SZPSZ

Szeresd az exed, baby? – Nem kell, hogy kísértsen a volt barátnők szelleme

Jógaoktató, masszőr, színész, egy nagyvállalat főnöke, izmos, csinos, magabiztos, szőke, barna, gyönyörű – az exbarátnők létezését kénytelenek vagyunk elfogadni. Két dolgot tehetünk, ha a párunk megemlíti valamelyik korábbi kapcsolatát: vagy életünk végéig összeszűkült gyomorral várjuk, hogy végre befejezze a történetet és másról beszéljünk, esetleg még jól ki is akadunk, hogy (már megint) az exéről mesél, vagy figyelmesen végighallgatjuk, részt veszünk a társalgásban, visszakérdezünk, elgondolkozunk és tanulunk a hallottakból.

Könnyű azt mondani!

Már az első beszélgetések közben előkerülnek az exek. Nem feltétlenül szám szerint, csak úgy általában, azért, mert léteztek. Kár lenne elhazudni, hogy voltak az életünkben előző szerelmek, korábbi kapcsolatok, mégis sok pár esetében tabunak számít arról beszélni, hogy kikkel kötöttük össze az életünket még azelőtt…

„Az én párom sosem csinált ebből nagy ügyet. Ha valamiről eszébe jutott az egyik korábbi barátnője, elmesélte nekem, hogy milyen volt, mit csinált, hogyan viselkedett, és hogy az tetszett-e neki vagy sem” – emlékezett vissza a kapcsolatuk elejére Dóri. „Az első évben, sőt, talán években, mindez nagyon zavart. Összeszűkült a gyomrom, féltékeny voltam, folyamatosan hozzájuk hasonlítgattam magam. Nem éltem az árnyékukban, hiszen nem volt ez állandó téma, de ha néhanapján előkerült egyik-másik ex, teljesen elbizonytalanodtam a saját személyemet és a kapcsolatunk biztonságát illetően” – árulta el a 36 éves marketinges, aki szóvá is tette ezt a párjának, nem is egyszer. „Nem értette a reakciómat. Szerinte ugyanis természetes, hogy olykor a volt kapcsolatainkról beszéljünk. Ez is hozzánk tartozik, a múltunk része, akár beszélünk róla, akár nem. S ha ez engem zavar, akkor sokkal inkább velem van a baj, hiszen ő nem összehasonlított azokkal a nőkkel, csupán elmesélt egy történetet, mintha egy régi haverjáról beszélne. Ha én ettől rosszul érzem magam, azzal nekem van dolgom. Gondoljam végig, mi zavar és miért, és azt, hogyan tudom feloldani az emiatt bennem kialakuló feszültséget. Fel volt adva a lecke” – magyarázta Dóra, hozzátéve, hogy volt másik választása is: nem szembesíti magát mindezzel, nem dolgozik a problémán, hanem egyszerűen továbbáll, mondván, hogy neki nincs erre szüksége, köszöni, jól elvan anélkül is, hogy ezzel a frusztrációjával (félelmével, gyengeségével) megküzdjön.

Az előbbi mellett döntött – hosszú távon ez a jobb döntés a hozzáértők szerint is. Ha legközelebb előkerült egy újabb történet valamelyik volt barátnőről, Dóri figyelmesen hallgatott. Visszakérdezett, beszélgetett róluk – és tanult tőlük. Mit csináltak jól vagy rosszul, s tudná-e mindezt kamatoztatni? Hogyan? Minél jobban megismerte egyiket-másikat, annál biztosabb volt a saját dolgában. Önmagában és a kapcsolatuk biztonságában. „Nem véletlen, mondta, hogy azok a lányok már csak exek, és én vagyok a jelen, sőt, a jövő” – mosolygott, miközben arról beszélt, hogy amióta sikerült elfogadni a volt barátnők létezését és a róluk szóló történeteket, egyrészt erősebbnek érzi a kapcsolatukat, másrészt mintha el is tűntek volna a beszélgetéseikből.

Ha olykor felbukkan egy nő a múltból, következőket érdemes tenni. Figyeljük meg önmagunkat. Próbáljuk meg felismerni azokat az érzéseket, amiket kivált belőlünk a történet. Lehet, hogy teljesen hidegen hagy bennünket, de az is előfordulhat, hogy némi féltékenységet vélünk magunkban felfedezni. Próbáljuk megtalálni a szorongás okát!

  • Vajon azért vagyok féltékeny, mert nem főzök olyan jól?
  • Vagy az zavar, hogy az a lány csinosabb volt?
  • Magabiztosabbnak tűnik?
  • Sikeresebb?

Ha ezeket őszintén megválaszoltuk, igyekezzünk leküzdeni, megoldani a felbukkanó rossz érzéseket. Mantrázzuk magunknak: tudom, hogy a párom többször is mondta, hogy szereti, ahogy főzök. Meg szokta dicsérni a külsőmet, az alakomat. A magabiztosságomon még dolgozhatok, és a munkában is tudnék sikeresebb lenni – ezekre egyébként is itt az ideje kicsit jobban odafigyelni.

Ismét az olyan sokat emlegetett tudatosságon van a hangsúly, és az önmagunkkal való kendőzetlen szembenézés, lássuk be: megéri. A napnál is világosabb, hogy a sztárséffel vagy a nagyfőnökkel való kapcsolata valamiért nem működött. És hogy mi vagyunk a jelen, s ha jelen vagyunk, mi lehetünk a jövő is.

Nyitókép: pexels

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X