A Bükk-fennsík szinte egész nyáron át virágzik. Számos közönséges, védett és fokozottan védett vadvirág bontogatja szirmát kora tavasztól késő őszig. A legnagyobb fennsíki rétet, a Nagy-mezőt ebből adódóan sok túrázó a Bükk virágoskertjének is nevezi, ahol a vegetatív időszakban tényleg olyan táj fogad, mint a tündérmesékben.
Ez a hely a Bükk-fennsík szívében nem első pillantásra ragadja magával az embert, hanem lépésről-lépésre ejti rabul a szíveket. Nincsenek itt monumentális sziklafalak, nem dübörögnek hatalmas vízesések, nincs tó vagy patak, és nem várja a látogatót képeslapra illő tájat mutató panorámapont sem. A Nagy-mező mégis a Bükk egyik legismertebb és legkedveltebb tája. Aki egyszer eljut ide egy tavaszi, nyári vagy kora őszi napon, amikor a fennsík virágba borul, nem kérdés, hogy visszavágyik majd ebbe a lenyűgöző világba.
Igen, egy más világ ez: a Nagy-mező varázsa talán éppen abban rejlik, hogy teljesen más élményt nyújt, mint amit a Bükkről elsőre elképzelünk. A hegységet járva az ember hosszú kilométereken keresztül bükkösök és fenyvesek között halad, meredek hegyoldalakon kapaszkodik felfelé, sziklás gerincek és mély völgyek váltják egymást, mint egy kalandregény lapjain. Aztán egyszer csak megváltozik a táj: a fák közül kilépve hirtelen kitágul a tér, s olyan érzés fog el, mintha megállna az idő.
Megérkezni a legnagyobb bükk-fennsíki rét peremére olyan, mintha hirtelen az Alföld rónaságára tévedne az utazó – csak éppen fent, 800 méter magasan. Határait nem folyók ölelik, mint a Nagy Alföldét, hanem bércek, erdők és mészkősziklák, felszínén mégis úgy játszik a szél a füvekkel és a virágokkal, mint az ősmagyar sztyeppéken.
Távol mindentől, elérhetetlennek és elzártnak tűnik, mint egy hangszigetelt óvóhely, ösvényein járva mégis olyan közel hozza az érintetlen, vad természet hangulatát, melyre a tömeges turistapontok talán soha nem lesznek képesek. Itt igazán megérti az ember, mit jelent érezni és tisztelni a környezetünket. Talán éppen ennek az elszigeteltségnek köszönhető, hogy a Nagy-mezőnek máig sikerült megőriznie különleges hangulatát.
Bár a Bükk az ország egyik legnépszerűbb túracélpontja, a fennsík belső területei még mindig képesek azt az érzést nyújtani, amelyet egyre kevesebb helyen talál meg az ember. Itt nincsenek zsúfolt parkolók, hangos turistaáradat vagy folyamatos nyüzsgés. Ha valaki hajlandó megtenni az ide vezető kilométereket, cserébe olyan nyugalmat kap, amely ma felbecsülhetetlen értéknek számít.
Egy kis történelem
A Bükköt sokan Magyarország legszebb hegységeként emlegetik, hiszen lebilincselő, vadregényes természeti világa valóban párját ritkítja, ám geológiai szempontból is igazán különleges vidék. A hegység jelentős részét sokmillió évvel ezelőtt keletkezett mészkő és dolomit építi fel. Ezek a kőzetek az egykori tengerek üledékeiből alakultak ki, majd a földtörténeti folyamatok során kiemelkedtek, formálódtak, erodálódtak és létrehozták azt a hegyvidéki képet, amelyet ma ismerünk.
A Bükk-fennsík Magyarország legnagyobb összefüggő középhegységi fennsíkja, illetve a legnagyobb álmagasságú hegyvidéke, ugyanis itt található hazánkban a legtöbb 900 méter magas hegycsúcs. Alábbi témában egy jelvényszerző túramozgalmat is létrehoztak “a Bükk 900-as csúcsai” címmel. A fennsík jelentős része átlagosan 800–900 méteres magasságban terül el, ami hazai viszonylatban már kifejezetten kárpáti környezetnek számít. A Nagy-mező ennek a fennsíknak az egyik legjellegzetesebb része.
Sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy a ma látható nyílt rét valójában nem teljesen természetes eredetű. Évszázadokkal ezelőtt a fennsík jelentős részét összefüggő bükkösök borították, az ember azonban fokozatosan átalakította a tájat. A környék vashámorai, üveghutái, mészégetői és faszénégetői hatalmas mennyiségű fára támaszkodtak, ezért a fennsík számos területén kivágták az erdőket. A helyükön kialakuló gyepeket később legeltetéssel és kaszálással tartották fenn, valamint a sajátos mikroklíma miatt nem tudott újból olyan teret hódítani a letermelt területeken, mint azelőtt. A természet és az ember együtt formálta azt a tájat, amelyet ma Nagy-mezőként ismerünk. Az évszázadok alatt kialakult hegyi rétek mára önálló természeti értékké váltak, és olyan növényközösségeknek adnak otthont, amelyek országos viszonylatban is kiemelkedően gazdagok.
Fokozottan védett virágoskert a Bükk-fennsík szívében
A Nagy-mező egyedülálló természeti értékét leginkább a növényvilágának köszönheti. Miközben az ország alacsonyabban fekvő területein már elvirágzanak a tavaszi növények, a Bükk-fennsík magasabb régióiban csak ekkor kezdődik az igazi pompa. Május végétől augusztus közepéig a rétek szinte hetente változnak, ám folyamatos színkavalkáddal ámítva minden erre járó természetbarátot.
Bár a Bükki Nemzeti Park jelentős része fokozottan védett természeti terület (mint minden nemzeti parké), még a BNPI is kiemelt különlegességként hivatkozik a Nagy-mezőre: „Hazánkban igen kevés igazán szép és fajgazdag hegyi rét található. Ezek közé tartozik a bükki Nagymező, amely „szentélyként” kiemelkedik az összes közül. Jelentőségét kiemeli, hogy 5 fokozottan védett és 77 védett növényfaj fordul elő gyeptársulásaiban. Azt lehet mondani, hogy alig van olyan négyzetmétere a rétnek, ahol ne lenne védett növényfaj. Mi az oka ennek a fajgazdagságnak? Az egyik ok az elhelyezkedésében keresendő. A Bükk-fennsík közel 800 méteres magasságában lévő karsztos formakincsekben bővelkedő fennsíkján helyezkedik el, amelynek alapkőzete triász mészkő. A másik a klímája. A domborzat tagolódása és a mély töbrök, olyan mikroklímát kölcsönöznek a területnek, amely megint csak egyedülállóvá teszi a Nagymezőt. A déli kitettségű töböroldalakban a Déli-Bükk sztyeprétjeinek fajait találjuk meg, míg az északi hűvös oldalakban töböraljakban magashegységi növényfajok maradtak fenn. Mindez annak köszönhető, hogy a déli oldalak napközben erősen felmelegednek, az északi oldalak árnyékosan maradnak, az éjszakai kisugárzásnak köszönhetően még nyár derekán is gyakoriak az éjszakai 10 fok alatti hőmérsékletek a töbrök aljában, és előfordulnak talajmenti fagyok is. A növényzetét elsősorban lágyszárú gyeptársulások alkotják: sztyeprétek, szálkaperjés félszáraz gyepek, franciaperjés kaszálórétek, verescsenkeszes hegyi rétek, szőrfűgyepek, erdei kékperjés rétek, a töbör aljakban, erdőszegélyekben magaskórósokkal.” – informálódhatunk a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága által publikált szakmai összefoglalóból.
Az itt élő, védett- és fokozottan védett növények között sorolhatjuk fel a sokcimpájú holdrutát, az északi sárkányfüvet, a tüzes liliomot, a bugás veronikát és a gömböskosbort, de megtalálható a vadvirágok között például a hóvirág, a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a szártalan bábakalács, a békakonty, a nyugati csillagvirág, a havasalji rózsa, a méregölő sisakvirág, a tarka nőszirom, a turbánliliom, a szent-László-tárnics, a boldogasszony papucsa, kosborfélék, pajzsikák, orchideafélék, palástfüvek, de persze számos közönséges gyógy-és fűszernövénynek is otthont ad a nagy kiterjedésű hegyi sík.
