Ha valaki először jár az Alföldön, könnyen azt hiheti, hogy amerre a szem ellát, a táj teljesen egyenletes. A végtelen szántóföldeket csak ritkán töri meg egy-egy facsoport vagy tanya. Mégis, aki gyakran járja ezt a vidéket, idővel felfigyel néhány különös magaslatra. Olyan dombokra, amelyeknek első pillantásra semmi keresnivalójuk nincs ezen a sík tájon. Ezek a kunhalmok, melyekről sokan nem is gondolnánk, hány évezred történetit őrzik.
Messziről nézve egyszerű földkupacoknak tűnnek. Ha azonban felkapaszkodunk a tetejükre, egészen más szemmel kezdjük nézni nem csak a tájat, de magukat, a halmokat is. A legtöbbjük több ezer éve áll ugyanazon a helyen. Látták, amikor az Alföldön még vadlovak és bölények éltek, amikor a folyók szabadon kanyarogtak, és amikor egymást váltották azok a népek, amelyek közül ma már soknak csak a nevét ismerjük. Kevés olyan ember alkotta tájelem létezik Magyarországon, amely ennyire régi, mégis ennyire elengedhetetlen része lett a környezetének. Hiába elmaradhatatlan szereplői az alföldi tájnak, mégsem mindenki számára egyértelmű, mik ezek, s hogyan kerületek ide…
Gyerekkoromban rengeteget utaztunk az Alföldre, ugyanis édesapám családi gyökerei innen, Tiszaföldvárról származnak. Az utak során számtalan ilyen domb mellett haladtunk el. Sokáig fogalmam sem volt, mik lehetnek. Volt, amelyiket egy vízműhöz tartozó gépháznak gondoltam, másikat egy régi épület maradványának, de olyan is akadt, amelyről azt hittem, egyszerűen csak egy földkupac vagy egy régi, benőtt szemétlerakó helye. Később rájöttem, hogy ezzel a gondolattal nem voltam egyedül. A térségben (például Tiszaföldváron, Martfűn, Cibakházán) élők közül is sokan úgy nőttek fel, hogy nap mint nap látták ezeket a „földkupacokat”, mégsem ismerték valódi történetüket. A nagyszüleim és a rokonaim számára is a táj természetes részei voltak. Amikor fiatalon a földeken dolgoztak, nem az foglalkoztatta őket, hogyan és mikor keletkeztek ezek a halmok, hanem az, hogy estére elkészüljön a munka, s minden a termelési tervek szerint haladjon.
A kunhalmok világával először közel tíz évvel ezelőtt, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban találkoztam. Az egyik kiállítóterem jelentős része mindmáig ezeknek a különleges földépítményeknek a történetét mutatja be, még egy kunhalom metszeti modelljét is elkészítették. Akkor döbbentem rá, hogy azok a dombok, amelyek mellett gyerekként annyiszor elhaladtunk, valójában több ezer éves ember alkotta emlékek. Ettől kezdve egyre jobban érdekelt a történetük. Azóta már nemcsak a Tiszaföldvár környéki halmokat kerestem fel, hanem az Alföld más részein álló példányokat is. Minél többet olvastam róluk, annál inkább úgy éreztem, hogy ezek a dombok valóban az Alföld piramisai. Nem méretük miatt, hanem azért, mert egyszerre őriznek régészeti, történeti, természeti és kulturális örökséget. Némelyikhez legendák kapcsolódnak, mások évszázadokon át határjelként vagy tájékozódási pontként szolgáltak, és akadnak olyanok is, amelyek tetején később kereszt, geodéziai torony vagy éppen szélmalom kapott helyet.
Számos kunhalomhoz kincsmondák, különös jelenések, varázslásokról szóló történetek, szakrális szokások és megmagyarázhatatlannak tartott jelenségek is kapcsolódnak. Hogy ezekből mi a valóság, és mi a népi képzelet szüleménye, azt sokszor már lehetetlen eldönteni. Egy azonban biztos: ezek a magányosan álló dombok évezredek óta nemcsak a tájat formálják, hanem az emberek képzeletét is.
