Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka 2026
Olvasási idő: 8 perc

Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka 2026

Kettős siker a Neszmélyi borvidéken

A Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka pályázat azokat a szőlőbirtokokat értékelte, amelyek különös gondot fordítanak a természet értékeinek megőrzésére, a szőlő és a pincészet esztétikai megjelenésére, a birtok és a környező táj harmóniájának kialakítására, a szakma és a borfogyasztók színvonalas tájékoztatására, a kulturált borfogyasztás népszerűsítésére. Az idei megmérettetésen kisbirtok és nagybirtok kategóriában is a Neszmélyi borvidék borászata vitte el a pálmát. Így adta magát, hogy itt, a Neszmélyi lankákon beszélgessünk szőlőről, borról, borvidékről, munkáról és sikerről Rábai Katalinnal, a kisbirtok kategória győztesével. Üldögélünk a teraszon, a távolban csillog a Duna víztükre, előttünk kezdenek sárgába hajlani a szőlősorok, madarak énekelnek bele a szőlőskertek őszi csöndjébe és valami végtelen nyugalom lebeg a táj felett. Idilli.

Fotó: Rábai Katalin

A Bor és Piac szerkesztősége 2026-ban is meghirdette a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka pályázatot. A 15. alkalommal kiírt vetélkedésen kisbirtok kategóriában nyertél. Mesélnél a pályázatról, a bírálatról, mik voltak azok a fő szempontok, amik eldöntötték az első helyezést?

Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra ez az elismerés. Különösen azért, mert ez a pályázat nem egyszerűen a legszebb kilátást vagy a legjobb bort keresi, hanem egy szőlőbirtok egészét értékeli. A zsűri hat fő szempont alapján vizsgálta a birtokokat: az ültetvényeket, a  pincét és a borászati technológiát, a borturizmust, a borok minőségét, a kommunikációt, valamint a birtok és környezetének harmóniáját. Ez utóbbi számomra különösen fontos, hiszen mindig is arra törekedtem, hogy a szőlő, a pince, a kert és az épületek természetes egységet alkossanak.

Fotó: Rábai Katalin

A mi birtokunk mindössze egyhektáros, de talán éppen ez az egyik szépsége. Minden szegletét ismerjük, és igyekszünk minden részletére odafigyelni. Különösen büszke vagyok a 40–50 éves olaszrizling-tőkéinkre, amelyek a birtok történetének meghatározó részei. A többi szőlőfajtát 2009-ben telepítettük, így az évek során fokozatosan alakult ki a mai birtok.

A Neszmélyi borvidék Komárom-Esztergom megyében, a Dunántúl északi részén, a Dunától délre található dombvidéken terül el. A borvidék címet 1977-ben kapta meg. A település neve egy szláv személynévből - Nezmel, Nesmel – magyar névadással keletkezett. Jelentése: „az, aki nem bátor, aki félénk”. A területen már a római korban is termesztettek szőlőt, de a török hódoltság idején a lakosság megritkulásával az ültetvények is tönkrementek. A 18. század végére ismét jelentős termelővé és borexportőrré vált, mivel a borok, magas savtartalmuknak köszönhetően a hosszabb szállítást is jól viselték. A 19. század végén az ország szőlőtermelőit sújtó filoxéra-járvány itt is komoly károkat okozott. Az új telepítéseket az Eszterházy Csákvári Uradalom híres mintaszőlészete és pincészete vitte véghez, amely messze földön hírnevet szerzett a vidéknek. A II. világháború után a termelési és minőségi problémák annyira felerősödtek, hogy 1959-ben elvesztette borvidék rangját, és azt csak az új telepítések hatására, 1977-ben szerezte vissza.

 A pincében a hagyományos szemléletet modern technológiával ötvözzük. A reduktív, hűtött erjesztésnek köszönhetően elsősorban friss, gyümölcsös, tiszta karakterű borokat készítünk. Ugyanilyen fontos számomra a vendéglátás. Szeretem, amikor a vendégeink nemcsak megkóstolják a borainkat, hanem leülnek a teraszra, gyönyörködnek a Dunában és a naplementében, és egy kicsit kiszakadnak a mindennapok rohanásából. Nem tudom pontosan, melyik szempont döntötte el véglegesen az első helyezést, de szeretném azt hinni, hogy a zsűri ezt az egészet, a birtok hangulatát, a mögötte álló munkát és az odafigyelést értékelte.

Egy ilyen díj elismerés és egyben nagy felelősség is. Mit jelent számodra a jövőre nézve? Mit gondolsz a bor, a borászat jövőjéről, merre tart, mit rejt még számodra és a borkedvelő közönség számára?

