Sok-sok évvel ezelőtt egy nap Jenő bácsi azt mondta a feleségének a felcsíki Csíkszentdomokoson: “Na gyere, elviszlek Svájcba!” Az asszonyka hüledezett, de hamar útnak indultak. Autójukkal egy éles kanyarral Marosfő és Domokos hátába kerültek, aztán felpöfögtek a Gréces-tetőre, úttalan utakon, olyan helyeken, ahol addig még sosem jártak. Az eléjük táruló látványtól a lélegzetük is elállt, pedig Székelyföld szülötteként a szemük hozzá lehetett szokva a természet monumentális alkotásaihoz. Mintha valami furcsa varázslat folytán a marosfői emelkedőn keresztül hirtelen az alpesi Svájc lejtőire értek volna. Gyalog ereszkedtek le a völgybe, ahol ezer színben tündöklő virágtenger várta őket. “Ejsze, itt élünk és azt se tudjuk, hogy milyen csoda világ van a hegy túloldalán…” jegyezte meg Jenő bácsi.
Szerencsém úgy hozta, hogy a napokban alkalmam nyílt végigtekerni a “svájci” úton Jenő bácsi unokájával, Péterrel. Útközben azonmód hüledeztem a látványtól, ahogy Jenő bácsi asszonykája hüledezhetett hajdanán. A “svájci” kifejezés most még inkább illik erre a káprázatos szépségű útvonalra. Két év óta ugyanis Forma 1-es aszfalt fut az egykori földút helyén - olyan, amire a francia, olasz vagy éppen svájci kerékpáros sztrádákhoz szokott bringások is elismerően bólintanának. Ejsze, gondoltam, Svájc egyik legszebb kerékpárútja tán csak nem Felcsíkban található?
A "svájci" út
De eszembe villant valami magvasabb is: vajon nem annak vagyok-e tanúja éppen, ahogy Székelyföld finoman kopogtatni kezd a bringás világ ajtaján?
Nem nehéz ugyanis megjósolni: amikor ez a vidék felkerül a bringás térképekre és a lélegzetelállító tájain teljesíthető túrákat felkapják a kerékpáros applikációk, az egész világ ott akar majd pedálozni. A természeti kincseknek ez az egészen különleges tárháza, a történelmi hagyományok, a kultúra, de mindenekelőtt a székely emberek szeretetreméltó karaktere és őrült kalandokkal teli világa olyan miliőt teremt a kerékpáros túrázók számára, amelyhez foghatót hiába is keresnének a világ más tájain.
Szögezzük le gyorsan: Székelyföld különlegessége, csodálatos zabolázatlansága akár akadályt is jelenthet a kerékpáros turizmus felvirágzásának útjában. Igen, a medvékre és a pásztorkutyákra gondolok. Meg a szűk főutakra, ahol alig jut hely a kerékpárosoknak, és ha jut is, az autók szédült tempója hamar riasztóvá válhat bárki számára.
Furcsa helyzet: a Hargita mesebeli erdői a mountain és gravel bike-osok Mekkájává válhatnának már ma is. A túlszaporodott medveállomány, illetve néhány tucat fékevesztett pásztorkutya miatt azonban ez az egyedülálló környezet egyelőre nem lehet a kerékpárosok tömeges zarándokhelye, a túrák csakis körültekintő szervezés mellett, értő túravezető irányításával valósíthatók meg.
De gyorsan változik minden.
Az Embrace kerékpáros túraszervező vállalkozás Csík és Gyimes térségében működik. Vezetője, Süket Zsombor siet a segítségemre, hogy kontextusba helyezhessük a székelyföldi kerékpáros turizmus jelenét és jövőjét. “A természeti környezetünk érintetlensége, vadsága óriási előny lehetne, ha a veszélyforrásokat jobban kézben lehetne tartani” - kezdi Zsombor. “De egyelőre sok félelem van bennem azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a túrázók biztonságát garantálni. Különösen értendő ez az egyedül vagy kettesben kerekezőkre. Mi kizárólag csoportos túrákat szervezünk, és szigorú szabály, hogy képzett, tapasztalt vezető haladjon a csapat élén.”
Zsombor arra is rávilágít, hogy az emberek általában a medvéktől félnek, mert a medvés esetekről hallani többet. De ez jelenti a kisebb problémát, a nagyobb bajt a támadókedvű pásztorkutyák okozzák. A túravezető tudja, hogy az adott napon merre érdemes elindulni, merre vannak a kevésbe kockázatos útvonalak, merre jár a nyáj. Az ezzel kapcsolatos hálózati kommunikáció sajnos még nem kiforrott, tehát szükség van a tapasztalt vezetőre.
