Természetjárás gyerekekkel, biztonságban, felelősen és mindenki számára élvezetesen
A természetjárás az egyik legjobb szabadidős tevékenység. Átmozgatja a testet, feltölti a lelket, minden célcsoporthoz alakítható, van benne edukáció, szórakozás, élmény. Bizonyítottan javítja a testi és a mentális egészséget, csökkenti a stresszt, mérsékli a szorongást és segít kapcsolódni a természettel, megélni a pillanatok varázsát. Gyerekekkel a természetjárás egyben nagy felelősség is.
A családi kirándulás, a gyerekekkel való túrázás azonban sokszor inkább stresszfaktor, a szülők számára kimerítő, a gyerekeknek pedig unalmas vagy megerőltető. Hogy mindenki számára élmény legyen, hogy egy kirándulás javítsa a jóllétünket, ahhoz alaposan fel kell készülni. Sok évtizedes tapasztalataim alapján néhány ötlettel segítek, hogy minden jól sikerüljön!
A hegyet és a tempót szabd a gyerekhez!
A gyerekekkel való túrázás legfontosabb alapszabálya, hogy az útvonalat a gyerekekhez mérten tervezzük meg. Ahhoz, hogy egy kicsi megszeresse a családi természetjárást, ahhoz szükséges a fokozatosság, a biztonság és a játékosság. A hosszú, fárasztó és unalmas út örökre elveheti a kirándulós kedvet! Mi már egészen kicsi koruktól cipeltük magunkkal őket, az aktuális legkisebbet „hátizsákban”, kifejezetten túrázáshoz készült háti hordozóban. Amint csak lehetett, a saját lábukon teljesítették a távot. A hatévesek gond nélkül teljesítenek 5-6 kilométert, de ha edzettek, akkor akár 8-10-et is.
A biztonság külön figyelmet érdemel! A „nem unalmas” út olykor sziklákkal tarkított. Az izgalmas szurdokvölgyek létrákkal, hidakkal járhatók, nagy eső után síkos, sáros körülményeket találunk. Nagy szárazság idején a pergő földön csúszhat el a cipőtalp, homokba lehet süllyedni. A józan ész és a mértékletes előrelátás minden esetben legyen az egyik útitársunk.
Tervezés és útvonalválasztás
Az első kirándulások legyenek rövidebbek, nagyjából sík terepen. Legyen izgalmas célpont, olyasmi, ami felkelti az érdeklődésüket. Legyen tervünk arra is, hogyha valamiért le kell rövidíteni az útvonalat! Következő alkalommal lehet mindig egy picivel hosszabb. Vár, játszótér igazán csábító célpont, de jó ötlet egy érdekes tanösvényt választani, ahol az egyes állomások plusz élményt adnak. A mi gyerekeinknek nagy kedvencük volt a Börzsönyben a Malom patak völgye Zebegény és Törökmező között. Ez az út nem megterhelő, és lépten-nyomon valami izgalmas került utunkba. Olykor gázlón kellett átkelni a patakon, máskor egy ingatag hídon egyensúlyozni, gyűjtöttek köveket, terméseket, hallgattunk madarakat. Volt, amikor a sárban tapicskoltak, fatörzsre másztak, és nagyon várták, hogy megérkezzünk a turistaházhoz, ahol piknikeztünk vagy betértünk egy tál levesre.
Hogy izgalmas legyen a túra, ahhoz kell az élmény, de ezeket gondosan válogassuk meg. Vajon képesek vagyunk-e tényleg megmászni azt a csábító hegyet? Nem veszélyes-e a sziklás hegyoldal gyerekekkel? Tudunk-e rájuk ügyelni? Ezek a kirándulás olyan sarokpontjai, amelyek mindig egyedi döntést igényelnek. Ha ismered a gyereket, tudod, milyen erőnlétben van, mennyit tud gyalogolni, ha képben vagy a saját erőforrásaiddal, megfelelő az időjárás és az előrejelzés sem ígér váratlan fordulatot, akkor tudod eldönteni felelősen, hogy felmásztok-e a Dömösi sziklák felett a Remetebarlangokhoz. Vagy vársz inkább egy hetet, egy hónapot, vagy másik célpontot keresel.
Az erdőben vannak szabályok
A kirándulás a legjobb módja annak, hogy a gyerekek észrevétlenül sajátítsák el a természet íratlan és törvényi szabályait. Saját jó példánkkal elől járva mutassunk nekik mintát! Ne hangoskodjunk, hallgassuk a természet hangjait. A gyerkőcök tanulják meg, hogy mindig maradjanak látótávolságon belül, csak olyan messzire távolodjanak el, ahonnan még meg tudnak pillantani bennünket.
