
Van egy hely a Balaton mellett, ami megunhatatlan. Ahová bármennyiszer is érkezel, mindig más arcát fogja mutatni, mindig új élményt kínál. A Tihanyi-félsziget egy olyan földdarab, amit a Balaton ölel körbesimogatóan. Nem belenyúlik, hanem kiemelkedik belőle, partjait a hullámok nyaldossák. Dombjain levendulák illatoznak nyáridőn, sokan ezért zarándokolnak ide. Túrázni azonban minden évszakban érdemes, mert olyan természeti szépségeket, olyan panorámát, annyi különleges növényt, köztük megbúvó állatot lehet felfedezni, ami ritkaságszámba megy.

A Tihanyi-félszigetet vulkánok formálták
A 25 ezer évvel ezelőtt, tektonikai mozgások hatására kialakult Balatont két részre osztja a Tihanyi félsziget. „A mediterrán táj markáns képét a vulkanikus erők évmilliókkal ezelőtt alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kalderra tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki a Balaton vízszintjénél magasabban fekvő két lefolyástalan tó, a horgászok kedvelt helye a Belső- tó, és a vízimadarak paradicsoma a Külső- tó. A vulkanikus utótevékenység során feltörő több mint száz gejzírkúpot formáltak a félsziget területén, közülük a legszebb az Aranyház, aminek fehér szikláit napfényben aranysárga zuzmó borítja.” – olvashatjuk Tihany honlapján. Ha szeretnénk még többet megtudni a geológiai folyamatokról, a vulkánok tevékenységéről, akkor a túra első állomása lehet a Belső-tó partján álló Levendula Látogatóközpont. Itt gyönyörű animációs film mutatja be azt, ami sokmillió évvel ezelőtt lezajlott, és aminek nyomait a környéken felfedezhetjük.

A félsziget-túra szinte bárhonnan indulhat
A körtúra azért kiváló, mert itt lehetőség van több helyről is elindulni. Akár a Belső-tó partjától, vagy Tihany központjából. Kezdhetjük a hajóállomásról, az Ófaluból, az Apátság közeléből, a Sajkodi strandtól vagy akár az őrtorony parkolóból is. Bárhonnan indulunk, ugyanolyan szép élmény lesz! Gyerekekkel is bátran nekivághatunk, mert szinte egyetlen perc sincs, amikor ne lenne valami számukra is izgalmas. A Balatonfelvidéki Nemzeti Park gondoskodott arról, hogy játékos táblarendszere kísérje az utat, ami nem csupán jó móka, hanem játszva szerezhetünk újabb ismereteket. Ezekből megismerhetjük a tó kialakulását, az idős tölgyek dicsőségét, a barátlakások, az óvár legendáit és még sok helyi érdekességet.

Sok évvel ezelőtt jómagam így tudtam meg, hogy az erdei sikló a környék védett állata, hossza akár a két métert is elérheti. Nagy, karcsú, hajlékony testű siklónk. Bozótos erdőszéleken, csalitosban, ligetekben gyakori, szívesen sütkérezik a gejzírkúpokon, és áprilistól júniusig szívesen kúszik fákra és bokrokra, ahol madárfészkeket foszt ki. Jó, ha nem csak a lábunk elé tekintünk, hanem oldalra és a fejünk fölé is!

Tókerülő túra könnyed séta
Aki ezt választja, annak nyugalom és a régi tájak időtlen romantikája lesz az útitársa. A hátteret a párszáz méteres kúpok adják, előttük szétszórtan házak, gémeskút, legelésző szürkemarhák. Megfigyelhetjük a húsz éve betelepített ürgék táncát, viháncolását, türelemmel várva, ahogyan felbukkannak egy-egy ürgelyukból, és eltűnnek egy másikban. Bejárhatjuk az utat szakvezetővel is, akitől hallhatunk részletesen a tó születéséről, élővilágáról, a nádas sokszínűségéről, az ürgéknek a természetvédelemben betöltött szerepéről.

