Minden relatív. Egy mondás szerint a kalitkába zárt madár azt gondolhatja, hogy a repülés beteges dolog. Egy fordulattal a kerékpár akár a kalitka ellentéteként is értelmezhető: nem bezár, hanem lehetőséget teremt arra, hogy folyamatosan tágítsuk fizikai és szellemi horizontunkat. Ebben a felvetésben a rabmadár ellentéte maga a kerékpáros: az az embertípus, aki szabadságélményét szűkebb és tágabb környezete szenvedélyes felfedezésében, bekalandozásában találja meg. A Horizont elnevezésű kerékpáros túra pedig, a hozzá tartozó applikációval és honlappal, valószínűleg a legjobb segítő és inspiráció mindehhez.
Amíg az Aktív Kalandor a pazar látnivalók és vonzó úti célok pompás gyűjteménye kerékpáros, bakancsos és vízi túrázók számára, addig a Horizont az igazán ütős bringás teljesítmény- és kalandtúrák tárháza kizárólag bringások számára. De mindjárt szögezzük le: az útvonalak között a kevésbé gyakorlott kerékpárosok ugyanúgy megtalálják a nekik megfelelőt, mint a messzi-távol avatottabb vándorai: már közel ezer kilométeren követhetjük a felkelő napos logót az út mentén.
Csapatunk a Gerecse dombjai közé csábító Horizont szakaszon tette próbára magát. Az már néhány kilométer után világos volt, hogy egy ilyen remekbeszabott tracket csakis kimagasló szakértelemmel és hatalmas rutinnal rendelkező kerékpárosok fektethettek le. Azt azonban nem gondoltuk volna, hogy túránk közben mennyi mindent megtudunk a bikepackingről, a szabad ég alatt alvásról, azaz a bivakolásról, és hogy a Gerecse egy nevezetes pontján még a lebegés misztikus élményét is átéljük. Egy nap, amikor sikerült szélesre tárni kalitkánk ajtaját.
Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy utunkon a Horizont egyik megálmodója, a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) elnöke, Pénzes Erzsébet (vagy ahogy mindenki ismeri: Böbe) kalauzolt bennünket. Tisztségei mellett Böbe mindenekelőtt legendás bringás, aki teljesítményével rendre ámulatba ejti a kerékpáros közösséget.
Dorogról futottunk ki, és nemsokára a mogyorósbányai nyeregre vezető kaptatón találtuk magunkat. Az északi oldalon másztunk fel egy árnyas fákkal övezett úton, aztán a déli lejtőn a végtelen tájban hempergő erdők és mezők látványa szippantott be bennünket.
Lent a völgyben, a bájos Péliföldszentkereszt határában, a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont kínált kihagyhatatlan pihenőhelyet. A központ számos túraútvonal metszéspontjában fekszik, kiváló stratégiai helyen. A túrázókat közösségi tér és büfé várja, a kíváncsiak pedig rengeteg új információt gyűjthetnek be a Gerecsét bemutató tárlaton.
Néhány vándorkerékpárossal futottunk össze itt, és kifejezetten hasznosnak bizonyult az úti tapasztalatok kicserélése. Kiderült, hogy a Horizont szakaszai nagy népszerűségnek örvendenek: vannak, akik tervszerűen járják végig a kijelölt távot, egyszerre egy-két szakaszt teljesítve, és minden alkalommal új szakaszokat járva végig. Itt nincs szintidő, nincs verseny, a bringások mégis úgy érezhetik mintha a nagytestvér, a Hungarian Divide ultakerékpáros megmérettetés résztvevői lennének, hiszen sok helyen nagyon hasonló terepen fut a Horizont is. Böbe arra hívta fel a figyelmet, hogy a Horizont honlapján ki-ki megtalálhatja a képességeihez, erőnlétéhez leginkább illeszkedő szakaszokat. Sőt, a kezdő túrázók is kiválaszthatják a könnyebb, aszfaltos szakaszokat, majd rutinjuk mélyülésével a technikásabb tereprészekre is bemerészkedhetnek.