Természetesen nagyon jólesik az elismerés, különösen, ha visszagondolok arra, honnan indultunk. Amikor 2004-ben először megláttam a birtokot, még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer borászatot fogok működtetni, és ilyen díjat kapunk. A díj számomra elsősorban megerősítés, de valóban felelősség is. Arra ösztönöz, hogy továbbra is ugyanolyan gondossággal foglalkozzunk a szőlővel, a borokkal és a hozzánk érkező vendégekkel.

 Fotó: Rábai Katalin

A borászat jövőjét illetően úgy gondolom, sok változás előtt állunk. A klímaváltozás egyre komolyabb kihívást jelent, és a fogyasztói szokások is átalakulnak. Egyre nagyobb az érdeklődés a könnyedebb, frissebb, jól iható borok iránt, ami a Neszmélyi borvidék számára kifejezetten kedvező lehet. Ugyanakkor azt is látom, hogy a fiatalabb generációkat másképp kell megszólítanunk. Ma már nem feltétlenül elég egy jó bor. Az emberek szeretnék megismerni a történetét, a készítőjét és a helyet, ahonnan származik.

Éppen ezért hiszek a borturizmus jövőjében. A bor számomra mindig is többet jelentett egy palack italnál. Egy jó beszélgetést, egy közös vacsorát, egy szép estét, egy emléket. A birtokon rendszeresen tartunk borkóstolókat, ahol a vendégeink nemcsak a borainkat ismerhetik meg, hanem a hozzájuk kapcsolódó történeteket és magát a borászatot is. Van egy hangulatos vendégházunk is, közvetlenül a szőlő közepén, ahol az idelátogatók akár több napot is eltölthetnek, élvezve a természet közelségét, a csendet és a gyönyörű dunai panorámát. Nagy öröm számomra, amikor a vendégeink nemcsak egy borkóstoló élményével, hanem szép emlékekkel térnek haza.

Nem szeretnék mindenáron nagyobb borászatot építeni. Sokkal fontosabb számomra, hogy megőrizzük azt a családias, személyes hangulatot, ami miatt annak idején beleszerettem ebbe a helybe.

Nagybirtok kategóriában is neszmélyi borászat nyert. Mit gondolsz, ez a véletlen műve? Ad ez valami pluszt a borvidéknek, ami egy kissé a többi borvidék árnyékában húzódik meg, nem elismert annyira? Mik a borvidék erősségei?

Szerintem ez nem pusztán véletlen, és nagyon örülök neki. Különösen szép eredmény, hogy ugyanabban az évben egy kis- és egy nagybirtok is a Neszmélyi borvidékről kapott elismerést. A nagybirtok kategóriában a Hilltop Borászat nyert, amelynek főborásza, Kamocsay Ákos régóta példaképem a szakmában. Nagyra becsülöm a munkásságát, a szakmai tudását és mindazt, amit a neszmélyi borok elismertségéért tett. Ezért számomra külön öröm, hogy ugyanabban az évben részesülhettünk ebben az elismerésben. Úgy gondolom, ez a kettős siker jól mutatja, hogy egészen különböző méretű borászatok is képesek magas színvonalon működni ezen a vidéken.

 Fotó: Rábai Katalin

Neszmély valóban kissé háttérbe szorul a nagyobb, ismertebb magyar borvidékek mellett, pedig nagyon komoly történelmi hagyományokkal rendelkezik. Már a római korban is termesztettek itt szőlőt, és volt időszak, amikor a neszmélyi borok jelentős exportcikknek számítottak. A borvidék egyik legnagyobb értéke a természeti adottságaiban rejlik. A Duna közelsége, a Gerecse napsütötte lejtői, a löszös talaj és a viszonylag hűvösebb éghajlat mind hozzájárulnak a borok frissességéhez és szép savszerkezetéhez.

Különösen a fehérborok érzik itt jól magukat. Az Irsai Olivér, a Chardonnay, az Olaszrizling, a Szürkebarát és a Hárslevelű mind más-más arcát mutatja meg a borvidéknek. Ami pedig számomra legalább ennyire fontos, az maga a táj. Kevés olyan hely van, ahol az ember a szőlősorok között állva ilyen gyönyörű dunai panorámában gyönyörködhet. Remélem, hogy ez a két díj hozzájárul ahhoz, hogy Neszmély nagyobb figyelmet kapjon, és egyre többen fedezzék fel nemcsak a borait, hanem magát a vidéket is.

Hogyan lettél borász, hiszen nem annak születtél?

