Böbe. E pöttöm név fogalommá vált a hazai ultra-, vagy más néven kalandkerékpározás szerelmeseinek körében. Pénzes Erzsébet nemcsak az aktív kerékpáros élet szószólója, a hazai bringás túrázás fáradhatatlan szervezője, a Horizont kerékpáros kalandtúra (kerékpáros Kéktúra) egyik létrehozója, és a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) elnöke, hanem legendás teljesítményéről és állóképességéről ismert, igazi bringás példakép is. Névjegy helyett álljon itt egyetlen adat: a napokban lezajlott Tour Horizont alkalmával az első 36 óra leforgása alatt 466 km-et (!) tett meg bringájával, alvás nélkül. Ráadásul nem kényelmes aszfaltúton, hanem árkon-bokron, hegyen-völgyön átvágva. Talán nem sértődik meg, ha eláruljuk: mindezt 50+ évesen.
Böbével a Tour Horizont 700 km-es össztávjának teljesítése után ültünk le beszélgetni. Mosolya ugyanúgy tündökölt, mint utolsó találkozásunkkor, a szentgotthárdi rajtnál. Derűt sugárzó arcvonásai jelét sem adták a mögötte álló napok fizikai megpróbáltatásainak. Pedig az iram amit diktált, férfiakat is megrogyasztott volna napokra.
Böbe, hogyan lehet 466 km-t letekerni 36 óra alatt?
Hát nagyon kell akarni (nevet)… Amúgy én eleve sokat tekerek. Ennyi.
Jó, akkor mondd el, hogy milyen volt az utolsó 100 km? Amikor nem aludtál már több, mint 24 órája…
Szombat reggel startolt az esemény, és az volt tervem, hogy nem alszom szombatról vasárnapra, hanem tekerek egész éjszaka. Aztán napközben majd power nap-eket veszek, azaz alszom öt percet, félórát, amikor úgy érzem, hogy kiesik a kormány a kezemből. Egyébként sejtettem, hogy ez nekem nem fog bejönni, mert én szeretek aludni, és nagyon lepukkanok, ha nem alszom. De most már nem csak sejtem, hanem tudom is. Keszthelyig nagyon jól mentem, ott tényleg beértem az első tízbe. Még 240 km után is 23 km/ó volt az átlagsebességem, nem sokat álltam, jól ettem, jól frissítettem. Aztán megálltam Mindszentkállán… és ott aludnom kellett volna. De nem aludtam, csak feküdtem a meleg betonon. Onnan még több, mint 200 kilométer volt hátra. A szentbalázsi romtemplomnál újra megálltam, akkor kb. 310 km-nél jártam. Csak feküdtem a földön és fáztam. Rájöttem, hogy elszúrtam, és onnantól kezdve csak szédelegtem. Az utolsó 150 km nagyon nem esett jól. Ha alszom, akkor utána pörgök, mint a rosseb, és nem 466-ot megyek a nap végére, hanem többet.
Miért nem álltál meg aludni?
Tudni akartam, hogy mire megyek, ha tartom magam a tervhez. De tény, hogy jobb lett volna, ha megállok, és elvermelek valahol. Szerencsére elképesztően igénytelen vagyok. Ebben nagy szerencsém van. Szinte bárhol tudok aludni négy öt órát, csak vizszintes legyen. Így meg a végén már annyira lassan mentem, hogy magam előtt is szégyelltem. A 23-as átlagomat lerontottam 15-re. Lefőtt a kávé. És akkor még valahogy átvergődtem a Bakonyon…
Na ne…
Igen. Mórig mentem. Végül a Vértes lábánál aludtam öt órát, ágyban, lefürödve, és reggelre újjászülettem. Imádtam az utolsó napot.
Extrém hosszú etapokat húzni: ez a javasolt stratégia a kalandkerékpározáshoz?
Nincs egy általánosan javasolt stratégia. Az ultrázásban mindenkinek a saját habitusa, biológiája és fiziológiája szerint kell teljesítenie. A versenyző, aki most a Hungarian Divide-on az élen megy (Boruzs Zsolt, azóta megnyerte a versenyt, közel 1500 km-et teljesítve bő öt nap alatt - a szerk.), annyira keveset alszik, hogy nem tudjuk, hogyan marad életben. De látod, simán.
Néztem az első 24 óráját. Mindössze 15 percet állt!