Mi is az a kunhalom?
A nevük kissé megtévesztő. Sokan úgy gondolják, hogy ezeket a halmokat a XIII. században betelepült kunok emelték, valójában azonban a legtöbb jóval idősebb náluk. Maga a „kunhalom” elnevezés is csak a XIX. században, a nyelvújítás időszakában született. Horvát István nyelvész-történész alkotta meg abból a feltételezésből, hogy ezeket a földépítményeket a kunok emelték. A régészeti kutatások azonban mára bebizonyították, hogy jelentős részük már a rézkorban vagy a bronzkor elején állt, vagyis négyezer–hatezer évvel ezelőtt emelték őket.
A kunhalom valójában gyűjtőfogalom. Ide tartoznak a temetkezési halmok, más néven kurgánok, az egykori lakódombok, az őrhalmok és a határhalmok is. Közös bennük, hogy mind emberi kéz alkotta őket, és kiemelkedő pontként meghatározták az Alföld egykor szinte teljesen sík vidékét.
Hogy pontosan kik emelték őket, sok esetben ma sem tudjuk biztosan. Számos halmot még soha nem tártak fel, másokat az évszázadok során kiraboltak vagy megrongáltak. A régészek szerint egy részük őskori közösségek temetkezési helye lehetett, mások később új szerepet kaptak. Előfordult, hogy ugyanazt a halmot évszázadokon át több nép is használta, így egyetlen domb belseje akár több korszak emlékeit is őrizheti.
Az Alföldön azért maradt fenn ilyen sok kunhalom, mert a sík tájból már néhány méteres kiemelkedés is messziről jól látható volt. Egy halom tetejéről könnyű volt figyelni a környéket, követni a folyók változását vagy észrevenni a közeledő idegeneket. Árvíz idején pedig ezek a magaslatok biztonságot jelentettek embernek és állatnak egyaránt. Nem véletlen, hogy később is gyakran használták őket határjelként, őrhelyként vagy éppen templomok, temetők helyszíneként.
Ma már egészen más szerepük van. A kunhalmok nemcsak régészeti emlékek, hanem a természet utolsó menedékei is. Meredek oldalaikat sok helyen soha nem szántották fel, ezért olyan löszgyepek maradhattak fenn rajtuk, amelyek a környező mezőgazdasági területekről már régen eltűntek. Árvalányhaj, zsályák, ürömfajok és számos ritka rovar talál itt otthonra. Egy-egy kunhalom így nemcsak a múltat őrzi, hanem az Alföld egykori növényvilágának is apró szigete lett.
Több száz, több ezer kunhalom, mindegyik más történettel
Az Alföld kunhalmai távolról nézve sokszor hasonlónak tűnnek, történetük azonban korántsem egyforma. Van, amelyik szinte érintetlenül megőrizte eredeti alakját, másiknak geodéziai tornyot emeltek a tetejére, megint másik apró gyepfoltként maradt meg a szántóföldek között. A különböző tájegységeken álló halmok történetei jól mutatják, hányféle sors juthatott ezeknek a több ezer éves földépítményeknek. Nézzük néhány példát az ismertebb halmok közül.
A Geri-domb
Nyíregyháza nyugati határában, Szabadságbokor közelében emelkedik a Geri-domb, amelyet Őr-halomként is említenek. A környező felszínhez képest mintegy tizennégy méter magas, ezért már távolabbról is feltűnik. A bokortanyás térség egyik legjelentősebb, jó állapotban fennmaradt kurgánja. Északi oldalára facsoport húzódik fel, nagyobb részét azonban gyep borítja. A halom tetejéről nagyon jól belátható a környék – főleg ősztől tavaszig, amikor nincs sűrű lombkorona, de nem érdemes automatikusan azt feltételezni, hogy eredetileg megfigyelőhelynek épült, bár ezzel a halommal kapcsolatban sokan ezt feltételezik. Az Őr-halom név és a kedvező kilátás önmagában nem bizonyítja ezt. A kurgánokat elsősorban temetkezési céllal emelték, később azonban valóban használhatták őket tájékozódási pontként, határjelként vagy őrhelyként is. A Geri-domb külön értéke, hogy felszínének jelentős részét nem szántották fel. Ez segítette a gyep fennmaradását, ugyanakkor a halom ma sem sérthetetlen. Az egykori legeltetés, illetve a mai emberi tevékenységek könnyen felszakíthatják a növényzetet, a csupasszá váló talajt pedig könnyebben lehordja a víz és a szél – pont ezért mára számos kunhalom kapott már valamilyen védelmet, akár helyi, akár regionális szinten.
