Az éles kő az út közepén, ami kivágja a gumidat. A gyorsan közeledő útpadka, ami lerántja az első kerekedet az aszfaltról. A korlát egy tempós kanyar végén, aminek óhatatlanul nekisodródsz. Az utadat keresztező szarvasbogár, amit kilapítasz, pedig ki szeretnéd kerülni. Mi a közös bennük? Hogy egyikről sem tudod levenni a szemed. És éppen ebből lesz a baj.
Arra mész, amerre nézel vagy arra nézel, amerre mész? A kerékpározás (és minden egyensúlyt igénylő, helyváltoztató tevékenység) örök talánya ez. Az egyik legalapvetőbb reakciónkról van szó ugyanis - pontosabban annak csapdájáról. A kerékpáros tartalmakban alig esik szó róla - pedig hiába van a bringád tökéletes állapotban, kínos pontossággal igazítva a testalkatodra, ha az első forró helyzetben cserben hagynak készségeid, és képtelen vagy kikerülni az utadba kerülő veszélyforrást.
Nos, a két állítás egyszerre igaz, és pont ez a bökkenő.
Általánosságban elmondható, hogy kerékpárunk arra halad, amerre nézünk, azaz pontosan azon a nyomvonalon, amire szemünk fókuszál. Csakhogy ösztönös reakciónk miatt szinte képtelenek vagyunk lekapni a tekintetünket egy váratlanul utunkba kerülő akadályról - így aztán agyunk egyenesen az akadálynak kormányozza kerekünket. Fura paradoxon: észleljük a veszélyt, ráfókuszálunk - és pont ezért megyünk neki. A legtöbben nem kormányzással kerülik el a bajt, hanem intenzív fékezéssel.
Jobb lenne, ha ilyenkor ösztönösen az akadályt elkerülő nyomvonalra fókuszálnánk, és azon tartanánk tekintetünket. Magyarán: arra néznénk, amerre menni szeretnénk, hogy agyunk automatikusan arra irányítsa bringánkat is. Azért nem könnyű megvalósítani ezt, mert nem ösztönös készségről van szó. Csak gyakorlással alakul rutinná.
Próbáljunk ki néhány egyszerű feladatot, hogy gyakorlati fogalmat nyerjünk a fentiekről. Ha a bringával történő megállásnál határozottan balra nézünk le, akkor balra fogjuk letenni a lábunkat. Ha jobbra nézünk, akkor jobbra. (Ez a gyakorlat különösen hasznos lehet, amikor a patent, vagy “bekattintós” pedállal barátkozunk.) Ha egyenes vonalon haladva balra nézünk le, akkor lassan balra sodródunk majd. Ha jobbra nézünk, akkor jobbra.
Próbáljunk egy kifejezetten szűk (mondjuk két és fél kerékpárhossz szélességű) úton megfordulni a bringánkkal. Lépésben haladva az egyensúlyozás nehezebbé válik, így a 180-as forduló kivitelezése nem könnyű feladat. Jó eséllyel tekintetünk az út szélére szegeződik majd, hiszen ott húzódik a határ, amin belül végre kellene hajtanunk a manővert. Tegyük most a kulacsunkat az út közepére és forduljunk úgy, hogy szemünket azon tartjuk. Elsőre talán nem lesz könnyű feladat levenni tekintetünket a nyomvonalról, amin a bringa halad, de ha sikerül, akkor mindjárt észlelni fogjuk, hogy mennyivel szűkebb ívben is meg tudunk fordulni. Agyunk arra vezényli a kerekünket, amerre nézünk.
A technika magasiskoláját ebben a videóban követhetjük nyomon. A megannyi címe mellett sokszoros cyclocross világbajnok Mathieu van der Poel egy mély homokágyon száguld át, és a lassításon jól látszik, milyen hatékonyan támogatja egyensúlyát fókusza áthelyezésével.
Mi következik mindebből?
A legtöbb kerékpáros az útra szegezett tekintettel teker, gyakran csak egy-két kerékpárhosszal néz a kereke elé. Minél gyorsabban halad valaki és minél inkább maga elé néz le az útra, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb gyors irányváltásra kényszerül. Minél gyorsabban haladsz tehát, annál messzebb kell előre nézned.
Általános szabályként próbálj 2–3 másodperccel a kerékpárod elé nézni. Emeld fel az állad, és nézz messzebbre előre az úton. Ha a kerékpárod kerekeit nézed, vagy az előtted-alattad suhanó utat, egy hirtelen adódó helyzet felkészületlenül érhet. Nézz fel, és az egész világ lelassul. Így több időt adsz az agyadnak, hogy reagáljon a közeledő veszélyre.
Gyakorold, hogy az úton eléd kerülő üvegdarabok vagy kövek közé nézz, ahelyett, hogy rájuk szegezed a tekinteted. A kerekeid varázslatos módon oda fognak menni, amerre nézel.
Gyors kanyarokban különösen veszélyes lehet, ha közvetlenül a bringád előtti útfelületet pásztázza a tekinteted. Így szoktak bekövetkezni a kisodródások, a korlátnak csapódások. Amikor megközelíted a kanyart, fókuszálj arra a pontra, ahol belépsz az ívbe. Ha elérted ezt a pontot, tekinteted szegezd a kanyar ívének csúcsára, azaz a kanyar legélesebb pontjára. Innen pedig emeld a szemed a kanyar kijáratára. Agyad így végig ura marad a manővernek és a megfelelő íven tartja a járgányodat.
Ha egy mesebelien szép, de technikás szakaszon tekersz keresztül, állj meg, ha élvezni szeretnéd a tájat. Nem lehet egyszerre brillírozni nehéz terepen, és közben a kilátásban gyönyörködni. Először a panoráma, utána a tekerés!
Ezek a készségek nem alakulnak ki maguktól, szükség van a tudatos gyakorlásra. De már gyakorlás közben is sokkal élvezetesebbé teszik bringás kiruccanásaidat.
Bicikli rovatunk további tartalmait itt olvashatjátok. Sirláncelot pedig elérhető a Straván.
Fotók:123rf
A KRESZ közönye életekbe kerülhet
A nyári szezonban végre meg kell tanulnunk vigyázni a bringásokra
