Karácsony az SOS gyermekfaluban

A lakásotthon, amit az egykori óvónő, Tímea vezet, egy családi ház, a Kecskemét melletti nagyközségben Helvécián, ahol 12 gyermek elhelyezésére van lehetőség. 12-18 év közötti kamaszok élnek itt, akik korábban nevelőszülői családban éltek, de különböző nehézségek miatt – például hogy kamaszként kerültek idegen környezetbe – nehezen tudtak beilleszkedni egy szűkebb családi közegbe, és megfelelőbb nekik a lakásotthonos elhelyezés. Róluk egy gyermekvédelmi asszisztens, egy nevelő, és négy gyermekfelügyelő gondoskodik,

ők biztosítanak 24 órás felügyeletet, megértést és szeretetet számukra.

„Amikor betöltik a 18. életévüket, a felnőtté érett gyerekek maguk rendelkezhetnek arról, hogy kilépnek-e a rendszerből, vagy maradnak még velünk. Ha dolgoznak, akkor 21, ha tanulnak, akkor 25 éves korukig is maradhatnak. Lehetőségük van a nevelőszüleiknél lakni továbbra is, de ilyenkor szeretnek már inkább a kecskeméti vagy szegedi külső férőhelyeinkre költözni, mert ott önállóbb életük lehet. Bár, ezekben az időkben már nem tudunk velük a nap 24 órájában együtt lenni, de hetente találkozunk, és biztosítunk számukra egy védőhálót, hogy szabadon próbálgathassák szárnyaikat” – magyarázza Tímea.

Az átmeneti otthon, vagyis Kuckó célja, hogy a krízishelyzetbe került kisgyermekeknek és szükség esetén a szüleiknek is ideiglenes befogadást nyújtson életkörülményeik rendeződéséig. Gyakori háttérelőzmény a bántalmazás, hosszan tartó betegség, családon belüli erőszak, vagy lakhatási problémák, melynek következtében az édesanyák és gyermekeik testileg-lelkileg támogatásra, segítségre szorulnak.

„A legfiatalabb lakónk augusztusban született – mondja Tímea. – Ami nekem személy szerint a legnehezebb szokott lenni, amikor olyan súlyos beteg édesanya fordul hozzánk segítségért, akiről tudjuk, hogy nagy valószínűséggel el fogjuk veszíteni. Ezt végigkövetni a gyerekekkel közösen, hogy egyre romlik az állapota és egyre kevesebbet tud látogatóba jönni a gyermekéhez...ez a legnehezebb.”

Elmondása szerint minden szakellátásban lévő gyereknek traumát okoz, hogy nem a vér szerinti szüleikkel élnek, mindegyik gyermek sérült lelkileg, ebből fakadóan nagyon sokféleképpen megjelenik ez a magatartásukban. A szülői kapcsolattartásnak általában pozitív hatása van a gyerekekre, kivéve abban az esetben, ha a gyermek bántalmazott volt. A családok jellemzően 3-6 hónapot szoktak a Kuckóban tölteni, ezalatt az idő alatt a nevelők és szakemberek, pszichológusok segítségével teljes ellátást, tiszta ruhát, ha kell gyógyszert és legfőképpen törődést, biztonságot, napirendet biztosítanak a megviselt édesanyáknak és gyerekeiknek. A szülők nélküli bentlakókra nevelők vigyáznak.

„Amikor a szülő bent lakik, akkor neki is igazodni kell a napirendhez. Eleinte ez nehéz, mert az anya szerint erre nincs szükség, aztán hamar megérkezik a visszajelzés, hogy de jó, hogy megmutattuk neki pl. a csendes pihenő rendszerének a kialakítását, mert amíg a gyerek alszik, addig van két órája magára, pihenni tud, így hamarabb talál munkát is. De szoktunk interaktív foglalkozásokat tartani, és családjaink, nevelőink, pszichológusaink segítségével közösen játszunk. Ezt nagyon szeretik az anyukák, mert

a játék, mint tevékenység, önkifejezési forma hiányzott a gyermekkorukból, így felnőttként, most tapasztalják meg először ennek örömét.

Szoktunk még közösen főzni, sütni, nemrég mézeskalácsot készítettünk együtt” – mondja az intézmény vezetője. Hozzáteszi: a Kuckó a szülő(k) talpra állítása, a család megóvása, együtt tartása érdekében jött létre, azzal a céllal, hogy ne kelljen a gyerekeket állami gondozásba adni.

 

„Idén 48-an ünnepeltük a karácsonyt a közösségi házunkban, mert vannak visszatérő lakóink is erre az estére. Vendégül látjuk őket, kényeztetjük őket, és öröm látni, hogy mennyire örülnek ezek, a többnyire 3-5 gyerekes anyukák, akiknek évközben nem sok lehetőségük van pihenésre. Teaházat, kávéházat alakítottunk ki, a gyerekeknek mesesarkot, kézműves foglalkozásokat biztosítottunk erre az estére, és meleg étellel, szendvicsekkel, salátákkal vártuk őket. A Moccantó zenekar interaktív gyerekkoncertet adott, az anyukák is szívesen részt vettek rajta, mely végén a zenekarral közösen felállítottunk egy szimbolikus karácsonyfát és együtt énekeltük el a Kiskarácsonyt. Megható pillanat volt, amikor egy a gyermekével bent lakó anyuka, egy anya nélkül felnövő kiskamaszunkat ölelte magához, és őt ringatta az ölében” – emlékszik vissza Tímea. –„Fontos kiemelnem, hogy az ünneplésre azok az édesanyák is visszajöttek, akik korábban nálunk laktak, de szerencsére már rendeződtek dolgaik. Gondoljunk bele, hogy egy frissen hozzánk került anya ilyenkor tele van félelemmel és bizonytalansággal, hogy képes lesz-e majd egyedül nevelni gyermekeit, önállóan vezetni az életüket. Így amikor visszajönnek a

régi lakóink, megerősítik az újakat abban, hogyha nekik sikerült, ők is meg tudják majd csinálni.”

És hogy melyek azok a dolgok, amelyek miatt Tímea és a többi nevelő, szakember a hivatását folytatni tudja egy-egy nehezebb eset után is?  Válasza szerint „azok a szakellátásban megélt jó pillanatok, pozitív visszajelzések, amelyek megerősítik bennünk, hogy jó, hogy itt vagyunk. Mivel ez átmeneti otthon, gyorsan és rövid időn belül szoktunk visszajelzést kapni. Ilyen például, amikor látjuk, hogy egy anyuka a kezdeti hiányosságok ellenére egy biztos, megerősített hátteret tud otthon tartani, tiszta, hajtogatott ruhákkal, étellel és gondoskodással.”