Kezdjük egy paradoxonnal. Azt tippelnénk, hogy az emberek túlnyomó többsége még sosem hallott Szentpéterföldéről. És közben tudjuk, hogy ez az állítás nem igaz, hiszen a kis göcseji falu körül tekergő bringaút megnyerte Az Év Kerékpárútja szavazást. A díjat nem szakmai zsűri, hanem a nagyközönség voksai döntik el, ráadásul válogatott útvonalakra lehetett szavazni az ország minden sarkából. Úgy képzeljük tehát, hogy Szentpéterföldét titokban máris szenvedélyes bringások népes csapata látogatja. Egy igazi kult helyszín coming out-járól lenne szó?
Folytassuk egy másik paradoxonnal: 2026-ban igazából két kerékpárút is elnyerte a rangos díjat. A szavazás holtverseny közeli állása és egy technikai malőr következtében idén két győztest hirdettek a pályázat kiírói, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ és a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség. A salamoni végső döntés értelmében a Szentpéterfölde kör mellett a budapesti Rákos-patak menti bringaút lett a másik győztes, amelynek ismertetőjét az Aktív Kalandor Youtube-csatornáján találhatjátok meg.
Elhatároztuk, hogy a Szentpéterfölde kört tartva a túránk középpontjában, megnézzük, mit rejt még a Göcsej számunkra, ezért messzebbről indultunk útnak. Egészen pontosan Tormaföldén pattantunk nyeregbe, és rögvest a Vétyemi Erdőrezervátumon átvezető erdészeti aszfaltútra tértünk rá. Rácsodálkozásunk nem is lehetett volna nagyobb.
A vétyempusztai ősbükkösben több száz éves famatuzsálemek magasodtak fölénk néma toronyként, törzsükön a természet minden patináját délcegen hordozva. Ebben a környezetben hamar elcsendesül az ember, és megérti, hogy mekkora tévedés a bolygó uraként gondolnia önmagára. A tekintélyt parancsoló fakolosszusokat láthatjuk itt teljes pompában virulni vagy éppen mohaágyra roskadva meghalni. Szentély, talán ez a legjobb szó. Itt megérthetjük, hogy micsoda megtiszteltetés az ember számára részét képezni a természet misztériumának - és hogy mekkora ostobaság lenne magunktól lemondani róla.
Az erdei út kiváló minőségű aszfaltján tekeregtünk tovább, és óhatatlanul az járt a fejünkben: ha nem ez az út nyerte Az Év Kerékpárútja díjat, akkor milyen lehet a győztes Szentpéterfölde kör? Még szebb? Még drámaibb? Van innen felfelé?
Tormaföldéről egy rövid pedálozásra fekszik Lovászi, ahol egy jóval furcsább, már-már bizarr helyszínbe botlottunk. A Vasfüggöny Múzeum égisze alatt még ma is látogatható légópince kilométereken át kanyarog a föld alatt. A környéken egykor jelentős olajbányászat stratégiai fontossággal bírt az ország számára hosszú évtizedeken keresztül. Az ötvenes években az aktuális háborús riogatás egy, a közeli jugoszláv határ felől érkező támadás réme volt, amely olajtermelésünk megsemmisítését célozta volna. A kor jugoszláv államfőjére, Josip Broz Titóra, a “Nyugat láncos kutyája” jelzőt ragasztották - ki hallott már ilyet? nahát -, és megépült a hatalmas, ezer embert több napra befogadni képes légópince, amit soha egy napra sem használt senki. Ma már bizarr mementó csupán. Ha erre bringázunk, nézzük meg. Tanulságos - és persze hűsítő a nyári melegben.
Lovásziból - elő a farbával - Szentpéterfölde felé vettük az irányt. Ha a névadó faluban kezdjük Az Év Kerékpárútja címet elnyerő kört, akkor fura mód három irányba is útnak indulhatunk. Teljesíthetjük a kört az óra járásával megegyező irányban vagy ellenkezőleg, de kezdhetünk egy kitérővel is a Szentpéterföldei-tóhoz. Mi az utóbbit választottuk, és nem bántuk meg. A tó édeni természeti környezetben fekszik, a vízbe nyúló ágakon szürke gémek tanyáznak, apró horgászstégekre merészkedhetünk ki, és a parti fák közötti ingoványosabb részeken akár gravel-technikánkat csiszolgathatjuk.
Visszatérve a kör főcsapására nem kellett sok, hogy magával ragadjon bennünket a hely miliője. Jó minőségű aszfaltcsík futott kerekeink alatt a buja erdei környezetben. Erdészeti út ez is, így autóval alig találkozni errefelé - mi egyet sem láttunk. A Zalára oly jellemző dimbes-dombos vidék festői tájképekkel bűvölt el kanyarról kanyarra. Maga a természet tartott nekünk tárlatvezetést, és mi alázattal követtük az útmutatást.
A kör legromantikusabb pontját a Négyfűzfa-forrásnál értük el. A szárazságban épphogy csak csöpögő vízlelőhely kiváló pont a piknikezéshez. Ajánlatos elemózsiával felszerelkezve indulni erre az útra, hiszen hosszan kerekezünk majd a természetben, és a környező aprócska falvakban sem könnyű boltot vagy vendéglátóhelyet találni.
A Szentpéterfölde kör, és tágabban a Göcsej, azoknak a bringásoknak a zarándokhelye, akik intim viszonyt keresnek a természettel - erdő-mező vadságát keresik az útszéli kávézók és éttermek hangulata helyett. Amolyan bokorugró exodusként is felfogható egy ide vezető túra, és csak rajtunk múlik, hogy mennyit hozunk ki belőle. A kör útvonalán fellelhető ösvényeken akár saját felfedező expedícióra is indulhatunk.
A fentiek mellett említsük gyorsan meg, hogy ezen a környéken sem csalódik az, akinek a gasztronómia elengedhetetlen kellék egy jó túrához. A Boncodföldén található Papsajt bisztró és bolt egy sokhektáros, burjánzó gazdaság terményeiből kínál egyedülálló fogásokat és kiváló termékeket.
A nap végén teljes egyetértésben ütöttük rá a jóváhagyás pecsétjét Az Év Kerékpárútja címet elnyerő Szentpéterfölde körre, és tágabban a Göcsej egészére. A természet ritkán ad annyira bensőséges randevút az emberfiának, mint ezen a vidéken.
Marcsi és Márk is felfedezték a környéket, a videót itt nézhetitek meg.
Rovatunk korábbi cikkeit pedig itt olvashatjátok.
Cikkünk megjelenését az Aktív Magyarország támogatta.
Horizont kalandtúra
Elgurulva 7. rész
