Nógrádszakál mellett, az Ipoly közelében található egy rövid, de annál látványosabb völgy, amelyet a helyiek és a kirándulók gyakran csak Palóc Grand Canyonként emlegetnek. A Páris-patak völgye nem egy többórás, komoly erdei túra célpontja, mégis könnyen ott ragad az emberben. Nemcsak azért, mert különleges a látványa, hanem azért is, mert egészen közelről lehet benne megnézni olyan földtani képződményeket, amelyeket máshol legfeljebb könyvekben vagy bemutatóhelyeken látunk.
Költői túlzás vagy valóban Grand Canyon?
Sokan először talán a név miatt kíváncsiak erre a természeti környezetre, hiszen valljuk be, a „Grand Canyon” elsőre túlzó kijelentésként hathat egy nógrádi völgy esetében. Amikor azonban az ember besétál a völgybe, már korántsem tűnik olyan nagy különbségnek a név és a valóság. Ahogy egyre beljebb jutunk, és közvetlen közelről érzékeljük a meredek falakat, a különleges rétegeket és a szűk völgy hangulatát, már érthetőbbé válik, miért ragasztotta rá ezt a jelzőt a köznyelv. A völgy falai helyenként 15–20 méter magasra emelkednek, az ösvény pedig az időszakos patak keskeny, szűkös medrét követi. Van, ahol szélesebb a tér, máshol egészen összeszűkül a völgy, és néhány méterre kerülünk a falaktól, ezzel szinte percenként új “dimenziókba” érkezve.
A völgy egyik sajátossága, hogy nem kell hozzá különösebb túrateljesítmény. Ez nem kifejezetten az a hely, ahol a végén büszkeséggel nézünk a kilométer-és szintkülönbség mutatóra, inkább a monumentális természet alkotta környezet sugall olyan érzést, mintha lelassult volna az idő. Megállni a falaknál, közelebb menni hozzájuk, szemügyre venni a rétegeket, és közben próbálni elképzelni, hogy mi minden történt ezen a vidéken az elmúlt több millió évben.
A meredek partokról belógó indák és függő gyökerek, a mohával borított rönkök, a sziklák vadregényes világa olyan hangulatot teremt, mintha hirtelen visszaléptünk volna az ősi világba, amikor még mindent a természet birtokolt. Könnyen elfelejthetjük, honnan érkeztünk, s nem is igazán hívogat visszatérésre a “valóság”. Talán ilyen az egész környék: az Ipoly eme vidéke, Nógrád rejtőzködő régiói sok-sok vadregényes kalandot tartogatnak számunkra, melyek közül a Páris-patak völgye kiváló példa arra, hogy megízleljük, mennyi rejtőzködő érték lapul kicsiny hazánkban.
Nógrádszakál: falucska az Ipoly partján, az északi határvidéken
Az Ipoly partján fekvő Nógrádszakál története messzire nyúlik vissza. A település határában előkerült régészeti leletek alapján már ősidők óta lakott lehetett, a 13. századból pedig egy itt működő kolostorról is vannak írásos emlékek. A település történetének különleges fejezete, hogy 1263. május 3-án itt kötötte meg második békéjét egymással IV. Béla és fia, V. István.
A későbbi évszázadokban Nógrádszakál több nemesi család birtoka volt, miközben az Ipoly menti fekvés a település életét is alakította. A hagyomány szerint a falu egykor az Ipoly egyik kanyarulatában, a Teglen nevű területen feküdt, ám az ismétlődő áradások miatt később védettebb helyre költözött.
Ma már a határfolyó nem elválasztja, hanem különleges módon összeköti a tájat: a túlparton Szlovákia kezdődik, Nógrádszakál pedig a határon átnyúló Novohrad–Nógrád Geopark részeként az Ipoly-völgy természeti és kulturális örökségének egyik települése.
Nógrádszakál és tágabb környezete érdekes turisztikai vidék – még akkor is, ha jóval kevesebb figyelem irányul rá, mint a Balatonra, a Dunakanyarra, a Mátra déli oldalára vagy éppen Eger és a Bükk térségére. Talán éppen ez adja egyik legnagyobb értékét: itt nem feltétlenül néhány nap alatt kipipálható látnivalók sorát találjuk, hanem egy olyan tájat, amely hosszabb felfedezéseket és elmélyültebb figyelmet kíván.