Ne tépjünk, ne törjünk le semmit, a növényeket és az erdő állatait tartsuk tiszteletben. Szemetet ne hagyjunk magunk után, még a kihelyezett szemetesekben sem. Amit vittünk, azt hozzuk is vissza. Szinte közhelynek számít, hogy a kiránduláshoz a réteges öltözék a megfelelő, de ez minden helyzetben mást jelent. Nyári melegben is legyen nálunk esőkabát, és egy könnyű felső, ami jó szolgálatot tesz egy hűvös völgybe érve, vagy arra, hogy akár egy padra vagy kőre ülve magunk alá terítsük. Ősszel, télen, amikor az idő hűvösebb, akkor mindenképpen több réteg ruha legyen rajtunk, hogy legyen miből levenni. Az utóbbi időben több olyan baleset történt középhegységeinkben, amelyeket a megfelelő cipő hiánya okozta. Sétálni szinte bármilyen lábbeliben lehet, de ha erdőbe, hegyre megyünk, akkor a bokát jól tartó, zárt cipő, vagy magasszárú cipő, bakancs szükséges. Váltózokni se maradjon otthon, sose lehet tudni, mikor van rá szükség!
Egy kendő mindig hasznos
Nálam mindig van kendő. Szélben jó a fejre, használhatjuk nap ellen, be lehet vele kötni megsérült végtagot, lehet belőle tarsolyt csomózni a gyűjtött makkoknak. Nyáron vékonyabb, télen vastagabb kendő kerül a hátizsákba.
Innivaló, ennivaló, nassolnivaló
Az elegendő tiszta vízzel töltött kulacsok nélkülözhetetlenek. Vízből inkább több legyen, mint kevesebb! Legtöbbször az erdőben nem tudunk ivóvízhez jutni, ezért az egyik legfontosabb feladat, hogy felmérjük, mennyi vízre lesz szükség. Idén nyáron már többször indultak a hegyimentők kiszáradt turistákat menteni, ezért ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Lakott területek közelében segítségünk lehet a kozkutak.hu alkalmazás is, amely vízvételi lehetőségeket mutat térképes nézetben. Legyen nálunk megfelelő mennyiségű, könnyen fogyasztható ennivaló, olyan, ami nem romlik meg nagy melegben sem. Gyerekek számára némi nassolnivaló, müzliszelet, aszalt gyümölcs, magvak, ami átsegít olykor a nyavalygásokon.
Mi legyen a túlélőcsomagban?
Táskámban mindig van egy kisebb túlélőcsomag. Tartalma sok év alatt alakult ki, és sokszor mentettem meg vele nehéz helyzeteket. Van benne bicska, ragtapasz, körömreszelő, biztosítótű, elemlámpa, fájdalomcsillapító. Egy 5 ml-es üvegecskében levendulaolaj fertőtlenítésre, csípésre. Egy tekercs szigetelőszalag, ami talán viccesen hangzik. De amikor valakinek leválik a cipőtalpa, vagy meg kell erősíteni a hátizsák pántját, vagy valamilyen okból madzagot sodorni, akkor ki tud húzni a csávából. Akinek szükséges, vigyen magával allergia esetén bevethető szert és kullancsriasztót, de hazatérve mindig gondosan vizsgáljunk át minden gyerkőcöt, a legapróbb redőkbe is bekukkantva, kullancs után kutatva.
Hogyan lehet nem eltévedni?
Ezt a kérdést nemrég szegezték nekem kirándulni vágyó ismerőseim. Bevallom, erre nem tudtam azonnal válaszolni, pedig eléggé egyértelmű a dolog. Tudni kell, honnan, hová tartunk, és merre vezet az út. A telefonunkon lévő térkép segítség tud lenni, de a legjobb, ha az előre megtervezett útvonalat letöltjük, hogy offline is lehessen használni. Az talán egyértelmű, hogy az eszközök legyenek feltöltve.
Én azonban nem indulok el „papírtérkép” nélkül. Az erdők mélyén sokszor nincs térerő, a technika pedig csinálhat néha furcsa vicceket. Ezért jó, ha van nálunk egy igazi térkép, ami alapján el tudunk igazodni. Kell, hogy ismerjük a turistajelzéseket is. A kihajtogatott térképet a gyerekek is szívesen böngészik, és nagyban fejleszti tájékozódó-képességüket is, ha megmutatjuk nekik, merre fogunk menni, hol tartunk, mekkora utat jártunk be.
Játszva tanítsuk túra közben is
Egy-egy túra remek alkalom nem csak a természet megfigyelésére, hanem jó beszélgetésekre is. Kisebbeknek egy mesére is felfűzhetjük a látnivalókat, akár kedvenc mesehősükkel gondolatban együtt kalandozva. A természet nyitva áll előttünk, és amikor belépünk oda, rajtunk múlik, mit fogunk kihozni egy kirándulásból, mi fog megmaradni a gyerekek emlékezetében. Ha jól csináljuk, akkor olyan élmény, amit sosem felednek, újra és újra szeretnének majd hasonlókat átélni, és alig várják, hogy megint menjünk. Így a kirándulás feltöltődés lesz az egész család számára.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
260 millió éves kövek. Használjuk őket, vagy hagyjuk meg a hegyet?
Közös kultúránk a vörös kővel a Balaton partján, a jövő építészeti kihívásai
