Egyre többen túráznak Ausztriában, főleg nyáron különösen kedveltek a magashegyi célpontok, ahol még nem dübörög annyira a kánikula. Az alpesi túrázásnak vannak írott és íratlan szabályai, amelyek a biztonságos és etikus túrázás alapelvei, és nem csak illő, hanem egyenesen kötelező minden túrázónak betartani a saját biztonsága érdekében, akár érti a nyelvet, akár nem.
A szabályoknak van egy különleges csoportja, amely az alpesi legelőkhöz, a legelésző tehenekhez kapcsolódik. Ez azért rendkívül fontos, mert hazánkban elvétve gyalogolunk felügyelet nélküli szarvasmarhák között. A boci csuda cuki, meg kell simogatni, füvet adni neki egy lájkmágnes videóért, odavinni az aprónépet, hogy megnézzék, van-e e tejecske a tehénmama tőgyiben, ilyen és ehhez hasonló eseteket láttam. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem történt baleset, de a statisztikák szerint egyre több a felelőtlen kiránduló és kutyáik által okozott súlyos sérülésekkel járó esemény. Hogy ezek elejét vegyük, nézzük most a szabályokat, amelyek egyszerűek, és ha betartjuk őket, akkor teljes nyugalommal túrázhatunk az Alpokban.
Achtung, Weidevieh! Vigyázz, legelésző állatok!
Ha ilyen táblát látunk, akkor legyünk körültekintőek! A telefon kamerájának segítségével ma már egyszerűen lefordíthatjuk a figyelemfelhívó tábla szövegét. Az első, és legfontosabb szabály: a biztonságos távolság betartása, a nyugodt viselkedés. Ne kiabáljunk, hadonásszunk, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat az állatok felé, ne akarjuk etetni. A biztonságos távolság legalább 20 méter, ennél közelebb sose merészkedjünk. A fotóhoz használjuk a kamerán a fókuszbeállításokat, ha mindenképpen közeli tehénpofát szeretnénk megörökíteni.
Az anyaállatok védik a borjakat
A tehenek alapvetően békés állatok, de minden állat védelmezi a kicsinyét, vélt vagy valós fenyegetésre hirtelen agresszióval reagálhatnak. Tehát a borjakat megközelíteni semmiképp sem szabad, eszükbe se jusson a cuki bocit megsimogatni.
A kijelölt úrtól letérni nem szabad
Mindig kövessük a kijelölt turistautat, arról ne térjünk le. Amikor kapuhoz érkezünk, azt nyissuk ki, majd a gyors és határozott áthaladás után csukjuk is be. A villanypásztoros kapunál figyeljünk oda, hogy a megfelelő helyen fogjuk meg a nyitó szerkezetet, különben megcsíphet az áram minket is! A kapuk a különböző legelőket, magánterületeket választják el egymástól, örülhetünk, hogy van mód ezeken keresztül túrázni, legyünk tisztelettel a természet és a gazda iránt! Ha kerékpárral túrázunk, a legelőn lassan hajtsunk, ha szükséges, inkább toljuk a bringát, és figyeljünk az esetleges tehénlepényekre is, amelyek szintén lehetnek balesetek forrásai, ha megcsúszik rajtuk a kerék.
A kutyákat szigorúan kell tartani a legelőn
A városból kiszabadult kutyák számára különösen izgalmas a legelő, ahol új állatok szagával, látványával, ürülékével találják szembe magukat. Boldogan rohangálnának, ismerkednének, ősi ösztönükkel hemperegnének benne. Éppen ezért kell a kutyákra ügyelni, és a legelőkön keresztül mindig rövid pórázon tartani őket. A kutyákat még annyira sem szabad az állatok közelébe engedni! Ha egy tehén mégis támadólag lépne fel a kutyával szemben, a pórázt azonnal el kell engedni, mert a tehén a kutyát tekinti ellenségének, az viszont így el tud menekülni előle.
Honnan tudod, hogy veszély közeleg?
Ha a szarvasmarha fenyegetve érzi magát, akkor megáll, és mereven bámulja a betolakodót. Ha elkezd fújtatni, fejét előremereszti, és kapar a mellős lábaival, az már a második, jóval súlyosabb fázis. Ilyenkor elrohanni nem jó megoldás, mert a tehén úgyis gyorsabb nálunk. Higgadtan az állattal szembefordulva, lassan hátráljunk, miközben nem tévesztjük szem elől a támadót. Ha egy tehéncsorda állja el az utunkat, nagy ívben kerüljük ki, rájuk se pillantva. Legtöbbször nem is fogja érdekelni őket egy békés túrázó. Az Osztrák Legfelsőbb Bíróság az utóbbi években több ügy kapcsán is megerősítette, hogyha a legelésző tehenekre tábla hívja fel a figyelmet, akkor a túrázóknak tisztában kell lenniük saját felelősségükkel, tehát ilyenkor nem róhatnak fel semmit a gazdának, a következményeket maguknak kell viselniük.
Így összefoglalva ijesztőnek tűnik a legelőkön át vezető út. Ám a valóságban ez sokkal egyszerűbb, és ha velünk van a józan paraszti eszünk, tisztelettel és alázattal indulunk a hegyekbe, akkor a legelésző állatok csak kedves mellékszereplői lesznek a kirándulásunknak, szép színfoltok a hegyeket megörökítő fotókon.
Sok évtized és sok-sok alpesi kilométer után bátran állíthatom, hogy a tehenek békés és nyugodt állatok, akik legtöbbször ügyet se vetnek arra, aki hátizsákkal gyalogol, szépen legelésznek, kérődznek és kolompolásukat visszhangozzák a bércek.
Fotók:123rf
Benevár romjai
Várak a Mátrában
