyűjteményes kertedben sok faj, fajta él. Mi volt a növényválasztásnál az elsődleges szempontod? A szín, a szerelem, a fajta, a szimbólum?
Szeretek mindent kipróbálni! Fontos szempont, hogy milyen gyorsan szaporodik. Eléggé költséges, ha egy-egy növényből sokat kell venni, pedig úgy mutatnak igazán. Egyet-kettőt elültetek a kert különböző részeire, és figyelem, hogyan fejlődik, hogy érzi magát, mit szeret. Az is lényeges, hogy nagytermetű növény legyen, hiszen ekkora kertben az apró növénykék nem jöhetnek számításba. Legyen legalább 30 cm magas, de még jobb, ha akár derékmagasságúra nő, és minél erősebben bokrosodjon, hogy szépen töltse be a teret. Van hogy hiába próbálkozom, nem járok sikerrel. Ha beváltja a várakozásaimat, akkor pedig magam szaporítom. Az utóbbi 5-6 évben azonban valami alapvetően megváltozott. Azelőtt, ha a hátam mögé dobtam egy dugványt, magától legyökeresedett. Amiket akkor ültettem, azok megerősödtek és jól vannak. Most viszont alig erednek meg a száraz talajban, hiába öntözök, legfeljebb 5-10 cm-t lehet átnedvesíteni. Nincs áthidalás az alsó és felső, locsolt, nedves talajrétegek között, a növények sínylődnek, nem tudnak gyökeret ereszteni, fejlődni.
Az aszály, a már évek óta tartó szárazság titeket különösen érint. Mi az, amit tudsz tenni a növények túléléséért, azért, hogy a kert ne csak éljen, túléljen, hanem viruljon is?
Most új világ érkezett el, nagyon kell vigyázni a növényekre. Elültetni könnyű, de hogy meg is maradjon, az az igazi kihívás. Újra kell tanulni majdnem mindent, kiokosodni, hogy hogyan lehet a mélyebb talajrétegekbe juttatni a vizet. Jó nagy a területem, és azon agyalok mindig, hogyan lehetek víztakarékosabb, de a nincsből megőrizni nagyon nehéz.
Fontos a talajtakarás, a mulcsolás. A sűrű növényzet is segít. Meg kell tartani azt, ami magától kinő, ezek lesznek a legerősebb kitöltőnövények. A mulcsolás sem egyszerű, mert a növények víztakarékosan nőnek, így egyre kisebb lesz a felhasználható növénymassza, kevesebb lesz a mulcs. Most kaptam egy kis istállótrágyát, meghordtam a ganét a föld tetejére, faaprítékot szórtam rá, így jó 25 cm magas mélymulcsos ágyás lett a veteményes részben. Egy hete kezdtem bele palántázni, ahogy megkapartam az ásóval, alatta nedves volt a föld! A kellő mulcs átengedi a csapadékot, de visszafelé nem. Úgy megörültem ennek, kerestem is bele hosszúderekú palántákat.
Ahol az orvosi zsálya (Salvia officinalis) kiöregedett, ott ültetgetni kezdtem az ágyásokba új szerzeményeket, de csak sínylődnek, mert arra még nem volt időm, hogy lemulcsozzam. A meglévők növények között viszont nagyon körülményes 15-20cm vastagon mulcsozni, a mélymulcs talán megoldás lenne, de azt legjobb lenne az új ágyás létesítése előtt fél évvel elkészíteni, hogy valamelyest összeroskadjon, mielőtt a növényeket elkezdeném beültetni.
Úgy tűnik, ez a jövő az ilyen vidékeken. Nagy szervesanyag-masszát kell kis területre összpontosítani. A napokban voltam kertlátogatáson Rita kertjében Sopronban. Az ő módszere az, hogy a talajra kartonpapír réteget fektet, arra kerül a szerves anyag, most azon is agyalok, hogy ezt a módszert is kipróbálom, mert nála működik. Igaz, az egy más vidék, más éghajlattal, de ott is a vízhiánytól szenvednek. Most úgy gondolom, hogy ha összerakok egy ilyen rétegezést ősszel, akkor tavaszig átszivárog rajta a téli csapadék, és akkor lehet majd bele ültetni.
