Alpesi rózsa, havasi gyopár, kéklő encián, ezerjófű, zergeboglár, alpesi hanga, hegyi árnika. Tikkadt mezőhöz szokott szemünknek szokatlan szépség a nyári virágpompa az üde zöld legelőkön. Jól emlékszem arra, amikor először életemben megpillantottam egy ilyen alpesi virágtengert! Elbűvölt a szépsége, és mégis ismerős volt, mert olyannyiszor elképzeltem már kedvenc lányregényem alapján.
A Heidi, Johanna Spyri örökbecsű műve oly szépen írta le a hósipkás, zord hegyek előtt elterülő rétek hívogató pompáját, szakasztott, mint a valódi. „Ott annyi, de annyi piros ezerjófű van egy csomóban, meg kék harangvirág is meg fénylő, sárga anemónák, az egész rét olyan, mintha arany csillogna rajta, És vannak fönt olyan nagy levelűek is, nagypapa azt mondja napszemnek hívják, meg barna szirmúak, tudod, olyan gömbölyű fejecskével, azoknak is olyan jó szaguk van!” Aki e virágtengerre vágyik, annak bakancsot kell húzni, és irány az Alpok 1600 méter feletti vidéke!
Alpesi legelők virága: az alpesi rózsa
Június végétől hatalmas területeket borítanak el az alpesi rózsa virágzó csoportocskái 1500 méter felett. Rózsaszínben és kárminpirosban ragyognak, úgy tetszenek a zöldben, mintha valaki külön megvilágítaná őket. Még borús időben is tündökölnek. Vannak, akik úgy vélik, ez a törpe rhododendron egy kiirthatatlan gyom, ami akadályozza a legeltetést. Mások az Alpok kivirágzásának nevezik azokat a heteket, amikor az alpesi rózsa virágba borul. Valóban, ha épp részesei lehetünk ennek a látványnak, azt sosem fogjuk elfelejteni.
„Tövis nélküli alpesi rózsa! Mint mennyei szférák zenéje Hangzik a neved, alpesi rózsa!” (Ludwig Issleib)
A szerelem jelképének is tartott alpesi rózsa két fajtája honos a hegyekben: az Alpok déli mészköves vidékén a Rhododendron hirsutum, a szőrös alpesi rózsa, a hegyvonulat középső vidékén pedig a Rhododendron ferrugineum, a rozsdás levelű alpesi rózsa. Ezzel az elkülönüléssel megtestesítik a vikarizmus avagy fajhelyettesítés iskolapéldáját. Ez a valóságban azt jelenti, hogy megtévesztően hasonlóak és nagyon közeli rokonok, de ahol az egyik él, ott a másik nem fordul elő, és fordítva.
Nemes fehér csillag, a havasi gyopár
A sziklás, magashegyi rétek szimbóluma a havasi gyopár, amely ezüstös, gyapjas szőrzetével védekezik a hideg és a kiszáradás ellen. Az Alpok ikonikus virága szigorúan védett, leszedése tilos és büntetendő, legfeljebb egy fotót készíthetsz róla, mert még megérinteni sem szabad. Van, ahol úgy tartják, a betlehemi csillag nem tudott elhalványulni, és ezüst esőként lehullva csillagos virágszőnyeggé varázsolta az Alpok hegyi legelőit. Más történet szerint a virágok teremtésének kezdetén egy szerény kis virág maga elé engedte a többit. Megálmodta már élete célját, ezért megkérte a Teremtőt, olyan helyre jelölje ki az élőhelyét, ahol a legközelebb van hozzá. Így került a szédítő magasságokba a havasi gyopár, ahol a fű se sarjad, ahonnan látja földi társait, játszi szellők hozzák-viszik az üzeneteiket, és közel van a Jóistenhez.
Az Alpok leghíresebb gyökere és szimbóluma az encián
A tavaszi tárnicsot élénk, azúrkék virágai miatt sokan enciánként ismerik, innen az enciánkék szín neve is. A meszes, sziklás gyepeken, 200 méter felett lelhetünk rá. Az enciángyökereket a középkor óta használják pálinka, gyógynövény likőr és hagyományos gyógyszerek készítésére, a gyomor és a belek erősítésére, az emésztés elősegítésére és az étvágy serkentésére. A növény gyűjtése azonban szigorúan szabályozott, csak engedéllyel rendelkező gazdák szedhetik. Azért sem érdemes leszedni, mert a néphit szerint bajt hoz arra, aki letépi!
Hegyi árnika, mint elsősegély
Júniustól augusztusig egész nyáron át virágzik, feltűnő, élénk sárgán ragyogó virágokkal színesíti a legelőket. A margarétához hasonló virágot az osztrák népi gyógyászat évszázadok óta használja zúzódásokra és izomfájdalmakra sebgyógyító, valamint gyulladáscsökkentő hatása miatt.
Karintia tündérjelzője, a tehénnyom-virág
Karintiában, Nassfelden a Gartnerkofelen júniusban és júliusban virágzik a kék Wulfenia (Wulfenia carinthiaca). Latin nevében is a származására, Karintiára találunk utalást, valamint a felfedezőjére, Franz Xaver Freiherr von Wulfen botanikus, alpinista és pap nevére, aki először írta le 1779. nyarán. Itt, a Karni Alpok mindössze 10 négyzetkilométeres területen található ez a kedves kis növény. A hegyi legenda szerint egy varázslatos tündér a Gartnerkofel hegy hős őrzője, és mindenütt „tehénnyom-virág”, vagyis Wulfenia nő ott a földből, ahol emberek korábban már megpillantották a tündért. A talajt a legelő szarvasmarhák tapossák, itt böngészik a számukra ízletes fűféléket, ide pottyantják az emésztés végtermékét, a tehénlepényt. A kutatók megállapították, hogy a legelésző tehenek jelenléte feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a „tehénnyom-virág” viruljon, e kettő szimbiózisban tud élni az Alpok ezen helyén.
Alpesi virágok a szivárvány minden színében
Havasi ikravirág és keserűfű, alpesi hanga, zergeboglár, harangvirág, nefelejcs, havasi kökörcsin és még ki tudná felsorolni, mennyi és miféle virág nő, magasságtól és földrajzi helytől függően. Bármely alpesi réten, havasi legelőn a nyár folyamán gyönyörűséges virágpompát találunk. A legeltetés is fontos szerepet játszik ebben, szimbiózisban áll a növénytakaróval. Ahogyan a tehénnyom-virág is csak legelőn él meg, ugyanúgy szükséges az állatok jelenléte az árnika virágzásának is. Az állatok a nyáron szépen elfogyasztják a legelők füvét, biztosítva ezzel azt, hogy télen a meredek hegyoldalakról nehezebben induljon meg lefelé a hó, ne alakuljon ki könnyedén lavina.
Virágot sose szedj!
Az alpesi növények a zord körülményekhez alkalmazkodtak, ez az egyedi biológiai sokféleség rendkívül érzékeny, ezért szigorú védelem alatt áll. Egyetlen meggondolatlan gyűjtés is visszavetheti évekre, vagy akár teljesen el is tüntethet egy-egy növényt. Ha útnak indulsz, tartsd észben, hogy vannak védett növények, amelyeket semmi körülmények közt nem szabad leszedni, és vannak Nemzeti Parkok, ahol pedig semmihez sem szabad nyúlni. Tehát marad minden a szemnek, vagy pedig keress egy vezetett növényismereti, vagy gyógynövény-gyűjtő túrát, ahol szakvezető kalauzol el az alpesi növényvilág csodavilágába. Ne feledd, hogy a legelők legtöbbje magántulajdon, tiszteld, és tartsd távol magad a legelésző állatoktól, a kijelölt útról letérni nem szabad. Időpontnak válassz egy hidegfront utáni szép nyári hetet, és meglátod, még többször is vissza kell térni ahhoz, hogy majdnem mindent láss.
„Ilyen gyönyörű nyár már évek óta nem volt a hegyen. Az ég mindig felhőtlen volt, a virágok élénk színekben pompáztak, ragyogtak és illatoztak… az alkony a legelőről a legszebb, különös lelkesedéssel beszélt arról a helyről, a hegyoldalban, ahol most aranyló anemónák, kék harangvirágok nyílnak, de annyi, de annyi, hogy minden csupa kék, és köztük apró, barna virágocskák, amelyeknek olyan remek illatuk van, hogy ha az ember leül melléjük a fűre, el sem tud szakadni tőlük.”
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Helyben is vannak csodák
avagy az igazi varázslat néha pont ott kezdődik, ahol lakunk
