Az egyre melegebb nyarak, a rekkenő hőség és a szinte már elviselhetetlen aszály próbára teszi a Kárpát-medence növényeit. Összeaszalódik és kiszárad a málna, a régi gyümölcsfák tönkremennek. Sokan új és új fajokkal, fajtákkal próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel. A Balaton-felvidéken Badics László datolyaszilvával, pisztáciával és sok más izgalmasnak ígérkező gyümölccsel, Káptalantótiban pedig szinte egész olajfa-liget fogadja az ide betérőt. Jenet Alexandrával beszélgettem egy tikkasztó nyári napon az olajfák hűvösében arról, hogyan érzik magukat az olajfák hazánkban, milyen jövőt rejthetnek a téltűrő olajfák kertjeinkben. Tájidegenek-e, fenntarthatóak-e, dísznövények vagy termő haszonnövényeknek tekinthetjük őket?
Hogyan kerülnek, kerültek olajfák Káptalantótiba? Hiszen a kertészetekben olykor megcsodálunk egy-egy koros olajfát, és eszünkbe jut egy nyaralás valahol délen, az olajligetek hangulata. De mindez a Balaton-felvidéken?
Kezdem az elején. Mi Balatongyörökön lakunk, az erdő szélén, ide költöztünk vissza Észak-Amerikából évekkel ezelőtt. Itt élünk egy szőlőbirtokon, ami a családunké már négy generáció óta, ebbe születtek bele a gyerekek is. Imádjuk a kertet, a természetet, kertépítéssel foglalkozunk és azt láttuk, hogy az utóbbi évtizedben gyökeres változás indult és tart egyfolytában. Változik a klíma, forróak a nyarak, a hagyományos gyümölcsök szenvednek, nem marad meg a málna. Fákat kellett kivágnunk, mert elszáradtak.
Elkezdtük keresni azokat a növényeket, amelyek tűrik a szárazságot, és így került a látókörünkbe az olajfa. Beleszerelmesedtem! Azt hiszem, sokan vagyunk úgy, hogy az olajfa szépsége megérint és el is varázsol. Az első fákat a saját kertünkbe ültettük el, a szépségük volt akkor a döntő, és nem foglalkoztunk azzal, hogy milyen fajta, nem tudtuk még, hogy milyen különbségek vannak olajfa és olajfa között. Akkoriban enyhe telek voltak, és láttuk, hogy ezeket jól tűrik, nem fagynak el. Miért ne ültetnénk akkor nem csak dísznövényként, hanem haszonnövényként is, és miért ne ajánlhatnánk másoknak is? Így hát elkezdtük beleásni magunkat az olajfa rejtelmeibe, mára már a fajták ismertében, a termés, az olaj tekintetében szinte mindent sikerült megtudnunk.
Sajnos, az idei kemény tél az ősszel ültetett, még nem akklimatizálódott olajfáinkat kissé megtépázta. Nem fagytak el, de megint rendkívüli tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Regenerálódniuk kell, ebben segít a metszés,mert amúgy elég két-három évente metszőollót ragadni. Idén ebben volt egy tapasztalt segítőtársunk, Alessandro Real, a Vatikán volt főkertésze személyében. Vele egy olíváról, olajfákról szóló tévéműsorban ismerkedtünk meg, és azóta összeköt minket az a „napfény a télben” barátság. Egyszerre rezgünk, nem győzöm csodálni a különös alázatát a természet irányában.
A férjem, Attila munkájának, kitartó utánajárásának köszönhető az, hogy felfedezte azt a fajtát, ami a világon a legnagyobb bogyót termő, fagytűrő olíva. A szilva méretű bogyók tavaly olyan kiváló minőségben termettek nálunk, hogy a horvátországi présüzemben is eltátották a szájukat tőle. 100 kg bogyóból lett 11 liternyi, csodás minőségű olajunk. Tehát akinek olajfái vannak, annak lehet saját olívaolaja is! Ennek a fajtának a fája inkább a manduláéhoz hasonlít, nem göcsörtös, hanem inkább sokkal elegánsabb megjelenésű.
A fa habitusa, megjelenése legtöbbször az elsődleges szempont, de ennél is lényegesebb a fajta, a fagytűrés, az akklimatizálódás, az immunitás. Mikor megszületett a kertészetünk, azzal együtt szépen kiforrta magát az is, hogy honnan érkezzenek az olajfák.
Erre én is sokan kíváncsiak vagyunk: honnan érkeznek a fák?
Mi Spanyolországban találtuk meg azokat az alfajokat, azokat a robosztus, fagytűrő fajtákat, amelyekkel a legjobbak a tapasztalataink. Olaszországból a korosabb fák behozatala nehézkesebb, a spanyol szabályozás megengedőbb, de onnan is hozzá tudunk jutni olasz fajtákhoz. A szállítás sem egyszerű dolog ilyen hosszú úton, hogy a növények ne sínylődjenek közben.
