Sokan úgy gondolják, hogy a vadvirágok ideje a pipacsok, a búzavirágok és a szarkalábak elnyílásával véget ér. Július-augusztusra már csak a perzselő napsütés, a kiszáradt rétek és a poros turistaösvények maradnak. A természet azonban ilyenkor sem válik szürkévé, csak átalakul. A tavaszi virágok helyét új fajták veszik át: a mezei katáng mélykék virágai, az orbáncfű aranyló foltjai, a szurokfű lilás virágzata, a cickafark fehér ernyői vagy éppen a kígyószisz élénk kék virágai teszik színessé a tájat. Sokszor nem is kell letérni a legforgalmasabb turistautakról, de ha mégis olyan megtesszük, olyan erdőszélekre vagy hegyoldalakra érkezhetünk, ahol a nyár folyamatos virágzásának pompáját fogad bennünket.
A nyár virágzása
Bár a tavasz kétségtelenül a természet egyik leglátványosabb időszaka, a július-augusztus sem marad el mögötte. Magyarország hegyeiben és síkvidéki tájain ilyenkor is számos olyan gyalogtúra várja a természetkedvelőket, ahol a virágos rétek, erdei tisztások és napsütötte hegyoldalak különleges, színpompás hangulatot teremtenek. A következő útvonalakon nemcsak a kilátás vagy a friss levegő miatt érdemes útnak indulni, hanem azért is, mert a túra szinte végig vadvirágok között vezet.
Az út mentén nyíló növények között egyaránt megtalálhatók a jól ismert, gyakori vadvirágok – például a katáng, az imola, a vadmurok, a cickafark vagy az orbáncfű –, valamint számos ritkább, helyenként védett növényfaj is, amelyek tovább gazdagítják Magyarország nyári növényvilágát.
1. Mátra – a Sípark és a Felső-Mátra virágos rétjei
A legtöbben télen keresik fel Mátraszentistván környékét a sípályák miatt, pedig nyáron egészen más arcát mutatja a táj. A Sípark és a környéki hegyi rétek, valamint a Felső-Mátra kaszálói júliusban is színpompásak.
A turistautak mentén található tisztásokon cickafark, orbáncfű, szurokfű, harangvirágok és réti imolák színesítik a hegyoldalakat, miközben a réteket lepkék és zengő méhek népesítik be a gilisztaűző varádics, a gyújtoványfű, a kutyatejek vagy éppen a kakukkfűvirágok szirmaira szállva. Sok gyógynövény itt nem csak pompázatos tarka szépségével, de illatával is csábít. Ráadásul a Mátra magasabban fekvő részein a kellemesebb hőmérséklet miatt a nyári kirándulás is jóval komfortosabb, mint az alacsonyabb régiókban.
2. Bükk-fennsík – virágzó hegyi rétek között
A Bükk-fennsík Magyarország egyik legkülönlegesebb fennsíkja, ahol a karsztos tisztások és a hajdani kaszálórétek nyár közepén is bővelkednek virágokban. Az utóbbi hónapokban több hosszabb cikk is megjelent magazinunkban erről a térségről, hiszen minden évszakban egészen más arcát mutatja, mégis őrzi hamisítatlan sajátosságát.
A Nagy-mező és környéke ilyenkor színesebb, mint egy nyári vihar utáni alkony vagy pirkadat. Érdemes a Bükk virágoskertjének nevezett Nagy-mezőn túl ellátogatni a Tar-kőre vagy a Három-kőre, a Zsidó-rétre, a Fekete-Sár-rétre vagy a Lillafüred környéki sziklákra, sziklakilátókra is, hiszen ezeken is számos, egész nyáron ár virágzó növény bontja szirmait.
A térségre jellemző vadvirágok között említhető többek között a turbánliliom, a nősziromfélék, a széleslevelű nőszőfű, az erdélyi lednek, a réti szegfű, a mérgező sisakvirág vagy a hosszúlevelű buvákfű. A védett egyedek mellett a közönséges vadvirágok ugyanúgy sokfelé díszelegnek a túrautak mezsgyéjén.
