Az élvezetek habzsolásának vágya meghatározó alkotóeleme lett napjaink társadalmának. Bloggerek ezrei apellálnak erre az érzésre, amikor egzotikus tájakról, drága éttermekről és megannyi luxusportékáról posztolnak a közösségi médiában. Az emberi vágyak útvesztőjében hamar az efféle tartalmak rabjává válhat az óvatlan szemlélő. Hol van már az ókori tudós görögök intelme az élet örömeinek bölcs mértékkel történő élvezetéről? Nos, talán nem is olyan távol, mint gondolnánk – sem időben, sem időszerűségben. Csapatunk Tokaj domboldalain talált tökéletes terepre egy igazi epikureus túrához.
Tokajba már megérkezni is tudni kell - különösen, ha egy kerékpár nyergében készülünk az aszúborok fővárosába. Ahogy a fejedelmi lakomákat is egy amuse-bouche, azaz egy parádés kóstolófalat vezeti fel, így a fenséges Tokajba is jobb némi felcsigázó késleltetéssel betoppanni. A zempléni tájban izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínek sorakoznak, így szinte magától értetődő egy kis kitérővel hangolódni a túrára. Kiindulópontunkat Tiszalöknél szúrtuk le, egészen pontosan a Kis-Tisza Ökocentrum festőien kanyargó partszakaszán. Ez bő húsz kilométerre fekszik Tokajtól, teljesen sík útvonalon, tehát könnyen teljesíthető kiruccanást kínál a bringásoknak. Maga a Tokaj hegyét körülölelő kerékpárút szintén bő húsz kilométer hosszú, tehát a két útvonal nagyszerűen kiegészíti egymást.
A Kis-Tisza Ökocentrum a szőke folyó egyik morotvájának és az azt körülölelő Natura 2000 természetvédelmi területek egyedi növény- és állatvilágát mutatja be, és bepillantást enged a Tisza történetébe, szabályozásába, illetve annak környezetünkre gyakorolt hatásaiba és következményeibe. Hazánkban egyedülálló módon egy több mint 2 kilométer hosszú híd ível át a holtág felett.
Tiszalökről Tokaj felé tekerve közelebbről is megismerkedhetünk Petőfi szeretett folyójával, útba ejthetünk újabb holtág-szakaszokat, illetve a Kis- és Nagy Morotva tavakat Tiszanagyfalu és Rakamaz térségében. Ezután pedig a Tisza partvonalát követve érkezhetünk meg hazánk egyik legszebb és leghangulatosabb történelmi városába.
Első utunk mindjárt a Tisza és a Bodrog összefolyása fölött ívelő hídra vezetett. Érdemes elidőzni itt, ahogy a parti sétányokon is, a két folyó randevúját csodálva. Ha nem tudsz betelni a látvánnyal, akkor kiváló ötlet lehet számodra egy vizitúra a Bodrogzugban. Hazánk legnagyobb érintetlen árterülete egy csodavilág: hangulatos csatornáin tündérrózsák közt evezhetsz el a madárfigyelő toronyig. A Bodrog és Tisza által ölelt, szelíden mocsaras, ligeterdős területen életre szóló élmény csendben siklatni a kenud és felfedezni az izgalmas vízivilágot. A Bodrogzug birodalma a több ezer hektáros Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet részeként az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik, és csak engedéllyel látogatható. A túraszervezésben, a kenu- és kajakbérlésben is segítenek a Tokaji Vízitúra Központban, ahonnan csak fél órát kell felfelé evezni a Bodrogon, hogy megtaláld a Bodrogzug rejtett bejáratát.
Csapatunk azonban maradt két keréken, és önfeledten vesztünk el a városka évszázadok kovácsolta glamúrjában. Az ódon utcácskák a legszebb arcukat mutatják az elmúlt évek felújítási munkálatai után. Egy lusta gurulás ebben a miliőben már-már receptre felírandó kényeztetés elmének és léleknek egyaránt.
