A magyar vidék teli van rejtett kincsekkel. Szeretem felfedezni őket, a furcsa nevű településeket, a girbegurba utcákat, a szelíd dombok közt megbúvó kerteket. Különleges emberekkel ismerkedem meg, akik mind hozzátesznek hazánk kertkultúrájához, az élővilághoz, a természet zsendüléséhez. Májusban a somogyi dombok közt vitt az utam, selymes zölden hullámzottak a rétek, mennyei akácillat kísért, a látóhatáron csillogott a Balaton. Ide vissza kell jönni, gondoltam, alaposan megismerni, és vettem már is elő a térképet, végigbogarászni, mi minden titkos kincset tartogathat?
Így leltem rá a Jaba patakra, az alig 180 lakosú Lulla településre, és a Lulla Cottage-ra. A kukoricások közt kanyarogva feltűnt a ház, az azt körülölelő birtok. Valami nagyon ismerős érzés fogott el. Néztem a domboldalon legelésző bárányokat, és bevillant a kép, amikor sok-sok évvel ezelőtt Dél-Angliában töltöttem néhány hetet. Minél közelebb értem, annál inkább erősödött bennem, hogy igen, ezt már láttam valahol. Ez tényleg az! Amikor pedig Szabó László körbevezetett teremtett mikrovilágán, megmutatta a magyar földre álmodott angol kertet, az angol mintára felújított házat, amikor belecsöppentem abba az életérzésbe, amit a hortenziák, a rózsák, a virágos tapéták, a gondosan összeválogatott régi tárgyak kerítettek körénk, amikor belekortyoltam a helyi hűs mentaszörpbe, természetesen Chelsea Flower Show bögréből, akkor megrohantak az emlékek.
Nálatok tényleg olyan, mintha Angliában lennék. Amikor pedig kinézek az ablakokon, akkor ott a hamisítatlan somogyi táj. Belesimul, harmonikus, mintha csak ide teremtették volna. Hogy kerül egy magyar kertész angol kertje Somogyba?
Budapesti vagyok, de már gyerekkoromban sem tetszett a városi élet. A léleknek tér kell, nem lehet elszakadni a természettől. A szüleim vendéglátósok voltak, és azt tudtam, hogy én biztos nem fogom folytatni azt, amit ők csinálnak! Hárman vagyunk testvérek, három fiú, és végül mindannyian kertészek lettünk, mindkét öcsém szintén kerteket épít. Gyerekkoromban mindig a Dunán voltam, versenyszerűen kajakoztam, a természet közelsége, ez a másfajta lét, ez tetszett nekem mindig.
Egyszer erre bringáztunk, itt a somogyi dombok közt, és feltekertem egy geodéziai mérőtoronyhoz. Útközben bukkantam rá erre a helyre, az egykori Lulla település még épen maradt, ám szinte teljesen lakatlan településrészére. Ez a ház akkor egy német házaspár birtokában volt, ők mentették meg az enyészettől. Sikerült megvennem tőlük, de ők annyira megszerették ezt a vidéket, hogy nem messze innen vásároltak egy másik ingatlant.
Hogy miért angol kert? Anglia a kertkultúra bölcsője. Ahová ők elvitték ezt a kultúrát, ott mindenhol megmaradt. Sokszor jártam Angliában, és egészen oda voltam a kertekért. Végigutaztuk Dél-Angliát, és megnéztem minden kertet. A Chelsea Flower Show-n először csak mint érdeklődő vettem részt, jó ideje azonban mint a Royal Horticultural Society, a Királyi Kertészeti Társaság tagja.
Az RHS Chelsea Flower Show a világ legrangosabb és leghíresebb kertészeti kiállítása, amelyet minden év májusában rendeznek meg Londonban. Ez a show a kerttervezés „divathete”. A világ vezető tervezői hetek alatt építenek fel teljes méretű, érett fákkal és bonyolult építészeti elemekkel gazdagított bemutatókerteket, amelyeket a kiállítás után jótékonysági intézményekben építenek fel újra. A központi Great Pavilion (Nagy Pavilon) pedig a világ legritkább és legszebb virágcsodáit vonultatja fel egy helyen. Forrás: wikipedia
Ott, Angliában egyszer egy vacsorán kaptam egy szalvétát, amin egy tipikus vidéki ház volt. Az volt a minta, akkor éreztem meg, hogy pontosan hogyan szeretném az én kis birtokomat létrehozni.
Angol mintára, angol kerttel, de sok-sok hazai alapanyaggal, újrahasznosított tárgyakkal, építőanyagokkal. Így lett egészen meseszerű az összkép.
Aminek csak tudok, adok új funkciót. Amint látod, a lépcsők egy része öreg vasúti talpfa, más része egy házból bontott lépcsőlapokból áll. A tetőcserepek több, lebontott épületből származnak. A nyári konyha padozata méhsejt formájú kövei régi padlástéglák. Egy ízben a feleségem megmutatta a házat, ahol gyerekeskedett a nagymamájánál. A ház már másé, de szóba elegyedtünk, és kiderült, hogy a köveket rég felszedték, ott álltak halomban. Elhoztuk, itt a legjobb helyre került! A fogas borona a nagyapámé volt, most bográcstartóként szolgál. A ház karakterét adó gerendák is mind bontásból származnak. Nálunk minden talál új szerepet! Még az angol traktor is, az 1964-es évjáratú McCormick, dolgozik!
Nyár derekán is teli van virágokkal a kerted, amin nem csodálkozom, hiszen egy kertésznek, kertépítőnek, „kertszabó”-nak nem is lehetne másként. A növényvilág is idézi egy kicsit Angliát, nekem legalábbis a hortenziák, a rózsák kavalkádja eszembe juttatta.
Rengeteg rózsám van, majdnem minden tő más fajta. Szeretem az angol rózsákat, az ernyős verbénákat hagyom köztük, olyan jól mutatnak! Nézd, milyen csodásan virágzik, pedig nem is most van a dandárja, ez a Roald Dahl bokorrózsa! Barackszínű, rozettás virágai az embernek eszébe juttatják a Meghökkentő meséket is, abban is láthattunk ilyen pompázatos rózsákat. A sásliliomok éppen elvirágoztak, ez a kettő a kedvencem: a Bori és a Nóri. Mindkettő hazai nemesítésű, a közeli alsótekeresi faiskolában keltették őket életre. A Bori korai, narancssárga virágú, vöröses torokkal, a Nóri kanárisárga, fodros, kissé zöldes torokkal. Háromféle pompás orbáncfű, mind más fajta, nem csak amikor virágzik, hanem így, most bogyós állapotában is milyen fenséges!
Imádom a törzses selyemmirtuszokat, jó 25 éve ültettem őket, most olyan szépen ontják a virágaikat! Egy időben nagy kedvencem volt a Cedrus deodara 'Pendula', vagyis a csüngő himalájai cédrus. Ez az egyik legkülönlegesebb habitusú örökzöld díszfa, amelynek lágyan omló, vízesésszerű ágrendszere odavonzza a tekintetet, méltóságteljes, elegáns.
Mint kertépítő, az egész országban dolgozol, de sok kertet készítesz a Balaton mellett is. Miben más egy balatoni kert? Befolyásolja-e a tó közelsége a kertek életét?
Kertépítőként előnyt jelent a Balaton, hiszen sokan vásárolnak itt parti, vagy panorámás telkeket befektetési céllal. Mi folyamatosan dolgozunk, a megrendelőink különleges igényei szerint alakítjuk ki a kerteket. A különféle kertészeti módszerek segítenek abban, hogy a tó látványa tudjon érvényesülni, a mutatós vízparti kilátást még szebbé tenni. A parti telkeknél probléma, hogy az északról érkező szél beveri a vizet, ami megáll a területen. Ehhez megfelelő lejtés és domborulat kialakítással, mikrodombok létrehozásával lehet segíteni a víz visszavezetését a tóba.
Jobban szeretem, ha szabad kezet kapunk, mert akkor változatosabb, színesebb, jobban érvényesülő és jobban használható kert lesz a végeredmény. A manapság divatos szürke, egyhangú, letisztult, vagy inkább unalmas épületeket növényekkel, kertészeti módszerekkel, formák és textúrák növényi tobzódásával lehet felöltöztetni, és a tájba illeszteni. Sok zöldtetőt készítünk, sokkal szebb és hatékonyabb, mint a műanyagos vagy fémlemez-borítás. Kukatárolók, szaunaházak, szerszámtárolók így a kert díszei is lehetnek, nem is beszélve a környezeti hatásokról. A parton még érezhető a víz közelségének hatása, ám itt nálunk, 10 kilométerre a Balatontól, már nem. Itt minden kis völgynek, minden dombnak saját mikroklímája van.
