Az Andrássy út virágainak nyomában: hortenziák, borostyános buszmegálló, napraforgók és nevezetes fák
Budapest legszebb sugárútja díszes palotáiról ismert, nem annyira fasoráról és virágairól. Ám ha nyitott szemmel járunk egy nyári napon, akkor üdítő szépségét fedezhetjük fel, a paloták kerítésén belül valódi oázisokat találunk, titkos virágos kerteket. Járjunk emelt fővel, lássuk meg az Andrássy út épített örökségének árnyékában a növények életerejét.
Csinálj úgy, mint egy turista
Sokszor a saját városunk szépségét nem ismerjük fel, mert mindennapi dolgainkat intézve rohanunk, és elsiet mellettünk az, amiért mások éppen ide utaznak, hogy megszemléljék. Épp ezért már jó ideje úgy tekintek a fővárosra is minden egyes alkalommal, mintha messziről jött turista lennék. Olykor fotókat készítek, belesek kapualjakba, átsétálok parkokon akkor is, ha nem lenne muszáj. Metró helyett villamossal vagy gyalog megyek, besurranok átjáróházakba, gyönyörködöm míves vakolatdíszekben. Bolondság, mondják sokan, mennyi időt vesztegetsz így el, és belátom, talán igazuk van. De annyi élményt, annyi rejtett szépséget látok, amelyek megszelídítik a mindennapokat. Valóban, sokszor éppen az árnyoldal jön szembe, de az is Budapest, és egy-egy újabb történetet mesél el.
Gyalogosan végig az Andrássy úton
Így történt egy szép nyári napon is, amikor dolgomra igyekezve a gyalogszerrel való közlekedést választottam, majdnem végig az Andrássy úton. A párizsi mintára épült legendás sugárút alatt Európa első földalattija fut, járdája olyan széles, hogy a korzózó úriasszonyok abroncsos szoknyáinak is bőven akadjon hely ringani. Érdekesség, hogy az úttestet eredetileg fa kockákkal burkolták, hogy kímélje a lovak lábát, a kerekek és a patkók ne csapjanak akkora zajt. A fakockás burkolat építőinek garanciát kellett vállalni munkáikra és csak bizonyos idő elteltével fizették ki őket, a fakockás út ráadásul időtállónak mutatkozott.
Elsősorban reprezentatív céllal hozták létre a sugárutat, nem jelentős közlekedési útvonalnak tervezték. A korabeli képeken jól kivehető, hogy míves kandeláberekkel, fasorral, virágágyásokkal szegélyezték. Az elmúlt másfél évszázad alatt az út körül a város megváltozott, bár a szegélyező paloták megmaradtak, sőt, egyes épületek régi fényükben vagy annál még fényesebben ragyognak.
Virágok az Oktogonon
Az Oktogon nyolcszögletű terén négy darab méretes virágágyás töri meg az aszfaltot. Az óriási autóforgalom miatt talán ügyet sem vetünk rá, pedig a villamosból is jól kivehető a sárga-kék árnyaltokban tündöklő évelőágyás. Jól emlékszem arra, amikor még tavasszal árvácskákkal, később begóniákkal ültették tele a főváros kertészei. Ezek az évelők sokkal hálásabbak, látványosabbak, jobban tűrik a szennyezett városi levegőt és a forgalom okozta megpróbáltatásokat. Kúpvirágok, kasvirágok, ernyős verbénák, kócos vadmurok-virágok integetnek, amint egy-egy nagyobb jármű elsuhan.
A műfüvet évelőkre cserélték
A Hősök tere felé indulva a növény-látványosság alábbhagy, a sétányt díszítő, korábban folyamatosan kipusztuló gyep és a helyenként megjelenő műfű helyét a Csengery utca és a Kodály körönd között előnevelt növényekből álló, zárt évelőszőnyeget terítettek le néhány éve. A lila és fehér virágú kis meténgből, valamint macskamentából álló beültetésre kicsit nagyzolás az „évelőszőnyeg” kifejezés, de vidám lilában és kedélyjavító rózsaszínben pompázik ott, ahol nem taposták ki és nem pusztították el durva keréknyomok.