A kerékpár-választás is kardinális kérdés: a Horizont leginkább gravel bringával, mountain bike-kal, vagy egy ütőképesebb túrakerékpárral járható. A jórészt terepen futó útvonalat országútival nem lehet teljesíteni, és a trekking kerékpár sem a legalkalmasabb a feladatra. Sokan vágnak a távnak elektromos rásegítéssel rendelkező e-bike-kal: a technika fejlődésével egyre kisebb súlyú masinák jól muzsikálhatnak a Horizonton.
A péliföldszentkereszti látogatóközpontban található a Horizont egyik pecsételőhelye is. A túrához tartozó applikációban egy digitális plecsnit kaphatunk “útlevelünkbe”, amely igazolja egy-egy szegmens teljesítését. Az applikáció tucatnyi nélkülözhetetlen funkcióval is rendelkezik: naprakész információhoz juthatunk az útviszonyokról, a szakaszlezárásokról (kidőlt fa, áradás, rendezvény, stb.), a kerékpárosbarát szálláshelyekről, az e-bike-töltőkről, az út menti látnivalókról, stb.
Utunk következő állomása Pusztamaróton volt, ahová egy igazán pazar erdei terepszakasz után érkeztünk meg. Böbe elkalauzolt bennünket egyik kedvenc bivakhelyére, a törökkel vívott maróti csata emlékhelye mellett található kis turista szaletlihez. A bivakolás szabad ég alatti vagy a természetben fellelhető menedékben való alvást jelent. Lemondva a sátor “luxusáról”, a kalandbringások mindössze egy hálózsák, matrac és felfújható párna segítségével oldják meg az éjszakai pihenőt. Böbe kifejező szóhasználatát idézve: elvermelnek estére. A cél a minél kisebb csomaggal való kerekezés, hiszen a terepszakaszok leküzdésekor döntő szempont a kerékpár összsúlya.
Ugyanilyen fontos, hogy a kerékpározás önmagáért való élménye se vesszen el, hiszen ez feleslegesen csorbítaná túránk élményvilágát. Mindehhez a kerékpár síkjába illeszkedő váztáskák és az ülés mögé rögzíthető batyuk kínálnak hatékony megoldást, szemben a villákra szerelt, a kerekek mellett felfogatott nagyobb málhákkal. Csomagjaink redukálása alapvető kérdés: könyörtelenül kérdőjelezzük meg, hogy mire van szükségünk egyáltalán! Böbe szerint majdnem semmire. Elmondása szerint rendkívül hasznos tapasztalat néha “lemenni natúrszintre” és megtapasztalni, hogy milyen kevés holmival is elboldogulunk napokig - legyen szó a legádázabb túráról. Vagy a nagybetűs Életről.
A Dunaalmás felett magasodó Kőpite, a szinte önnön természeti szakralitását megteremtő sziklaorom, a Gerecse egyik ékköve. Az ide vezető utat már a rómaiak is használták, ősi, sáncszerű gerincvonalakon kanyaroghatunk, egyszerre misztikus és buja erdei szakaszokon. Végül egy kiadósabb, laza köves talajon futó mászás visz fel magához az oromhoz. Ám a fáradtságot szinte észre sem veszi az ember ebben a természeti környezetben. A Kőpitéről elénk tárul a bolygó ránk eső része, a Duna szelíden kígyózik a távolban, és a szikla szélén óhatatlanul a lebegés mámora csiklandozza elménket.
Gyenge szóvicc, de a horizont mágikus látványa győzött meg bennünket végképp arról, hogy a csodálatosan kigondolt és egyre bővülő Horizont útvonalán micsoda magaslatokba juthatunk el - fizikailag és szellemileg egyaránt.
Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Fotók: egy.hu
Rávágod, hogy hol van Szentpéterfölde? Három, kettő, egy…
Az Év Kerékpárútja levisz a térképről, és ettől olyan különleges