Északon már a Felvidék kezdődik, kelet felé a Karancsság változatos vidéke húzódik, dél és délnyugat irányában pedig a palóc táj izgalmas települései, Szécsény, Rimóc vagy Hollókő követik egymást. Nyugatabbra a Cserhát dimbes-dombos, erdőkkel és apró falvakkal tarkított világa kínál újabb felfedeznivalókat. Ez a vidék talán nem akar egyszerre mindent megmutatni. Inkább arra ösztönöz, hogy az ember újra és újra visszatérjen, letérjen a megszokott útvonalakról, és lassan fedezze fel azt a természeti és kulturális örökséget, amely elsőre talán kevésbé látványosan, de annál mélyebben tárul fel előtte.
Túra a Páris-patak vidékén
Ha a Palóc Grand Canyont, vagyis a Páris-patak völgyét szeretnénk felfedezni, érdemes túránkat Nógrádszakál központjából indítani. Innen a zöld sáv jelzést követve indulunk észak felé, az Ipoly partját kísérve, majd a falu határát elhagyva hamarosan az erdőbe érünk. Innen már nincs messze a túra fő úti célja, a különleges hangulatú Páris-patak völgye.
A zöld sáv jelzés a völgy felfedezése után tovább vezet, majd a zöld kereszt jelzésre térve visszatérhetünk Nógrádszakálra. A nagyjából 5 kilométeres, mintegy 400 méter szintemelkedést tartogató túra során érdemes a település hangulatos kálváriáját is útba ejteni, amely szépen egészíti ki az erdei kirándulás természeti élményeit.
A völgyet a Páris-patak alakította ki, amely ma már időszakos vízfolyás. Szárazabb időben a mederben sokszor csak a kövek és a víz korábbi útjának nyomai látszanak, nagyobb esők után viszont egészen más arcát mutatja a terület, így ekkor nem árt, ha speciális felszerelésben vágunk neki a túrának. Ilyenkor az összegyűlt esővíz rövidebb-hosszabb időre újra megtölti a medret, és a víz által formált vidék látványosabbá válik.
Aki járt már hasonló patakvölgyben, annak ismerős lehet ez a fajta túra: nem egy szabályosan kiépített, végig egyforma szélességű út vezet előttünk, hanem igazán vadregényes terep csábít újabb kalandok felé. A mederben sziklák és rögös talajfelület, néhol át kell bújni vagy mászni egy-egy kidőlt fán vagy egy-egy sárosabb szakaszon vezet az út. Eső után különösen figyelni kell, mert a sziklák és a kavicsok könnyen csúszóssá válnak. Ám ugyanez igaz kifejezett, hosszan tartó szárazság esetén is, hiszen a poros, száraz talajfelület is tartogat veszélyeket, amely miatt különös figyelmet és körültekintést kér ez a túra.
A táj igazolja a köznyelvi elnevezést, vagyis a Palóc Grand-Canyon geológiája, földtani értékei
A Nógrádszakáltól északra fekvő természetvédelmi területen található a Páris-patak páratlan szépségű völgye, mely különleges geológiai érdekességekkel is elkápráztatja az idelátogatót. Valamikor az Osztrovszi-hegységhez tartozott a terület, de hosszú évmilliók során az Ipoly választotta le a hegység délkeleti nyúlványáról. Az így kialakult szurdok-völgyben rendkívül szépen rajzolódnak ki földtörténeti korok emlékei. A Páris patak (a néveredet nem egyértelműen tisztázott) igazából nem is patak, mert nincs állandó vízfolyás a medrében. Ez a nógrádi "Grand Canyon" az év nagy részében teljesen száraz. A kavicsos, homokos üledék gyengén keresztrétegzett, helyenként tufás márga vagy riolittufa-, tufitrétegek települnek benne. Ezek igen szép levéllenyomatokat őriznek.
A völgy más részein sok vörös színben játszó, opálosodott hatalmas fatörzs került a felszínre. A folyami üledékből több helyen nagyméretű vulkáni andezit és mélységi gránittömbök preparálódtak ki, helyenként pedig erősen összecementálódott konglomerátumok válnak le a meredek falból.
A kavicsok anyagának vizsgálatából a szakemberek arra tudnak következtetni, hogy milyen területről szállította egy ősi folyam a jelenlegi helyére azokat. A Páris-patak kavicsai túlnyomó többségben andezitből, kvarcitból és metamorfitokból állnak és kb. 16-14 millió éve rakódtak le, vagyis ebben az időben egyidejűleg felszínen kellett lennie ezeknek a kőzeteknek. Ilyen hely csakis a Felvidéken lehetett, így arra tudunk következtetni, hogy megközelítőleg ÉNy-ról DK-i irányban történt a beszállítás az Etesi-árokba. Ezeket az anyagokat több tíz kilométer távolságból hordta, görgette a területünkre a folyam.