A túra előtt a résztvevők gyakorlati kiképzést kapnak a kockázatos szituációkra, így ha kialakul egy forróbb helyzet, jól tudnak reagálni a túravezető irányítása mellett. Nála mindig készenlétben vannak azok az eszközök, melyek segítenek megelőzni a bajt (sípok, riasztó spray, stb.). A nagyobb csoportok fokozott biztonságban haladhatnak, hiszen a magasabb létszámú csapat jelenléte, illetve az állandó, hangos emberi beszéd eleve riasztó az állatok számára.
Az Embrace elektromos rásegítésű mountain bike-okkal várja a túrázni vágyókat, különböző nehézségű útvonalaik között akár a kezdő bringások is megtalálhatják a számukra teljesíthetőt. A csapat így igyekszik a legszélesebb közönség elé tárni Felcsík természeti kincseit.
Zsombor szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy az elmúlt 10-15 évben nem a megfelelő kutyafajták kerültek alkalmazásra a nyájak körül. Ha ez megváltozna, akkor Csík hamar a montisok és gravelesek népszerű célpontjává válhatna. Nem nehéz belátni, hogy a nemzetközi kerékpáros turizmus jelenlegi felívelése mellett ez micsoda lehetőséget teremtene a turizmust kiszolgáló helyi vállalkozások számára.
Kiderül az is, hogy már megtörtént az elmozdulás: Csíkszereda például szűkítette a nyájőrzésre használható kutyafajták körét, így a kangált, a kaukázusit illetve a közép-ázsiai juhászkutyát kitiltotta a város közigazgatási területeiről a folyamatos támadások miatt. Medveügyben szintén vannak mozgások: a kilövési kvóta duplázásáról szóló törvény többszöri fordulón van túl, de még nem lépett hatályba, illetve Tusnádfürdőn több intézkedés segítségével a 2021-es nagyjából 250 riasztásból tavalyra mindössze hét maradt. Erről itt, itt és itt lehet többet olvasni.
Ahogy a varázslatos Gréces-tető felé tekerünk Péterrel, a mobilomra számomra addig ismeretlen riasztás érkezik. A régióban medvét észleltek, az üzenet tartalmazza a pontos helyet és az instrukciókat medvével való találkozás esetére. Útitársam ellenőrzi az adatokat, és mivel nem az útvonalunkon látták az állatot, folytatjuk az utunkat. A tetőre vezető aszfaltcsík csodálatosan kanyarog a kerekünk alatt, aztán néhány combos emelkedő következik. Némelyik 20% fölé emelkedik, de csak pár száz méter erejéig. Feljutni ezeken jól eső “bravúr”, pontosan annyira kell csak “meghalni” rajtuk, hogy kialakuljon bennünk a teljesítmény pezsdítő érzése. Az elénk táruló látvány pedig azonnal feledteti az égő izmok okozta kellemetlenséget.
Egy nappal később a Madéfalváról Csíkszeredába vivő kerékpárutat próbálom ki. Az Olt folyó gátjára felhúzott sóderes út lenyűgöző vonalvezetéssel vág át a felcsíki medencén, és ha igazak a hírek, akkor építése Alcsíkban is folytatódik. Ezzel fontos útvonaltervezési lehetőség nyílik meg a bringás túrázók előtt.
A Madéfalva-Csíkszereda bringaút elkerüli az autós forgalmat
A Gréces-tetőre kibukkanó aszfaltút egyelőre egy pipettával kivett “minta” Székelyföld kerékpáros jövőjéből. De ez a minta több mint meggyőző, és monumentális potenciált mutat. Ha pedig kizárólag a terepbringázás szempontjából tekintünk a térségre, akkor azt láthatjuk, hogy a “színpad” már készen áll. Ha a szükséges stratégiai tervek mellett kiteljesednek a biztonságot szolgáló intézkedések, a vidék a nemzetközi kerékpáros élet egyik legnépszerűbb célpontjává válik.
Menthetetlenül.
Bicikli rovatunk további tartalmait itt olvashatjátok. Sirláncelot pedig elérhető a Straván.
Borítókép:123rf
Esszencia, pohárban és két keréken
Avagy: ha már izomláz, csináld fenségesen, Tokaj dűlőin…