És ha megnézed, öt nap múlva is csak 10 órát állt összesen. Nem annyit aludt, hanem annyit állt. Abban benne van a boltba menés, az evés, a pisilés, minden. Neki az a taktikája, hogy nem alszik. De ezt egy másik ember nem tudja megcsinálni. A lányom például (szintén a Divide egyik indulója - a szerk.) megy, mint a szél, de alszik is. Ő akkor tudja jól érezni magát, akkor tud igazán menni, ha alszik rendesen, bárhol a szabad ég alatt. Este megáll, lefürdik kulacsból, lefekszik aludni. Tök jó ez is. Ismerned kell magadat. Nem szabad a másik útjára lépni.
Hogyan csinálnál kedvet a kalandbringázáshoz? Mire taníthat meg?
Számomra az igazi ultrázás a szabad ég alatti alvást jelenti, mert abban benne van minden. A lányom azt mondja, hogy neki az egyik legizgibb dolog megtalálni a helyet a szabad ég alatt, ahol aludni fog. Egy idő után rááll a szemed. Azt is megtanulod, hogy mire van valóban szükséged. Nagyon kevés dologra, szinte semmire. Ez fontos lecke az életben is. Szappan, nem tusfürdő. Minek a műanyag flakon?
Amikor láttam a bringádat felszerelve, lenyűgözött, hogy mennyire áramvonalas és bringázható maradt a csomagok ellenére is. Nem vett el semmit a bringázás élményéből.
Fontos különbséget tenni kihívás és gyötrelem között. Ha nehéz a bringád, gyötrelem az emelkedő. Amúgy meg csak sima kihívás. Rögtön érzed a különbséget. Nyilván vár gyötrelem is az úton, de csak azért, hogy mentálisan túl lendülj rajta. Kellenek a mélységek, hogy utána talán jöhessen a magasság, és viszont. A kihívást kell látnod magad előtt. A gyötrelem sosem cél az ultrabringázásban. Egy felpakolva is könnyű bringával sima kihívás az út. A kihívás nem a gyötrelem. Nagy különbség.
Vonzó filozófia. Akkor filozofáljunk tovább! Sokszor morfondírozom azon, hogy vajon miért tartott olyan sokáig, mire az emberiség megalkotta a kerékpárt. Már az ókorban is fantasztikus, kerekeken guruló alkalmatosságok léteztek. Ehhez képest a XIX. század végéig kellett várni, hogy összekössék a kereket a pedállal.
Szerintem nem tudták elképzelni, hogy meg tudják tartani az egyensúlyukat. Ugyanígy nem tudták elképzelni a sebességet sem, amikor megjelent az automobil. Sokan azt saccolták, hogy az ember feje szétrobban 60 km/órás tempónál. A két keréken gurulással is valami hasonló lehetett a helyzet. Ma már tudjuk, hogy egy hároméves gyermek is képes rá.
Neked egyébként fontos a sebesség, amikor nyeregben ülsz?
Nagyon. De nem a sebesség miatt önmagában, hanem a bejárható távolság, a hatósugár kitolása miatt.
Hova tennéd a kerékpárt az emberiség nagy találmányainak listáján?
Ó, ez nehéz. Én elfogult vagyok. A Holdraszállás is nagyon praktikus dolog, de mondjuk Mari néni szempontjából, aki Dinnyésdöbrétén lakik, valójában egészen irreleváns. Az azonban, hogy el tud-e menni biciklivel az unokájához a szomszéd faluba, nagyon fontos. Az emberiség szempontjából fontosabbnak tartom a kerékpárt, mint a gigantikus technológiai megoldásokat, amik néha egészen hihetetlennek tűnnek. A kerékpár egyszerű és nagyszerű. Nem kell hozzá nagy erőforrás, működik. De én amúgy is környezetbarát vagyok. Analóg.
Szerinted lehet a kerékpár az önkifejezés vagy a személyes kiteljesedés eszköze?
Van egy másfél perces angol promóvideó egy kerékpármárkáról, amit nagyon szeretek. Van abban minden, a városi ejtett vázas női biciklitől kezdve, a gyerekbiciklin át, a downhillig, az országúti bringáig, tényleg minden. Látod, hogy hányféle használati mód létezik, és hányféle kerékpáros karakter. A videó szlogenje ez: every bike has a mission, vagyis minden bringának küldetése van. Én is pontosan ezt gondolom a kerékpárról, a biciklizésről.
