Ha azt mondja valaki a 20 éves énemnek, hogy sminkes leszek, kinevetem. Sminkes ugyan nem lettem, de a lelkem egy sminkesé, annak ellenére, hogy 33 éves korom előtt nem is érdekelt az arcápolás. 2015-ben vettem meg az első alapozómat, a már említett Krisztusi koromban, és akkor kezdődött minden. Elindultam a lejtőn, és azóta sincs megállás – és örülök annak, hogy senki nem tudja a környezetemben, mennyit ér a sminkgyűjteményem.
Mivel későn kezdtem, sosem ért kellemetlen atrocitás a sminkem miatt, de természetesen találkoztam a tévhitekkel. Kezdjük a leggyakoribbakkal:
1. TÉVHIT: másoknak sminkelünk!
Nem, én nem másoknak sminkelem magam, és nem csak akkor sminkelek, ha kiteszem a lábam az utcára. Sőt, otthon alkotom a legextrább sminkeket, ott kísérletezem új módszerekkel, és technikákkal.
A smink ugyanis nem egy funkcionális kötelezettség, hanem egy művészeti ág, egy önkifejezési forma, egy meditációs módszer, és egy öngondoskodási lehetőség. Számomra az összes együtt.
Valamint játék, kikapcsolódás, szeretetkifejezés. Imádok másokat sminkelni, ápolgatni a bőrén keresztül a lelkét is annak, aki lassan fut a családban és el tudom kapni egy kis kényeztetésre. A környezetemben ugyanis nem sokan rajonganak ezért a hobbiért. (Bár lehet ez az én képességeimet minősíti.)
A smink még mindig pejoratív. Macerás, drága, káros, mímelt és cédás, de ha nem is megyünk a végletekig, minimum... minimum valamilyen. Mert a sminkre sok jelzőnk van, és nem kedves jelzők. Ugyanis legtöbbször a rossz sminkről mondunk véleményt – mintha az fel sem merülni, hogy a természetes smink (szakmai nevén “no-makeup look”) maga is egy smink. Arról pedig pláne elfeledkezünk, hogy a smink nem a festékek felkenésével kezdődik...
Otthoni extra. Játék, és annak kiváló
2. TÉVHIT: A smink káros!
Hatalmas tévhit, hogy a smink káros lenne. Egy jó smink nemhogy nem káros, de kifejezetten építő is. A smink ugyanis arcápolásra tanít, és nem az alapozóval kezdődik, vagy azzal, hogy elfedem a bőrhibákat. Inkább a mindennapi tudatos öngondoskodással, igényes bőrápolással.
Szokták mondani, a sminkelés a festéshez hasonlít legjobban, és bizony jó vászonra jó festeni. Egyszer sminkeltem egy menyasszonyt és meglepődött, mikor a megbeszélési fázisban átküldtem neki egy 20 tételből álló kérdéssort a bőre állapotától kezdve az étkezési szokásaiig, hogy megszerkesszük azt az ütemtervet, amit tartania kellett a nagy napig. Kapott egy arcápolási rutint gyakorlatilag, mert mint kiderült, az a zuhany alatti arcmosás, és a nagyitól karácsonyra kapott hidratáló használatában kimerült. Jegyezzük meg: nem a smink káros, hanem az elhanyagolás és a nemtörődömség, valamint a tudatlanság és a lustaság.
3. TÉVHIT: A smink egy álarc!
Ne köntörfalazzunk, sok rossz sminkes van. Illetve a sminkelés egy szakma, egy hivatás, amit nem lehet feltételen összevonni egy másikkal. (Azaz, a kozmetikus nem feltétlen sminkes.) A jó sminkhez sok idő és szaktudás kell, meg valami plusz: mert aki nem ismeri a személyiségünket, és a bőrünket, jó eséllyel nem fog minket jól sminkelni. Nem hiába van a celebvilágban személyi sminkmestere a legtöbb hírességnek – ahhoz, hogy jó munka szülessen, ismerni kell az egyént, akit sminkelünk. (Milyen érdekes, és ez minden szakmánál így van: az elidegenedés nem támogatja a minőségi, elhivatott munkavégzést.) Mivel nem lehet mindenkinek sminkes barátnője, a legjobb, ha magunkat tanuljuk meg sminkelni, a számunkra legideálisabb módon, ami egy nagyon izgalmas önismereti út is.
4. TÉVHIT: A smink mindig látszik!
Először lesznek bakik, főleg, ha autodidakta módon állunk neki, de ma már nagyon sok sminkes vállal egyéni, személyre-szabott oktatást, amivel sok-sok tanulópénzt, energiát és csalódást spórolhatunk meg. Sok problémát okozhat a nem megfelelő eszköz, termék, és technika, de a legnagyobb ellenség a fürdőszobalámpa. A nem megfelelő fényviszonyok olyan kellemetlen meglepetéseket okoznak, melyekre nem a buszsofőrbácsi fura pillantásai után kívánunk rájönni, immár természetes fényben – és nulla lehetőséggel, hogy helyrehozzuk.
5. TÉVHIT: A smink nem illendő!
A sminkelést is, mint minden közösségi és szociális alapelvet, otthon kellene megtanulni. És igenis kell tudni vállalni érte a felelősséget. Azaz nem a smink hibája, ha a tűzpiros rúzsunk feltűnést kelt a templomi délutánon vagy egy teljes, éjfekete szemfestés az óvodai beszoktatáson. Tudni illik, mit nem illik. A smink pedig magába nem ördögtől való. Nem az eszköz a hibás, hanem, hogy mi mire, és hogyan használjuk.
6. TÉVHIT: Maximum a nude fér bele!
Sokan félnek a színektől, sokan félnek attól, hogy feltűnik, ki vannak sminkelve. Szerintem ez nem is a sminkről szól. Inkább arról, félünk, mi van, ha a smink által felkeltjük mások figyelmét, ha feltűnik a szépségünk, ha feltűnik nekik, hogy tehetnének azért, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, csak épp lusták hozzá, vagy motiválatlanok.
7. TÉVHIT: Csak nőknek való!
A férfi arcápolás és férfi smink egy méltatlanul a mellőzött téma. A médiában a férfi smink már nem vörös posztó, hiszen technikai kérdés, hogy csillog-e a megvilágításban a szereplő feje vagy sem. Sok fiatal fiúnak okoz gondot a kamaszkori bőrproblémák nyoma, amit ápoló termékekkel lehetne orvosolni. (Javítva ezzel a hullámzó lelkiállapotukat.) Nem rúzsra és füstös szemsminkre buzdítok, hanem arra, hogy lépjünk túl a smink eddig megszokott, téves értelmezési keretéből, bővítsük kicsit a látókörünk és a lehetőségeinket.