A széles fennsíki ösvényeken sétálva könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy lassan augusztus van, hiszen a rétek szinte folyamatosan virágba borulnak.
3. Dunakanyar – Dobogókő, Nagy-Villám, Börzsöny és a Salgó - Várbérc gerince
A Dunakanyar környéke nemcsak a kilátópontjai miatt különleges. Dobogókő erdei tisztásain, a Nagy-Villám panorámás ösvényein, a Börzsöny napsütötte rétjein és a Salgó várához vezető gerincen nyáron is sok vadvirággal találkozhatunk, ráadásul ezeken a helyszíneken érdemes egy naplementét vagy a bátrabbak számára egy napkeltét is megfigyelni, hiszen a sziklák szélén, a szélben táncoló vadvirágok látványa ilyenkor még egyedibb.
Letekinteni Dobogókőről a Duna kanyarulata felé, a Nagy-Villám rétjeiről a messzeségbe bámulni túl a bükkerdők koronáján, vagy épp a Salgóról felpillantani a Csóványosra, miközben a lábunk alatt cickafarktenger fehérlik.
A harangvirágok mellett gyakori a mezei katáng, az orbáncfű és a szurokfű is. A változatos élőhelyeknek köszönhetően szinte minden túra más-más növényvilágot mutat, így ezek az útvonalak nemcsak a természetfotósoknak, hanem a botanikai érdekességek iránt érdeklődőknek is sok élményt tartogatnak.
4. Epöl – az Epöl-szikla vadvirágos ösvényei
A Gerecse nyugati peremén fekvő Epöl környéke kevésbé ismert kirándulóhely, pedig a dolomitos és mészköves hegyoldalak nyár közepén is bővelkednek virágokban, valamint gyönyörű panorámákban. A környéken számos olyan túra, kirándulás szervezhető, ahol a természetet, a kultúrát és a történelmet egyetlen gyöngysorra fűzhetjük. Az Epöl-szikla hófehér, teraszos karsztpadjain a vegetáció idején gazdag növényvilág fogadja az érkezőket kora tavasztól egészen késő őszig. A nyílt sziklagyepek és bokorerdők mozaikja nemcsak a növényvilág miatt különleges, hanem azért is, mert a táj számos lepke- és beporzófaj számára is fontos élőhelyet jelent.
A nyári kánikulában a hazai mészkő- és dolomithegységek sziklagyepei és lejtősztyeppjei látszólag tikkadtak, ám a növényviláguk ilyenkor is rendkívül gazdag. A szélsőséges szárazsághoz és a forró mikroklímához alkalmazkodott fajok júliusban és augusztusban hozzák legszebb virágaikat. Nem ritka, hogy az ilyen és ehhez hasonló területeket egy-egy védett növényfaj virágzása miatt ideiglenesen, általában 1-2 hétig esetleg lezárják.
A nyári mészkő- és dolomitsziklagyepeken sétálva a varjúhájak, szegfűk, tárnicsok, lenek, peremizsek, galajok és kakukkfüvek tarkítják a tájat, bizonyítva, hogy a sziklás környezet a legforróbb hónapokban is tele van élettel.
5. Balaton-felvidék – Badacsony és a Hegyestű virágos bazaltvidéke
A Balaton-felvidéket legtöbben a tanúhegyek, a szőlőültetvények és a balatoni panoráma miatt keresik fel, pedig a bazaltlejtők és száraz gyepek nyár derekán is rendkívül gazdag növényvilággal várják a kirándulókat. A Badacsony oldalában és a Hegyestű környékén vezető ösvényeken gyakran találkozhatunk olyan vadvirágos kilátópontokkal, ahol remek, képeslapra illő fotót lehet lőni háttérben akár a Balaton türkizes víztükrével, akár a Balaton-felvidéken magasodó tanúhegyek sziluettjével.
