Elveszíthetjük a magyar juhot mint nemzeti juhfajtánkat?
Alcímnek választhattam volna azt is, hogy „a tudomány módszertani öngóljai”. Ezeknek köszönhetően (bár a hazai bürokrácia szerepe sem csekély) számos magyar nemesítésű, tenyésztésű állatfajtánk vált más országok világhírű nemzeti fajtájává az elmúlt évtizedek alatt. Szerencsére a magyar juhval (közismert nevén a hortobágyi rackával) ez még nem történt meg, de nem dőlhetünk hátra nyugodtan.
Találkozásom egy vízvezeték-szerelőnek öltözött angyallal
Az alábbi történet jópár évvel ezelőtt, egy későőszi napon esett meg velem, Debrecenben. Igen nehéz élethelyzetben voltam akkor, válaszút előtt álltam. Féltem és féltettem a körülöttem élőket a változástól, óriási lelki harcokat vívtam magamban. Ekkor segített egy angyal.
Erős nők, gyenge férfiak, de inkább erős nők
Korunk társadalmi jellemrajzában a férfiak elférfiatlanodásával együtt szokták említeni a nők egyre erősebbé válását, ami utána visszahat a férfiakra, egy ördögi kört hozva létre. Ebben többnyire mindenki egyetért. Én nem. Vagyis olyan általánosításnak érzem, amit jó lenne árnyalni, mert ez így féligazság.
Termék helyett az emléket is választhatod: karácsonyi dekoráció másképpen
Az utóbbi években az adventnek egyre hangsúlyosabb részét képezi a dekorálás. Egyre hamarabb és egyre több díszt teszünk ki az otthonokba. Néha az az érzésem, hogy lassan ez jelenti az ünnepet, a dekoráció és a gasztronómia, mert ettől jön az „ember ünnepi hangulatba”. Szerintem azért van ez a két terület túlhangsúlyozva, mert ezen a két téren lehet terméket, azaz profitot csinálni az ünnepből.
Te meg tudod különböztetni a juhot a birkától?
A juh az tényleg nem birka? Úgy vélem, hogy ha megértenénk ennek a kérdésnek a lényegét, az megváltoztatná az életünket, sőt a világot. Először is, mert e mondatom után jó eséllyel máris többen mosolyognak, mint előtte. Ez már jó, de nem elég.
„Ez az elkerülhetetlen rögvalóság” – mit hoz ki belőlünk egy válás, és mit hozunk ki mi belőle?
Ki vagyok én? Egy alapvető kérdés ez, amelyre tudatosan vagy tudat alatt, de mindenképp egy életen át keressük a választ. Közben pedig gyakran tévútra térünk, és inkább a „milyen vagyok”-kérdéskörben bóklászunk válaszok után. Mert egy olyan társadalomban élünk, ahol címkék és bélyegek, skatulyák sokasága vesz körül bennünket, és mások véleménye befolyásolja azt, miképp nézünk magunkra. Néha viszont kiszakadunk ezek közül a keretek közül. Például, mikor válunk.