A Köttön-halom
A Köttön-halom Kunszentmárton határában áll. A települési értéktár szakmai anyaga szerint tengerszint feletti magassága 98,6 méter, és a környék egyik legkiemelkedőbb halma. Ez az adat nem azt jelenti, hogy maga a földépítmény közel száz méter magas: a 98,6 méter az abszolút, tengerszint feletti magasság. Területének jelentős részét akácos borítja, így bizonyos oldalakról maga a kunhalom nehezebben észrevehető. A tetején ma geodéziai beton mérőtorony áll, amely már messziről felismerhetővé teszi.
A hely régészeti lelőhelyként is nyilvántartott. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa terepbejárásokról, helyszíni vizsgálatokról és régészeti dokumentációkról számol be; az adatbázis középkori, honfoglalás kori lovas temetkezést is feltüntet a lelőhelyhez kapcsolódóan. Ez arra utal, hogy a halmot a létrehozása után jóval később is használták temetkezési helyként. A halom építésének pontos időpontját ugyanakkor több ezer éves források hiányában nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni.
A Köttön névhez helyi monda is kapcsolódik. A történet szerint a halom alatt Kötöny vagy Köttön kun vezér nyugszik, és katonái a köpenyükben vagy süvegükben hordták fölé a földet. Ezt azonban nem történelmi eseményként, hanem helyi hagyományként kell kezelni, ugyanis a kunszentmártoni halomhoz kötött eltemetését nem igazolja történeti bizonyíték. A monda inkább azt mutatja, hogyan próbálta a későbbi lakosság megmagyarázni a síkságból kiemelkedő domb eredetét.
A Baghy-majori-halom – ahol egy szélmalom őrzi az Alföld múltját
Kevés kunhalomnak van olyan könnyen felismerhető jelképe, mint a Kengyel határában emelkedő Baghy-majori-halomnak vagy egyszerűen Szélmalomhalomnak. A távolból már messziről feltűnik a tetején álló, csaknem tizenöt méter magas téglaszélmalom, amely évtizedek óta meghatározó eleme a tájnak. A halmot Szélmalom-dombnak vagy Szélmalom-halomnak is nevezik, régebbi térképeken pedig Kengyel-dombként is szerepel. Maga a kunhalom azonban jóval idősebb a malomnál. A kutatók valószínűsítik, hogy a késő rézkorban, a Jamnaja-kultúra idején emelt temetkezési halomról van szó, amely évezredekkel később is megőrizte meghatározó szerepét a tájban. A rajta álló szélmalmot néhány éve felújították, a helyi turizmus máig fontos eleme.
A halom nemcsak kultúrtörténeti emlék. Meredek oldalait ma is értékes löszgyep borítja, amely számos őshonos növényfajnak ad otthont. A botanikai kutatások több, mint száz növényfajt írtak le erről és a környéken magasodó, szomszédos, közeli halmokról, köztük olyan pusztai fajokat is, amelyek a környező intenzíven művelt területekről már nagyrészt eltűntek. A helyhez legenda is kapcsolódik. A néphagyomány szerint egy szegény juhász, Bagi Gyula kutyája egyszer kincset kapart ki a halomból, gazdája pedig ennek köszönhetően meggazdagodott. Hogy a történetnek mennyi a valóságalapja, ma már lehetetlen eldönteni, de jól mutatja, hogy a kunhalmokat a helyiek mindig különleges, titkokat rejtő helyekként tartották számon, ráadásul sok helyen úgy tekintenek rájuk, mint kincsek, ősi emlékek rejtői.