Túra a Nagy-mezőre: Gyalogosan és kerékpárral is
A Nagy-mező szépségéhez hozzátartozik az is, hogy nem adja könnyen magát. A Bükk-fennsík belső területein fekvő rét közvetlenül autóval nem közelíthető meg, ami kiemelten nagy szerepet játszik abban, hogy a táj máig megőrizhette nyugalmát és természetes hangulatát. A fennsíkra érkezők minden esetben gyalogosan vagy kerékpárral közelíthetik meg a „Bükk virágoskertjét”, melyhez számos opció adott.
A legnépszerűbb kiindulópont kétségtelenül Bánkút, amely autóval és menetrendszerinti buszjárattal is elérhető, innen pedig viszonylag rövid túrával közelíthető meg a Nagy-mező – dél felé haladva, a zöld sáv jelzést követve. Sokan választják a Szilvásvárad felől vezető útvonalakat is, amelyek ugyan hosszabbak és nagyobb szintemelkedést tartogatnak, cserébe a Bükk legszebb erdei és fennsíki részei között vezetnek. Szilvásváradról gépkocsival az Olasz-kapuig kanyaroghatunk (úthasználati díj megváltása ellenében), majd a fennsíki útvonalakat választva, délkelet felé tartva közelíthetjük meg a Nagy-Mezőt, többek között az Országos Kéktúra vonalához is csatlakozva. Miskolc irányából érkezve Jávorkút környéke jelenthet kiindulópontot, ahonnan szintén több turistaút és kerékpáros útvonal vezet a fennsík belseje felé.
A kerékpárosok számára a Bükk-fennsík különösen vonzó terep. A széles, egykor forgalmas erdészeti utak, a csekély gépjárműforgalom és a változatos táj miatt sokan két keréken fedezik fel a Nagy-mező környékét. Legyen szó egy könnyed családi kirándulásról vagy hosszabb hegyikerékpáros túráról, a fennsík útjai kiváló lehetőséget kínálnak a természet közeli kikapcsolódásra – sőt, a Bükk környékén több helyen is van lehetőség kerékpárbérlésre, mely még vonzóbbá teszi ezt a felfedezési módot.
Talán éppen a nehezebb megközelíthetőség az, ami a Nagy-mező egyik legnagyobb értéke. Ide nem véletlenül érkezik az ember, hanem tudatosan indul útnak érte. Aki pedig vállalja a néhány kilométeres sétát vagy kerékpározást, annak a Bükk egy olyan arcát mutatja meg, amelyet autóból soha nem lehetne igazán megismerni.
Legyen szó egy harmattól csillogó nyári napfelkeltéről, amikor a rétet még vékony ködfátyol borítja, vagy egy színekben gazdag napnyugtáról, amikor a lenyugvó nap aranyfénybe öltözteti a fennsíkot, a Nagy-mező minden alkalommal más arcát mutatja. Egy hűvös tavaszi túrán éppúgy képes lenyűgözni az embert, mint egy virágillatú nyári délutánon, amikor a szél végigsöpör a hullámzó gyepeken. Itt valahogy lassabban telik az idő, a világ zajai pedig szinte teljesen eltűnnek a környező erdők ölelésében.
A Nagy-mező nem a látványos rekordok vagy a harsány természeti csodák helye. Sokkal inkább egy olyan különleges táj, amely csendesen, szinte észrevétlenül lopja be magát az ember emlékei közé. A virágokkal tarkított rétek, a töbrök titokzatos világa és a fennsík végtelen nyugalma olyan hangulatot teremt, amelyet leginkább gyerekkorunk mesekönyveinek illusztrációi idéznek fel. Talán ezért térnek vissza ide annyian újra és újra: mert a Bükk virágoskertjében sétálva egy rövid időre valóban úgy érezhetjük, mintha egy másik világba csöppentünk volna.
Fotók: Demecs Norbert
Ördögszántás lenyűgöző panorámával
a Bükk-fennsík határkövei