A virágok mellett a bazaltorgonák, a vulkáni tanúhegyek és a Balaton panorámája teszi igazán különlegessé ezt a vidéket.
A bazaltsziklákon kanyargó és a hegyek előterében ívelő ösvényeket gyakran díszíti vadmurok, cickafark, mezei katáng, fehér hamuka, fehér üröm, de a vadvirágos kavalkádokban itt is előfordul a lila imola, a nagy ökörfarkkóró, a közönséges aszat és a halvány mályvarózsa is.
6. Mecsek – virágzó erdei tisztások és hegyi rétek
A Mecsek nyári erdőit és szikláit járva a kánikula ellenére egy meglepően gazdag, élő-lüktető világ tárul elénk. Bár a kora tavaszi virágzás színes szőnyegei ilyenkorra már elhalványulnak, a hegység változatos fekvése és különleges mikroklímája a forró júliusi és augusztusi hónapokban is tartogat látnivalókat. A napsütötte bérceken, a száraz tisztásokon és a mély, hűvös völgyekben egyaránt felbukkannak olyan növények, amelyek kifejezetten a nyár derekán hozzák legszebb szirmaikat, igazodva a forrósághoz és a szárazsághoz, ezek között sorolhatjuk a cickafarkat, a gyújtoványfüvet, a tisztesfüvet, a szurokfüvet, az erdei angyalgyökeret vagy a harangvirágokat és a kéküstökű csormolyát is.
A déli, nyíltabb oldalakon a sziklás gyepekben a kánikulát tűrő, mély gyökerű vagy vastagabb levelű fajok dominálnak. Ezek a területek igazi beporzóparadicsomok: a melegben illatozó virágfők felett lepkék és méhek nyüzsögnek, kihasználva a nyári bőséget. Szívmelengető látni, hogy lent, délen járva, ahol azt hinnénk, a forróság mindent felemésztett már, egy élő, virágzó táj fogad minket. Ezzel szemben az erdők hűvösében és a patakvölgyek árnyékában egészen más hangulat fogadja a túrázót. A fák lombkoronája alatt megrekedő pára védelmet nyújt a tikkasztó hőség elől, így a nedvesebb aljnövényzetben is gazdag vegetáció uralkodik. Ezek a csendes zugok még az augusztusi kánikulában is frissességet árasztanak, bizonyítva, hogy a hegység nemcsak a napfényes szirteken, hanem a sűrű erdők mélyén is képes megőrizni a nyár apró csodáit.
+1. Az alföldi puszták – amikor a síkság is virágba borul
Bár a legtöbben a hegyvidékekhez kötik a virágos túrákat, az Alföld pusztái is számtalan meglepetést tartogatnak. A Hortobágyon, a Kiskunság homokvidékein vagy a Körös–Maros Nemzeti Park egyes rétjein augusztusban is sokféle vadvirág nyílik. A mezei katáng, kígyószisz, mezei iringó, orvosi ziliz, vadmurok, homoki varjúháj és a cickafark egyaránt hozzátartozik a puszták nyári arculatához, miképpen augusztusban a sziki sóvirág is, melyet magyar sóvirággként is ismerünk, s lila tengereket alkotva emeli az alföldi táj délibábos szépségét. Gazdag vegetáció tanúi lehetünk a folyók vagy csatornák gátjain, illetve ártéri erdeiben is.
Jellemző a száraz alföldi talajon a cickafarkok egyik különlegessége, a sziki cickafark, mely rózsaszínes, olykor bíboros színvilággal csalogat egy fotóra. A végtelennek tűnő réteken sétálva könnyű megérteni, hogy a nyár közepe korántsem a virágzás végét jelenti – csupán egy újabb, sokszor kevésbé ismert fejezet kezdetét, melyet nem mindig csak a hegyek ösvényein szükséges keresnünk.
Helyben is vannak csodák
avagy az igazi varázslat néha pont ott kezdődik, ahol lakunk