Amikor a halmok lassan eltűnnek…
A kunhalmok évezredeken keresztül az Alföld meghatározó pontjai maradtak, a modern mezőgazdaság azonban néhány évtized alatt is jelentősen átformálhatja őket. A szántóföldek közé került halmok oldalát sok helyen évről évre egyre feljebb művelik. Egyetlen szántás talán alig észrevehető változást okoz, hosszabb idő alatt azonban ellaposíthatja a halmot, elhordhatja a földjét, és megbolygathatja a benne őrzött régészeti emlékeket. A beszántás ellenkezőjeként, a növények elfajzása, a terület gondozatlansága, valamint az avar felhalmozódása és a fásszárú növényzet terjedése is számos károsító hatást okozhat.
A teljes elhanyagolás tehát ugyanúgy problémák sorához vezet, mint a túlzott használat. Kaszálás vagy megfelelő legeltetés nélkül a löszgyep becserjésedhet, a felhalmozódó növényi anyag alatt pedig visszaszorulhatnak a fényt és nyílt felszínt igénylő fajok. A természetvédelmi kezelésnek ezért mindig az adott halom állapotához kell igazodnia, melyeket sok esetben az illetékes nemzeti park kollégái végeznek.
Más halmokat utak, csatornák, közművek, földmunkák vagy építkezések károsítottak. A tetejükre korábban gyakran építettek mérőtornyokat, utakat, belsejükbe pincéket, óvóhelyeket vagy más létesítményeket. Ezek egy része ma már maga is a táj történetéhez tartozik, megépítésük azonban bolygathatta az eredeti földtestet és az esetleges temetkezéseket.
A kunhalmok jelentős számban mára országos jelentőségű védett természeti területek részei. Megőrzésük nemcsak természeti, hanem kulturális és történelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ezek a több ezer éves földépítmények értékes információkat őriznek a Kárpát-medence egykori népeinek életéről és szokásairól. Fenntartásuk és védelmük hozzájárul ahhoz, hogy a jövő generációi is megismerhessék ezt a különleges örökséget. Ezért fontos, hogy a kunhalmokat a természetvédelmi szakembereken és a régészeti feltárásokat végző szakmai csapatokon túl mi magunk is megóvjuk a további károsodástól és pusztulástól.
Javaslat a kunhalmok turisztikai véráramlatba való bekapcsolásra
Bár Magyarországon több ezer kunhalom ismert, ma sem létezik olyan országos tematikus túraútvonal, amely végigvezetné a látogatót a jelentősebb kurgánokon. Igaz, hogy az ország különböző részein már találhatók olyan helyi kezdeményezések, tanösvények és tematikus túraútvonalak, amelyek néhány kunhalmot összekapcsolnak, illetve egyes nemzeti parkok, települések és természetvédelmi szervezetek is szerveznek olyan gyalogos vagy kerékpáros túrákat, amelyek közelebb hozzák a látogatókat ezekhez a különleges földépítményekhez, jelenleg Magyarországon mégsem létezik olyan egységes, több tíz vagy akár több száz kilométeres gyalogos vagy kerékpáros útvonal, amely az Alföld legjelentősebb kunhalmait egyetlen tematikus hálózatba fűzné fel. Pedig egy ilyen útvonal nemcsak a természeti, régészeti és kulturális örökség bemutatását szolgálná, hanem új turisztikai lehetőséget is teremtene. Hasonlóan az Országos Kéktúrához, a Szent Jakab-zarándokúthoz vagy a Pest Megyei Piroshoz, a kunhalmokat összekötő útvonal ráirányíthatná a figyelmet az Alföld több ezer éves történelmére, erősíthetné a térség turisztikai vonzerejét, és egyúttal az iskolai oktatás, valamint a környezeti nevelés számára is értékes lehetőséget kínálna.
Benevár romjai
Várak a Mátrában