Siker minden egyes év, amikor a kert tavasszal ismét kizöldell, mert most már ez a 6. év, amikor 150-200ml-nél is több csapadék hiányzik éves szinten a talajból. Nem nőnek úgy a fák, egyre előbb kiég a fű, most már július elejétől egészen szalmasárga, beszáradnak a virágok. Kertlátogatásokat is csak nyár elején tartok, mert nem szeretnék szabadkozni, hogy miért nem zöld a kert július, augusztus, szeptember folyamán. Ezt a tényt elfogadom, mert ilyen hatalmas természeti erővel, mint a szárazság, szembe menni butaság és hatalmas anyagi megterhelés, ami ráadásul fenntarthatatlan is. A kert 4 kemény hónapon át száraz, szalmasárga minden, csak a túlélésért imádkozom, mert ezt nagyon nehezen viselik már a növények, még a szárazságtűrők is.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most terveznek kertet, akik hasonló nehézségekkel küszködnek?
Szeretek ezen agyalni, megoldásokat keresni. Az emberfeletti, hogy lemulcsoljak vagy locsoljak egy teljes hektárt. Arra az időszakra kell koncentrálni, amikor még tud még zöldellni a táj. Olyan virágokat kell választani, amelyek ki tudnak teljesedni nyár elejéig. Virág szempontból a nyarat lassan el lehet felejteni, legalábbis nálam. Ott van még az ősz, meg a tél, úgy kell formálni a kertet, hogy akkor is gyönyörködtessen a lombok színével, a száradó termésekkel. Október végétől tud szép lenni ismét a kert, mert addig a szárazságé a hatalom. Nálam a rozmaring, a sudárzsálya, a gaura, a cédrusok, a feketefenyők, tiszafák, a júliaborbolya, buxusok szépen zöldellnek, télen is mutatósak. A kecskerágók (Euonymus fortunei emeralden gold) is látványosak a szinte aranyszínű a leveleiktől, úgy tűnnek, mintha a leveleik virágok lennének.
Aszályban a fákat is locsolni kell, mert ha egy fát elvesztünk, az nagyon nagy baj. Az évelők meg tudnak újulni, ha elszórják a magjukat, de a fát csak sok évtized tudja pótolni. Az évelőket sem muszáj visszavágni ősszel, mert nagyon szépen mutatnak, amikor zúzmara-köntösbe bújnak. Az árvalányhajat nem tudtam mind visszavágni tavasszal, nem értem a végére, kézzel csinálom. Ez is egy tapasztalás, mert szépen belenőtt az új hajtás, és a régi támasztékként volt ott neki. Mire kikalászolt, addigra nem is látszott, hogy nem volt visszavágva. Ez is egy trend, hogy „ne vágd vissza”, de ki kell tapasztalni, hogyan is jó. Olyan, mint a vágatlan május, ami szintén jó, ha jól csinálják és nem gaztenger a vége.
Lejla kertje magányos műfaj, vagy besegít a család is?
Ez egy családi kert, de az én gondolatvilágom. A párom besegít, az ő reszortja a tápanyag utánpótlás huminsavval és mindenféle más természetes tápanyaggal. De én csinálok minden mást, mert ha nem tartanám kézben a dolgokat, akkor nem lenne olyan, amilyennek szeretném. Örülök, ha időben tudok gyomlálni, mert a gyommentesítés az egyik legfontosabb. Jobb egyedül csinálni, napszámost is vonakodva hívok segítségül, mert sokszor nem ismerik fel a virágok magoncait, díszfüveket és kiszedik, gondolván, hogy gaz.
Van-e kedvenc növényed?
Mindegyik kedvenc, hiszen azért vannak itt. Amit itt látsz a kertemben, azt mind szeretem. A fűféléket, a rózsát, a vadvirágokat, macskamentákat. Választani nem lehet közülük, ez olyan kérdés, mintha az ujjaim közül kellene választanom. Mindegyik kell, mindegyik szükséges, mindegyiket szeretem, mert ebben a sokféleségben együttesen van az erő.
Fotó: Randovics Lejla
Szicíliai szerelmi vallomás
Életigenlés és a jövőbe vetett bizalom