A Páris-patak medrében ugyanakkor találhatunk kavics formájú, legömbölyített tömböket, amelyek anyagukban és méretükben is eltérnek a völgy falában lévő kavicsoktól. Utóbbiak legfeljebb 20 cm-esek, az előbbiek elérhetik a 0,5-1 m nagyságot is és diorit anyagúak, vagyis közepes SiO₂-tartalmú mélységi magmás kőzetek, amelyek a felszín alatt megrekedve szilárdultak meg, így szinte csak nagyszemű kristályokból (kvarc, plagioklász stb.) épülnek fel. A nagyarányú méretbeli különbség alapján valószínűsítjük, hogy nem folyóvíz szállította ide, hanem az Osztrovszky-hegységet létrehozó vulkanizmus ragadta fel a nagyobb mélységben elhelyezkedő alaphegységből és ezekből később mállott ki. 1975-ben itt egy 290 méterre lehatoló geológiai kutatófúrást mélyítettek, amivel feltárták az Etesi-árok földtani felépítését, s ami több érdekes eredményt is szolgáltatott.
Túl a magyar Grand Canyonon
A környéken azonban nemcsak a Palóc Grand Canyon kínál vadregényes túralehetőséget. A Páris-patak és a Bertece-patak völgyének folytatásában, valamint kisebb-nagyobb elágazásaik mentén számos árok, vízmosás, rövidebb-hosszabb szurdok és különleges kanyonos képződmény várja azokat, akik a kevésbé járt útvonalakat keresik. Ezek már jóval komolyabb odafigyelést igényelnek, hiszen többnyire nem vezet rajtuk kijelölt turistaút: az ösvényeket legfeljebb a térképek jelölik, ezért felkeresésükhöz megfelelő túraruházat, jó bakancs és biztos tájékozódási képesség szükséges. A völgyekben időszakos vagy csekély vízhozamú vízfolyások kanyarognak, amelyek a Páris-patakéhoz hasonlóan évezredek és milliók alatt alakították a környezetüket, és közben különleges földtani formákat tártak fel.
Fontos azonban, hogy a Páris-patak Palóc Grand Canyonnak nevezett szakasza a magyar természetvédelmi besorolás szerint egyedi jogszabállyal védett, országos jelentőségű természeti terület, azon belül természeti emlék, míg a környező, kevésbé ismert völgyek nem tartoznak ebbe a kiemelt védettségi körbe. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy ezek a területek kevésbé értékesek lennének. Ha ezen a különleges, több millió éves földtani múlttal rendelkező vidéken barangolunk, érdemes mindenütt úgy közlekedni, hogy a természet értékei lehetőleg utánunk is ugyanúgy megmaradjanak, hiszen ezeknek a kevésbé ismert helyeknek éppen az az egyik legnagyobb értéke, hogy még megőrizték vadregényes, természetközeli arcukat.
Ez a vidék tehát nemcsak különleges palóc hagyományairól, népviseletéről és gasztronómiájáról mesél, hanem természeti értékekben is bővelkedik. Aki ide érkezik, annak számtalan további kaland kínálkozik a környék felfedezésére, akár gyalogosan, akár kerékpárra pattanva. Vadregényes erdők, völgyek, patakok és az Ipoly menti tájak várják azokat, akik szeretnének egy kicsit letérni a megszokott útvonalakról.
A folyón akár át is kelhetünk, hogy a túloldalon már a felvidéki tájak kincseit kutassuk, miközben a szomszédos hegyek és dombvidékek is újabb barangolásokra csábítanak, gyönyörű panorámákkal fűszerezve. Egyetlen nap alatt is sok élményt gyűjthetünk, de a környék annyi látnivalót kínál, hogy akár többnapos kirándulást is érdemes szervezni erre a vidékre. Talán éppen az teszi igazán szerethetővé, hogy még mindig kevésbé felfedezett, mint hazánk ismertebb turisztikai célpontjai. Aki azonban időt szán rá, hamar rájön, hogy Észak-Nógrád csendesebb tájai között legalább annyi felfedeznivaló akad, mint sokkal ismertebb kirándulóhelyeinken. A Páris-patak völgye pedig jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy ezt a különleges, határmenti vidéket ne csak egyetlen túra erejéig, hanem újra és újra felfedezzük.
260 millió éves kövek. Használjuk őket, vagy hagyjuk meg a hegyet?
Közös kultúránk a vörös kővel a Balaton partján, a jövő építészeti kihívásai