A Lóczy Lajos tanösvény
A Balatonfelvidéki Nemzeti Park a neves földrajztudósról nevezte el a félszigeten körbefutó, T jelzéssel ellátott túrautat. Ha nem csak a Belső-tavat szeretnénk körbesétálni, akkor érdemes ezt a nagyjából 12 km-es utat választani. A túrához feltétlenül vigyünk magunkkal elegendő ivóvizet, és ennivalót, mert forrásra nem fogunk lelni, ám hívogató piknikpontokat biztosan találunk, pompás balatoni panorámával!

„A Csúcs-hegy tölggyel és kőrissel borított erdős oldala meredeken szaladt a víznek, és átjárhatatlanul útját állta annak, aki a vízparton szerette volna körbejárni a tavat. Az Apáti-hegy lapos tetejével szelíden körbefogott egy nagyrészt szőlővel beültetett lankát, mintegy tenyéren tartva és védve a Bakony felől lezúduló szelektől, viharoktól. Oldalában kőrissel és kis fenyőkkel beültetett foltok, galagonya- és kökénybozótok voltak. Egy-egy magányosan álló vadrózsabokor fogta, tépte, marasztalta az arrajárót. A lapos fennsík mindenféle magas, a legkisebb szélben is zászlóként lengő kalászos füvekkel volt borítva. Azt mondják, itt van egy részen a valódi pannon ősgyep. A mészköves altalajt kedvelő ezüstös üröm, a kőtörőfű, a kakukkfű, a fátyolvirág illatozó virágszőnyegei borították a kopár részeket.” B. Kéry Ilona: Kertem, 1941
Tűzben született gejzírmezők között
A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A vulkáni utóműködés hozta létre a hévforrás-kúpokat, a kőgombákat, a barlanglakásoknál megfigyelhető kőzetformációkat. A jelölt túraút átvezet egy csöpp barlang-alagúton is, az Aranyház tövében egy régi pincében a környék kőzeteinek tárlatát láthatjuk.

Az Aranyház gejzírkúp
A gejzírkúpok legismertebbike úgy magasodik a félsziget fölé, mint egy várkastély. Ha ide felkapaszkodunk, szép időben a Kab-hegyet is megpillanthatjuk. Miért lett Aranyház a hófehér kövekből álló szirt neve? Messziről nézve aranyszínben ragyog a rajta megtelepedett zuzmóknak köszönhetően. A töredezett sziklafelszínen könnyen megtelepednek a zuzmók, a nap melege kellemes mikroklímát biztosít számukra. Őszi napfényben különösen impozáns a látvány, amikor már a lombok is rőt színekbe öltöznek, a sárga zuzmótelepek csak úgy ragyognak, vibrálnak!
„Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!” Illyés Gyula: A tihanyi templom-hegyen
Gazdag flóra
Amikor annyira szomjazzuk a természetet, az emberszabásút, a csöndeset, a Tihanyi-félsziget mindezt meg tudja adni, ha jó időben érkezünk. A lágy vonalú dombok, a víz üdítő látványa, a szinte mindig lengedező vagy vágtató szél, a flóra gazdagsága. Csodálatos a látvány vihar után, amikor az indigókék ég hátteréül szolgál a szinte világító, ragyogó sárga ökörfarkkórók garmadájának. Szinte nincs olyan hely, ahonnan nem látunk rá az apátság két tornyára, virágzik az ördögszem, a sokféle zsálya, daravirág, díszes bogáncsok, ringó füvek, vadmurok himbálja virágtányérját, tavasszal héricsek, hunyorok, réti kankalinok, gólyaorrok. Ősszel kökény és galagonya virít, izzanak a szömörcék, a tikkadt réteken előbújnak az őszi kikericsek.

Íróink elragadtatással mesélnek róla
A táj szépségének varázsa olyan költői, hogy igazgyönggyé válnak Márai sorai: „A Balaton mellett élni vagy csak néhány napot eltölteni: megnyugvás a léleknek. A víz tükre lemossa a mindennapok porát.” Vagy ahogyan azt Hamvas Béla írta: „A Balaton a magyar táj legszebb szeme. Aki egyszer belenézett, nem tudja elfelejteni a csillogását.”
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Helyben is vannak csodák
avagy az igazi varázslat néha pont ott kezdődik, ahol lakunk