Kiknek és hová érdemes olajfát ültetni? Az ország minden része alkalmas erre?
Az olajfa bármilyen kertbe beilleszthető, nem tájidegen. Régóta velünk van az ezüstfa, ami ezüstös, vékony leveleivel látványában egészen hasonlatos az olajfához. A vidéki, szőlőhegyi hangulathoz az olajfa beleillik, kicsit a mediterráneumra hajaz. Ha minket megkeres valaki, hogy szeretne olajfát, mi alaposan kikérdezzük, hogy pontosan hol lenne a fa otthona, milyenek a földrajzi adottságok, a mikrokörnyezet. Azt is mérlegeljük minden esetben, milyen körülmények közé kerül a fa. A fiatal fák jobban ki vannak téve a fagyveszélynek, tehát például a Pilis lejtőre inkább korosabb példányok valók. A helyhez a megfelelő fajtát és a megfelelő korú növényt ajánljuk. Persze, van, aki konkrét elképzeléssel érkezik, hogy olyan olajfát szeretne, ami majd együtt nő a gyerekkel, más éppen egy rusztikus, göcsörtös törzsűről álmodik. Sok a tévhit is az olajfával kapcsolatban! Nincs olyan, hogy díszolajfa, minden olajfa terem bogyót. Tehát egyben haszonnövény is! Most már egyre többen keresik éppen a termése miatt. Élmény saját olajbogyót szüretelni!
Vajon fenntartható-e Magyarországon olajfát ültetni, olajbogyót termeszteni?
Az olajfa szárazságtűrő, de vannak határai. Tudni kell, hogy az első két-három évben, amíg teljesen begyökeresedik, addig locsolni kell. Ezzel mindenképpen számoljon, aki olajfát szeretne! A konténeres növény addig nagyrészt a földlabda méretéből tud táplálkozni, de ha már növesztett akkora gyökeret, amivel jól tud túlélni, akkor nincs szüksége locsolásra. Igazán igénytelen növény, árnyat ad, a hosszú, forró nyarakon érleli be bogyóit. Mivel mostanában hosszú és hűvös tavaszaink vannak, a virágzása későbbre esik, mint délen, a nyarakon behozza a lemaradást és nagyjából ugyanakkor lehet szüretelni, mint a mediterráneumban.
Milyen ízű a bogyó? Lehet csak úgy eszegetni a fáról? Lehet-e saját olajbogyónk üvegben eltéve, vagyis ezt házilag is elkészíthetjük, ha van termő olajfánk?
Az olajbogyó nyersen nem élvezhető, keserű. Különböző érési fázisokban kóstoltam már, és nem nagyon volt finomnak nevezhető. A színe is más minden érési szakaszban, és a felhasználási módok is eltérőek. Ahogy ősz vége felé aszalódik, megcsípi a fagy egyszer, kétszer, úgy veszti el keserű jellegét. Ilyenkor csak le kell szedni, lesózni, és ha átjárja, akkor egy krémes állagú, nagyon finom csemege lesz belőle.
Lehet sós vízbe áztatni, az kiveszi belőle a keserű ízt, némi citrom hozzáadása segíti a folyamatot. A vizet kétnaponta cserélni kell, hogy a kioldódott csersavtól megszabadítsuk. Azután fűszeres felöntőlében lehet eltenni, ízlés szerint, és a tetejére öntött olajjal elzárni a levegőtől, vagyis konzerválni. A rigók is rákaptak az olajbogyóra! Amikor először fölfedezték, hogy van itt valami éppen aszalódó csemege, öröm volt nézni, hogy veszekednek érte!
A táj folyamatosan alakul át, két évtizede például nem is képzelhettük volna el, hogy mennyi levendulaültetvény fog illatozni a Balaton-felvidéken. Lehet, hogy pár év múlva pedig a szőlők és mandulák közt olajligetek veszik majd át a hatalmat? Most még nehezen tudom ezt magam elé képzelni, pedig sok éve volt, hogy éppen azért esett a választásom egy olasz panzióra, mert a kertje egy árnyas olajliget volt.
Hogy mit hoz a klímaváltozás, azt még pontosan egyikünk sem tudja. A mi kis kertünkben olajfás hangulatot hoztunk létre, a háttérben a Tóti hegyekkel, ötvözzük a hagyományost az újszerűvel. Aki ide eljön, sétál egy kicsit és át tudja élni az olajliget-hangulatot. A fák közt, legyenek akár csak csemeték, mindig érzi az ember, hogy nagyon jó energiákkal rendelkeznek. Nem véletlen, hogy az olajfa évezredek óta a béke, a bölcsesség, a termékenység, a jólét és a kitartás szimbóluma. Rendkívüli életereje miatt a halhatatlanság és az örök megújulás jelképe is egyben.
Fotó: Jenet Alexandra
Helyben is vannak csodák
avagy az igazi varázslat néha pont ott kezdődik, ahol lakunk