A bringásoknak szinte kötelező megálló a Tokaji Kávépörkölő Manufaktúra, ahol nemcsak kivételes minőségű feketéket kóstolhatunk, de kifejezetten a kerekezők számára dolgoztak ki hipotóniás limonádékat. A kávézóban akár finom tokaji borokba is belekortyolhatunk, hiszen a Manufaktúra viszi az Erzsébet Pincészetet, melynek legendás érlelő pincéjét már 1660-ból származó iratok is említik. Ha van időnk, látogassuk meg ezt a földalatti birodalmat, és győződjünk meg róla, hogy a mennyország olykor odalent van.
A tokaji kerékpárút hibátlan aszfaltcsíkon vezeti körbe a bringásokat a borvidéken. Tarcal felé kerekezve alaposan szemügyre vehettük a jobbunkon magasodó, szőlőkkel sűrűn átszőtt Nagy-hegyet, más néven a Nagykopaszt. Az alföldi tájba szinte szigetként ékelődik ez a régió látképét oly markánsan meghatározó vulkanikus magaslat. Lábainál egyszerre két csábításnak is engednünk kellett.
Az első természetesen az elmaradhatatlan aszúkóstoló volt. Erre megannyi lehetőség kínálkozik a borvidéken, a tokaji borászatok közül jó pár vívott ki magának világhírnevet. A mi választásunk Áts Károly legendás pincészetére esett. Itt nemcsak az aszúkóstolás hogyanjáról tudhat meg mindent az érdeklődő, hanem arról a szenvedélyről is, amellyel a tokaji borászok oly magasra emelték ennek az egyedülálló italnak a presztízsét.
Az aszúk mellett a tokaji borok királynőjét, az esszenciát is megkóstolhattuk Karcsinál. Az esszencia a világ egyik legkülönlegesebb, legsűrűbb és legdrágább természetes bora. Egy mázsa aszúszemből a saját súlya alatt kipréselődő kis mennyiségű szőlőnedűről van szó, melynek minden kortya hordozza Tokaj varázsát. Nem véletlen az elnevezés.
A másik csábítás természetesen a dűlők meghódítása volt két keréken a hegy tekervényes útjain és csapásain. Gravelesek és montisok különleges élményt szerezhetnek maguknak ezeken a dombokon: az emelkedők legyőzéséhez szükséges fizikai teljesítmény érzésével betöltekezni hol is lehetne jobban, mint “Tokaj szőlővesszei” között? Különösen a Szent Terézia-kápolna környéke ejtett rabul bennünket, ahonnan mesebeli kilátás nyílik a Mádi-medencére.
Ha maradt még erő a vádliban, akkor kapaszkodjunk még egyet, és másszunk fel az Áldó Krisztus-szoborhoz. Magyarország legnagyobb, 8,5 méteres Jézus-szobra a Tarcali-bányató fölött magasodik a Nagykopasz-hegy oldalában. A monumentális látványosság egy panorámasétányon közelíthető meg, amely mellett gondozott park, piknikpadok, nyáron pedig levendulaillat vár.
Utunk végpontjának a közvetlenül a szobor alatt elterülő bányatavat választottuk. Vadregényes sziklakatlan öleli körbe a vizet, melyben időnként Kínából behurcolt édesvízi medúzákkal is találkozhatunk. Az elmúlt évszázadokban a hegy területén körülbelül húsz külszíni bánya, kőfejtő működött. Ilyen volt a Citrom-bánya is, melynek bányaudvarában a termelés befejezését követően alakult ki a türkizkék színű bányató, melyet a csapadék és forrásvizek töltöttek fel.
Az egész napos túrázás után a megérkezés jóleső érzésével bóklásztunk a festői tóparton. A szó, ami leírja Tokajban szerzett élményeinket?
Esszencia.
Az Elgurulva sorozat korábbi epizódjait itt tekinthetitek meg. Rovatunk korábbi cikkeit pedig itt olvashatjátok.
Cikkünk az Aktív Magyarország támogatásával készült.
Ősszel kezdődik a Balaton másik története
Barangolás a Balaton északi partján