Az én történetem egy kicsit rendhagyó, mert eredetileg egyáltalán nem készültem borásznak. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer lesz egy kis nyaralóm, ahol majd a nyugdíjas éveimet eltölthetem, üldögélhetek a teraszon, nézhetem a naplementét, és élvezhetem a nyugalmat. Aztán 2004-ben a férjem elvitt Neszmélyre, a Kásás-hegyre, és megmutatott egy gyönyörű villát. Emlékszem, megkérdeztem tőle, ki az a szerencsés ember, akié ez a birtok és a ház. Erre azt válaszolta, hogy mától a tiéd.

Mondanom sem kell, nagyon boldog voltam. Csakhogy a házhoz tartozott egy szépen gondozott olaszrizling-ültetvény is, amivel kezdetben fogalmam sem volt, mit kezdjek. Két lehetőségem volt. Vagy kivágatom a szőlőt, hiszen nem értettem hozzá, vagy megtanulom, hogyan kell vele foglalkozni. Az első lehetőség szóba sem jöhetett, mert soha nem szerettem rombolni. Így hát beiratkoztam egy sommelier-iskolába, hogy először magát a bort értsem meg, majd fokozatosan elkezdtem beletanulni a szőlőtermesztés és a borkészítés világába.

Felújítottuk a pincét, korszerűsítettük az eszközöket, új szőlőfajtákat telepítettünk, és szép lassan a kis nyaralóból valódi borászat lett. A legérdekesebb az egészben talán az, hogy eredetileg csak egy helyet kerestem, ahol majd egyszer megpihenhetek. Ehelyett egy teljesen új hivatást találtam, ami azóta is folyamatosan új feladatokat és örömöket ad. És persze a naplementét ma is ugyanúgy szeretem nézni, csak most már a saját boraink valamelyikével a poharamban.

Honnan származnak a boraid rendhagyó elnevezései?

A boraink neveit soha nem véletlenszerűen választottuk. Mindegyikhez tartozik egy történet, egy ember, egy helyi legenda vagy egy emlék. Szeretem, ha egy bor nemcsak az ízével, hanem a nevével is mesél valamit.

Az Irsai Olivérünk a Sírig tartó szerelem nevet kapta, Csokonai Vitéz Mihály és Vajda Júlia, Lilla szerelmi története ihlette. Mindig is szerettem ezt a történetet, különösen azért, mert a mi vidékünkhöz is kötődik. Lilla a közeli Dunaalmáson élt, ahol ma is megtalálható a sírja. Úgy éreztem, szép lenne, ha ez a régi szerelmi történet a borunk nevében is tovább élne. Szeretem, hogy így egy pohár borral egy kis helytörténetet is megoszthatunk a vendégeinkkel.

 Fotó: Rábai Katalin

A Szürkebarátunkat Miklós atyának neveztük el. A név egy 14. századi történelmi személyhez kapcsolódik, aki Neszmélyen birtokot kapott, és sokat segített a helyi szegényeken. A Chardonnay-nk a Longa Villa nevet viseli, amely Neszmély egyik régi elnevezése volt. Ezzel a település történelme előtt szerettünk volna tisztelegni. A Hárslevelűnk Mariska néni nevét viseli, aki igazi neszmélyi volt, és még 85 éves korában is dolgozott a kis borászatunkban. Nagyon kedves emlék számunkra, ezért szerettük volna, ha a neve tovább él az egyik borunkon.

Az Olaszrizlingünk Zsiga bá' nevet kapta, a birtok korábbi tulajdonosa után. Zsiga bácsi Neszmélyen született, később Svájcba költözött, de élete végéig minden nyáron visszajárt ide borászkodni. Tulajdonképpen neki is köszönhetjük, hogy egy ilyen szép, gondozott ültetvényt vehettünk át.

A Cabernet Sauvignon rozénk a Bíboros kosbor nevet viseli. Ez egy védett orchideaféle, amely Neszmély környékén is megtalálható. A névvel a vidék különleges természeti értékeire szerettük volna felhívni a figyelmet. Végül ott van a Pista bátyám nevű Kékfrankosunk is. Pista bátyám volt az első borászunk, amikor 2004-ben megvásároltuk a birtokot. Megvoltak a maga sajátos borkészítési módszerei, amelyekre ma már mosolyogva emlékszünk vissza.

Számomra ezek a nevek sokkal többet jelentenek egyszerű fantázianeveknél. Egy kicsit a birtok történetét, Neszmély múltját és azokat az embereket őrzik, akik valamilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy ma itt tarthatunk. És talán éppen ez az egyik legszebb dolog a borban: hogy minden palack mögött van egy történet, amit érdemes elmesélni.

Fotó: Rábai Katalin

Kapcsolódó tartalom
5 szokatlan formájú kilátó Magyarországon
Farkas Boglárka | 2026. november 15

5 szokatlan formájú kilátó Magyarországon

Kirándulástippek őszi napokra