A vidéki életet választottad. Hogyan sikerült beilleszkedni a település közösségébe?
A városban az emberek nem ápolnak jó kapcsolatot sem egymással, sem a természettel. Mi jóban vagyunk a falubeliekkel, ha például elutazunk, a polgármester asszony szinte kérés nélkül jön megetetni az állatokat. Van egy egyesület, a Lullai Baráti Kör, amely összefogja a lakosokat és az elszármazottakat, csatlakoztunk hozzájuk, most már elnökként irányítom. Nemrég készült el egy 13 állomásból álló kulturális tanösvényünk, ami a környék szépségeit és történetét mutatja be, egy letűnt falurész mindennapjait eleveníti meg. Fiatalok is becsatlakoztak, közösségi munkával, adományból készült el. Egy helyi tanárember adta hozzá a helytörténeti emlékeket, és úgy készültek el az információs táblák is, hogy ne kellejen őket karbantartani.
Az életben fontos, hogy legyen miért itt lenni. Nálunk a társadalmi hozzáállás egészen más, mint például Angliában. Ez meglátszik a kerteken is! Ott szokás és precedens jog van, nem a római jogot alkalmazzák. Rá vannak utalva egymásra, csoportokban élnek. Ahogyan régen nálunk is faluhelyen, és ebből valamennyi megmaradt még itt Lullán is. Fontos, hogy itt tartsuk a fiatalokat, hogy ne akarjanak a nagyvárosba, vagy külföldre menni.
Elkészült a ház, a kert, folyamatosan dolgoztok mások kertjein. Mit csinál a kertépítő a szabad idejében? Kiül a kertbe, és nézi a tájat?
Igen, arra is kell időt szakítani. Csak ülni, és nézni a tájat. De azért mindig van mit tenni a kertben, és számos tervem, épül az üvegház, itt vannak a különféle összegyűjtött „kacatok”, építőanyagok, amik arra várnak, hogy a megtalálják méltó helyüket.
Van a kertünkben egy pásztorkunyhó, vagy pásztorkocsi, egy valódi Shepherd hut. Belecsempésztük az angol vidék hangulatát, olyan kis mesebeli lett. Teraszáról, vagy az ajtót kitárva, a kanapén ülve fantasztikus panoráma nyílik a környező somogyi dombokra, legelőkre. Mint vendégházat azoknak ajánljuk, akik kedvelik a naplementéket egy különleges helyen, az erdő és a természet közelségét, ősszel a szarvasbőgést, a kristálytiszta égboltot, a háziállatok közelségét és a „cottage garden” hangulatot. A ház zöldtetős, mini fürdőszobát is rejt, de az előtte álló fűtetlen dézsakádban akár fürödni is lehet.
Imádunk utazni, amikor csak tehetjük, utazunk. Vidékre járunk kikapcsolódni, nem nagyvárosba. Vagy felülünk a repülőre, és ott is a vidéket keressük. A városban „gazdag nyomor” van, ott nem lehet kiteljesedni. Flóra lányunkat már 3 hónaposan vittük magunkkal Keukenhofba, a világ legnagyobb virágos kertjébe. Nemrég jöttünk haza a Hargitáról, hamarosan pedig újra Erdélybe visz az utunk. A házassági évfordulónkat fogjuk ünnepelni, mégpedig Zalánpatakon, ahol King Charles, azaz Károly király egyik házában fogunk megszállni. Brit módra, egy autentikus erdélyi épületben, ahol úgy érezheti magát az ember, mintha csak vendégségbe érkezne. Azt hiszem, onnan nem csak feltöltődve, hanem újabb inspirációkkal térünk haza!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
260 millió éves kövek. Használjuk őket, vagy hagyjuk meg a hegyet?
Közös kultúránk a vörös kővel a Balaton partján, a jövő építészeti kihívásai
