Kinézel az ablakon, és ott magasodik előtted. Pár perc múlva ködbevész, hogy aztán újra előbukkanjon. Nézed, kisasolod a térképről, hogy nevén tudd nevezni. Harmadnap pedig már nem bírod tovább, bepakolod a hátizsákot, letöltöd a tracket, felhúzod a bakancsot, és már semmi sem tarthat vissza. Az sem, hogy viharkabátra lehet szükség, vagy szétsüti a fejedet a nap.
Gyerekkorom óta túrázom, és mióta kirepültek a csemetéim, azóta még többször húzom fel a bakancsot. Nem a teljesítmény a lényeg, hanem a harmónia, a természetben átélt élmény. A hegyek nemcsak fizikai akadályok, hanem tükröt tartanak a saját határaink elé is. Vagyis addig kell megnézni, megmászni, megcsinálni, ameddig a testünk jólléte ezt engedi. Nincs annál jobb, mint egy jó kis túra, amikor erőt meríthetek az erdőből. Nem kell smink, se tűsarok, csak eggyé válni a természettel. Békesség, magasztosság, csupa csönd, szépség. Erőpróba. És közben a legszebb tájak a lábaim előtt hevernek.
Azért mert ott van...
A hegyek megmászásának legvonzóbb és legbölcsebb indoka George Mallory híres mondata: „Azért, mert ott van.” A fizikai kihíváson túl a hegymászás mély pszichológiai, mentális és spirituális élményt tud nyújtani. Ezért szeretek Ausztriában túrázni. Mert mindig ott magasodik egy újabb csúcs, amit meg kell hódítani. Vagy odahaza álmodni róla, és egyszer visszamenni.
Fulseck, a téli-nyári alpesi kirándulóhely
A Gastein völgy elején, Dorfgastein felett magasodik a Fulseck csúcsa, körben pedig komoly háromezresek figyelnek. Télen síparadicsom, nyáron pedig családi élményhegynek nevezik. Tényleg teli van élménnyel, mert akinek nem elég adrenalin felmászni rá, annak ott a kabinos felvonó, a hegyi gokartpálya, lehet itt hegyikerékpározni, siklóernyőzni, a túraútvonalakat pedig számos játékkal, szórakoztató kihívással tették még izgalmasabbá. Autentikus hegyi hütték kínálnak felüdülést, finom falatokat és hűsítő vagy éppen melengető italokat.
A völgyben, Dorfgastein mesebeli falucskájában döntheted el, hogy hogyan hódítod meg, gyalogszerrel vagy inkább drótkötélpályán, kabinnal. Azt is, hogy akarod-e meghódítani, vagy inkább csak élvezni a szépségét, a panorámát, a jó levegőt és az attrakciókat, amelyekkel éppen azért spékelik meg a hegyeket, mert sokak számára nem elegendő maga a hegy.
Jó ideje rájöttem, hogy a túra felfelé sokkal jobb, mint lefelé. Furcsának tűnik, és amikor olyan meredeken visz az út, hogy a partoldal a hátamat súrolja, akkor hihetetlennek is, de végül mindig ugyanaz az az eredmény: felfelé sokkal jobb menni!
A Fulsecket is gyalogszerrel indultunk meghódítani egy szép nyári napon. Jól jelzett úton lépkedtünk, az elágazásoknál szusszantunk, és ilyenkor mindig mosolygok azon, hogy az osztrákok mennyire viccesek tudnak lenni. Nem azt írják ki a tájékoztató táblára, hogy egyes célpontok milyen messze vannak, hanem hogy egy óra húsz perc az út. De kinek? Nekem, neked, egy családnak vagy egy helyi legénynek? Kicsit becsapós, és aki rendszeresen jár az Alpokban, az már ismeri ezt a mértékegységet, és tudja, hogyan kell átváltani a saját rendszerébe.
Égig érő fenyvesek és törpefenyők világa
Gyönyörű fenyveseken át vezet az út, virágos réteken át, amelyek égig érőnek tűnnek. A fenyők nekem különlegesek, olyan, mintha csúcsuk utat mutatna az ég felé. Mindig csodáló alázattal nézegetem őket, szeretem zúgásukat, nehéz, gyantás nyári illatukkal sosem tudok betelni. Felfelé haladva egyszerre csak azt veszed észre, hogy a délceg óriásokat felváltották az izmos törpefenyők, az alpesi rózsák, a kőtörő füvek. Olykor tehénlepényeket kell kerülgetni, máshol kolompolás hangzik, odébb át kell jutni a legelő kapuján. Itt lehet érezni igazán, hogy a túrázásnál ki tudjuk zárni a mindennapok zaját, lehet csendesíteni az elmét, és csak a következő lépésekre koncentrálni. Egy-két óra után már megérkezik az igazi jelenlét. Útközben érintettük a gombák árnyas ösvényét. Ez a tanösvény nem csak ismertető táblákkal mutatja be a környék legfontosabb gombáit, hanem itt valóban lehet gombát gyűjteni, ha az időjárás ezt éppen engedi.
A Spiegelsee tükrében nézegeti magát a Hohe Tauern
A mesterséges tó télen a hóágyúknak ad vizet, nyáron a környéke idilli kiránduló, megpihenőhely. Ideális időben a tó tükréből néznek ránk a környék hegyei. A tó mellett mezítlábas ösvény, pihenőpadok várják a látogatókat, a gyerekeknek pedig egy fából készült vizes játszótér kínál abbahagyhatatlan szórakozást.
Ha felkaptattál a csúcsra, akkor már van időd szemlélődni. A Fulseck olyan csúcs, ahonnan messze ellátni, és 360 fokos panoráma mutatja be az Alpok közeli és távoli hegyeit. Távcsővel biztosan, de szép időben szabad szemmel is kivehető a Dachstein, a Hochkönig, a Grossglockner csúcsa, az olvadozó, de még fehéren vakító gleccserek, alattunk a Gastein és a Grossarl völgye. A világ tetején érezheted magad, és eltűnik minden fáradtság, a szépséggel nem is lehet betelni.
Hütteélmény, siklóernyő, hegyi gokart
A hüttében jólesik egy meleg leves, egy tál császármorzsa, miközben gyönyörködhetünk a siklóernyősök parádéjában. Nekünk szerencsénk volt, mert épp a legjobb idő volt rájuk, körben szinte táncot jártak, mielőtt leereszkedtek a völgybe. Aki elég bátor, az benevezhet egy tandemrepülésre, vagy a hegyi gokarttal száguldhat lefelé. Ezekkel a masszív, négykerekű járművekkel majdnem öt kilométeres kanyargós pályán a kabinos felvonó középső állomásáig juthat le az, aki újabb kalandra vágyik, 10 évesnél idősebb és 140 cm-nél magasabb.
A völgybe mi a kabinos felvonóval tértünk vissza késő délután, így kényelmesen tudtunk nézelődni, végigtekinteni a hegyoldalon, a völgyeken, kellemesen fáradtsággal. A hegyek alázatra, kitartásra és tiszteletre tanítanak, érdemes felnézni rájuk, és olykor egy-egy hívogató hegyet bebarangolni. A Fulseck egy tökéletes választás, ha sokszínű élményeket keresünk akár magányosan, akár családilag.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
260 millió éves kövek. Használjuk őket, vagy hagyjuk meg a hegyet?
Közös kultúránk a vörös kővel a Balaton partján, a jövő építészeti kihívásai