A legutóbbi lakossági felmérés szerint Magyarországon csökken azok száma, akik közlekedésre használják a biciklijüket. Azoké viszont nő, akik sporteszközként tekintenek rá.
Vidéken, azokon a helyeken, ahol hagyományosan bringával jártak az emberek, ott csappant meg a bringások száma elsősorban. Sajnos a kerékpár még mindig egyet jelent a rossz társadalmi státusszal. A státuszt az autó fejezi ki, a bringa nem elég menő. Lehet, hogy ez egy generációs probléma: az X generáció problémája. Oda tartozom én is, és látom, hogy nagyon sokan gondolják még mindig úgy, hogy ha bringával jársz, akkor csöves vagy és szegény. Annyiszor megkaptam már, hogy ott van az a szép autód, miért jársz vonattal és bringával? Nincs pénzed? Szegény vagy? Nem is kell Dániáig vagy Hollandiáig menni, nézzük csak meg, hogy mennyi ember bringázik Münchenben vagy Svájcban. Mindenki gyalogol, bringázik, rollerezik. Mindenki figyel a mikromobilitásra, nem mennek kocsival a helyi boltba. A mi falunkban én járok gyalog a boltba, meg mondjuk a Vilma néni. A többiek pár száz méterért is kocsiba ülnek. Akár egy zacskó kifliért is.
Te hogy szeretsz közlekedni?
Én a vonat-bringa kombinációt imádom. Oké, kompromisszumos, mert számtalanszor nem érem el a csatlakozást. Tudnék róla mesélni, de nekem elég magas az ingerküszöböm, igazából óriási. Mégis, nálam az van a mérlegen, hogy bringázni jó, a vonaton nyugiban utazhatok, tehát örülök, ha nem kell autót vezetnem. Budapesten bringával sokkal gyorsabban eljutok bárhova. Megyek a kocsisor mellett, jó az idő, nézem az embereket a kormány mögött. Hahó, nézzétek már meg, hogy gyorsabb vagyok, miért nem szálltok ki és bringáztok? És szerintem az autósnak is egyértelmű ez, de mégis az autó marad a státuszszimbólum. Persze a fejétől bűzlik a hal, és mostanában az zúdult ránk, hogy a menő körökben a Ferrari a divat. Az az érték. Hát, kit érdekel?
Mit gondolsz a kerékpározás jövőjéről?
Úgy látom, hogy a kerékpározás jövője az e-bike. Az emberek többsége nem szeret lihegni, kimelegedni bringázás közben, nem szereti, ha felmegy a pulzusa. E-bike ot tekerni ezzel szemben nagyon élvezetes dolog. Nekem is van egy szolgálati e-bike-om, amivel a 18 km-re, és 280 m szintemelkedésre lévő vasútállomásra járok. Vicces érzés, ahogy megyek fel a dombon, nézelődök jobbra-balra, a pulzusom közben sehol. Ugyan nem érek oda gyorsabban, de nem izzadok meg, és nem kell átizzadt göncben utaznom a vonaton. Tehát látom az e-bike létjogosultságát, még akkor is, ha egyébként a túráimra nem választanám. Van egy ismerősöm, sikeres vállalkozó. A Balaton-partról jön fel Veszprémbe, a munkahelyére, minden hajnalban, e-bike-kal. Számára a reggeli tekerés az erdőn át a boldogságot jelenti, a mozgást, és nagy ívben tesz az autózásra. Azt mondja, hogy hagyományos bringára már nem ülne fel, de mégis, szerintem ezt a gondolkodást kellene átadni az embereknek, ezt a szemléletmódot kellene népszerüsíteni. Az autó és a kerékpár egyszerre indult a közlekedés történetében, és most oda érkeztünk, hogy az autók fenntarthatósága már komoly gondot jelent. A kerékpár ezzel szemben mindig ott lesz az emberiségnek, az analóg ugyanúgy, mint az e-bike. Ha egy bringa nyergében rávennénk magunkat egy kis fizikai erőfeszítésre, izzadásra, és pulzusemelkedésre is, akkor sokkal egészségesebben is élhetnénk. Sokan nem tudják még ezt…
Böbe remek slam poetry-jét a bringázásról itt hallgathatjátok meg. Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Borítókép: Mundy Márton
Kerékpáros oktatás felnőtteknek? Könyörgöm, van ilyen?
És ciki jelentkezni rá?