Hortenziák és színes virágok a Kodály köröndön
A Kodály köröndnél kitárul a tér, és innentől fogva már a paloták előkertjei is kihajolnak a járdára és a sétányra. A különleges klímájú, árnyas előkertekben burjánzik a borostyán, zöldell a gyöngyviráglevél, és hortenziák pompáznak bennük. Igaz, néhány kert értő kezek után kiált, de a legtöbbre mégis olyan jó ránézni!
A tér négy sarkát négy szobor vigyázza, Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Szondy György és Vak Bottyán kapott itt emlékművet. A négy jeles történelmi személyiség mindegyike körül kis virágos oázisban röpködnek pillangók. Üdítő ránézni a ragyogó sárga mini napraforgókra, az alázatos kakastaréjra, a hetyke gyertyavirágokra.
Örömmel fedeztem fel, hogy egyes buszmegállók zöld árnyékolót kaptak. Nem plexiből vagy üvegből készült esőbeálló, hanem egy masszív fémszerkezet alkotja, amelyre örökzöld borostyánt futtattak bőséggel. Körülötte meghagyták azt, ami csak úgy szeretett volna nőni. Nekem kedves, de itt inkább elhanyagoltság érzetét kelti. Bár a városban minden jó zöld, akkor is, ha nem ott nő, ahová ültették.
A Hopp Ferenc múzeum kertje
„Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe.
Portám körül vígság viruljon mindörökké.”
Az Andrássy út folyton morgó zaját magunk mögött hagyhatjuk, ha belépünk a kapun, és azonnal egy mesevilágban találjuk magunkat. Nyáridőn is kellemes, árnyas, a fák koronája ölelően borul a háztetőre. Meghitt, emberléptékű kert, játékos labirint kis tavacskával, és dombos partjaival utánozza Japánt. A Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum kertje jó tíz évvel ezelőtt a kert megújult, újabb távol-keleti növények kerültek a gyűjteményben, legutóbb például kaméliák, kínai teacserjék, amelyeken októberben duzzadó bimbókat figyelhetünk meg. Megújult, de őrzi az alapító keze nyomát, hallhatjuk, mit suttognak a több emberöltőt megélt fák. Jó elidőzni itt, de a múzeumot is feltétlenül érdemes megtekinteni, jobban belemélyedni a kelet világába.
Fasor Kossuth Lajos álma szerint
„Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát.” – írta 1841-ben a Pesti Hírlapban Kossuth Lajos. Ekkoriban még a sugárút helyen egy nem túl vonzó városkép tárult a lakók szeme elé, Krúdy Gyula szerint „…vad növényzettel, rákosi homokkal, pusztai bojtorjánnal, elhagyottsággal, rosszhiszeműséggel és vadvizességgel is garnírozott Andrássy úti telkek sorakoznak…”.
Később Kossuth álma szerint először juharlevelű platánokkal ültették végig a sugárutat, ezekből ma már csak egyetlen, védett példány létezik a Kodály köröndön. A fasor többnyire az 1920-as években telepített nyugati ostorfákból és magas kőrisekből áll, jól látszik, és magam személyesen is tapasztaltam, hogy szakszerűen gondozzák, ifjítják őket.
Aki szeretne még többet megtudni a főváros nevezetes fáiról, a Fatár alkalmazásban megtalálhatja akár a Kodály körönd juharlevelű platánjának adatait: 17 méter magas, törzsének átmérője 107, 91 cm és a koronája 23 méteres. A színes térképen pedig gyönyörűen látszik, hogy Budapest belvárosából tényleg egy növényekkel dúsan szegélyezett út vezet egészen a Városligetig, szinte majdnem úgy, ahogyan azt Kossuth Lajos eltervezte.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Benevár romjai
Várak a Mátrában
