Kontyu, vadöreg és az élányok – nálunk Fanyűvő volt, és lehet, hogy van ma is

Régóta vívódom, hogy mátranováki lakosként talán írnom kellene falunk furcsa „jelenségéről”, akiről a legtöbben a mátranováki Fanyűvőként hallottak. Akik esetleg eddig csak a Fehérlófia című mesénkből ismerték e nevet, nekik mondom segítségül, hogy e megnevezés ragadt a mi „jetinkre” is, ami – egyesek állítása szerint – egy két méter körüli, fehér bundával borított, egyébként mezítelen, félvad, emberszabású erdei lény. Állítólag többen is látták. Nem ígérem, hogy ezúttal végére fogunk járni e rejtélynek, de hogy az évek alatt felgyülemlett kérdések számát tovább gyarapítjuk, az valószínű.

Nyaranta számos vendégünk kéri, hogy meséljek neki a Fanyűvőről. Mesélni, azt lehet, mást azonban aligha. Hiszen ezek a mesék úgy kezdődnek, hogy „valakik, akik látták, hallották… nos ők, azt mondták, hogy…” Nekik, mármint az idézett „valakiknek” a nyomára bukkanni legalább olyan mutatvány lenne, mint a Fanyűvőjére.

Ha az ember veszi a bátorságot, és kicsit bolondot csinálva magából elkezd a faluban kérdezősködni e furcsa lényről, valószínűleg aznap este nem fog a nyomára bukkanni, ugyanis leginkább széttárt kezeket, széles mosolyokat, megvető pillantásokat, lenéző legyintéseket és „hagyjanak békén” sóhajokat találhatunk. De a különösen szerencsések belefuthatnak egy-egy tréfacsinálóba is, aki meglátja érdeklődő ügyfelében a potenciálisan palira vehető áldozatot… és akkor talán mindkét félnek lesz egy-egy jó sztorija a kocsmában a Fanyűvőnek köszönhetően.

Azért nem kell csalódottan hazakullognia senkinek, hiszen a Loch Ness-i tóhoz sem azért mennek, hogy „megnézzék a szörnyet”, hanem azért, mert mi van, ha mégiscsak igaz a dolog! Mert ki lehet zárni a Fanyűvő létezését? Már hogy lehetne? Sőt! Valójában több érv szól mellette, mint ellene. Hiszen több száz éve beszélnek hasonlókat. Persze, nemcsak nálunk, az egész Kárpát-medencében ismertek hasonló tulajdonságokkal bíró erdei teremtményeket.

Régen itt, Palócföldön kontyu-nak hívták az efféle erdei lényt, akit valaha az emberek űztek oda, ennek megfelelően féltek is haragjától. Arra mindenképpen jó szolgálatot tett, hogy a gyerekeket ne engedjék túl messzire csatangolni az erdőkben. Hasonló lehetett a kalotaszegiek „vadöreg”-je, de a mezőségi, székely és csángó vadleányok is. Számos elbeszélés mondja el, milyen fürgék és roppant erejűek voltak ezen erdei lények. Hogy, hogy nem, hazánk vizes-lápos területeinek is megvoltak a maguk hasonló teremtményei. Ilyen volt a „szőrösböfögő”, a „hordófejű torzember”, a „süvöltő”, de a hegyvidékekhez hasonlóan itt is számontartottak a vad „élányokat” vagy „hablányokat”.

Ezek után a kérdésre, hogy létezhet-e ma a Fanyűvő erdeinkben, csak azt a választ lehet adni, mint az egyszeri tudós ember, amikor megkérdezték, hogy iszik-e a hal vizet: „hát, módjában áll”.

Ennyit a régi folklórról, de nézzük a mait, mert az legalább annyira érdekes!

Szájtátva olvasom az internet kincsesdombjának remekbeszabott találatait, melyek közt nemcsak „ábrázolását” találjuk meg a mátranováki Fanyűvőnek, hanem még egy – sajnos nem túl jó minőségű – fotóját is. A képet nézve erős a gyanúm, hogy számítógépes manipuláció eredménye a fotó. Persze nem a Fanyűvő a gyanús, hanem az a kiváló minőségű, szalagkorlátos, erdei aszfaltút, amilyen után csak vágyakozik szűkebb pátriám népe. Szóval gyanús. Ahogy a környék leírása is, hiszen állítólag bővelkedik barlangokban, elvégre a hosszúkarú lény ott tölti nappalai nagy részét. Ezt egyébként magam is sejtettem, valószínűleg tényleg ott él, a mi sárga agyagos vagy éppen fehér riolittufás lankáink hatalmas sziklabarlangjaiban.

Aki ezek feltárására indul, a csalódások elkerülése végett inkább készítse magát izgalmas erdei vízmosások eléje táruló látványára, pár szurdokra és a Fehérszék gyönyörű vízmosta szakadékaira. Na, ott egészen biztosan érdemes keresni! Nem azért, mert ott lehet, hanem, mert gyönyörű a hely, illetve – ismételve magam – mégiscsak nagyobb az esélye annak, hogy ott lehet, mint hogy nincs. Hiszen valakik, valamit csak láttak, amiből valaki valami által (sejtésem szerint ez a média) csak csinált valamit, amiről beszélünk. Érzem én is, hogy sok a bizonytalan tényező ebben a mondatban, de a rejtélyek már csak ilyenek. Aki nem hiszi, járjon utána!

Nyitókép: Simon Wijers / Unsplash

Ajánljuk még: