Harmincöt éves múltam, elérkezett hát az idő, hogy életemben először befestessem a hajam. No, persze nem az 1985-ös születési évszámom miatt, hanem azért, mert már kicsit zavartak az egyre sokasodó ősz hajszálaim.
Talán két-három évvel ezelőtt jelent meg az első, és bár szomorúan konstatáltam, hogy elkezdődött, mégsem bántam – hadd maradjon. Nem téptem ki, nem rohantam a fodrászhoz. Úgy voltam vele: ráérek még kemikáliákat masszíroztatni a fejembe, ha majd valóban látványos lesz az őszülésem, és nem szeretnék hamvas, szürke vagy ezüst hajkoronát.
Korábban néhányszor volt már színezve a hajam, kamaszként persze én is kipróbáltam a vöröset vagy a feketét, de emiatt rendszeresen soha nem jártam fodrászhoz. Tíz-tizenkét éve természetes színű a hajam. Nyáron kiszívja a nap, világosabb lesz, télen sötétebb barnára vált, most a végei rókavörösek, de nekem mindig úgy volt jó, ahogy volt. Magától ilyen, és nekem ezzel nincs bajom.
Nincs azon semmi szégyellni való, ha valaki őszülni kezd. Természetes folyamat. Kémiai szerekkel nem szeretném visszafordítani az idő efféle kerekét, úgy is annyi mocskot viszünk be a szervezetünkbe. Ennek a néhány szálnak a megzabolázásához inkább a természetet hívnám segítségül.
Elkezdtem hát bújni a különböző házi praktikákat, van-e arra tuti módszer, hogy hogyan szabadulhatnék meg ettől az évszakos színátmenettől, mivel is lehetne befesteni a homlokom felett éktelenkedő ősz hajszálakat. Eszembe jutott, hogy a dédnagymamámnak még nyolcvan éves kora felett is gyönyörű gesztenyebarnás haja volt,
viszont sosem festette – mindig hagymalével mosta be.
Bajom nekem sem lesz tőle, ha kipróbálom, így nagy lendülettel nekiveselkedtem, összegyúrtam az interneten fellelhető tanácsokat saját elképzeléseimmel, és mutatom, hogy néz ki a végeredmény.
Hagyma, ami nem a levesbe való
Az akcióm előtti este megmostam a hajam, hogy tiszta felületre vigyem fel másnapi kotyvasztásom. Három idősebb vöröshagyma és egy lilahagyma héját beletettem egy lábasba, utána dobtam nagyobb kockákra vágva egy darab lila, és két darab vöröshagymát, némi kamillát és egy fél marék diót. Körülbelül másfél liter vízzel felöntöttem, és megvártam, amíg a főzet bugyogásig forr. Ezután takarékra vettem, és hagytam főni a levében ezt az egyveleget fedő alatt nagyjából egy órán keresztül.
Utána megvártam, amíg kihűl, majd bedugaszoltam a mosdókagylót, és jó alaposan beletunkoltam a levet a hajamba. Egy milliméter sem maradhatott ki, szűk negyed órán át áztatgattam, dörzsölgettem a hajam (ezért fontos, hogy bedugjuk a mosdókagylót, nehogy rögtön elnyelje a lefolyó a festékünket). Aztán törölközőbe csavartam a fejem, és nagyjából egy órán keresztül így flangáltam. Egy óra után bő vízzel lemostam a hagymás főzetet, majd icipici, tíz százalékos ecettel tartósítottam a színt.
A színt, ami csupán leheletnyi különbség az eredeti állapothoz képest. A homlokom feletti és a halántékomnál megbújó kisebb, ősz hajszálakat egész jól befogta – néhány szál maradt csak fehér, de tényleg sokkal kevesebb lett, mint volt. Vagyis félig azért mégiscsak elértem célom. Viszont a nyári, napszítta szín, és az azóta kinövő vadiúj barna közti átmenet semmit nem változott. Ellenben az elixír remekül befogta a mosdókagylót sárgára (ecettel ez szerencsére orvosolható).
Mondanám, hogy tökfelesleges volt pepecselnem ezzel a hagymalével, de a hajam tapintása bársonyossá vált, és még úgy is csillogott, hogy semmiféle kemikáliát nem használtam.
Szóval ártani nem ártott, használni viszont csak minimálisan használt.
Gondolom, az interneten megtalálható hatszáz hagyma-hajfestési receptet olyanok írták, akik soha nem próbálták ki. Ugyanis mindenhol azt olvastam, hogy a hagyma, s vele együtt a héja igen markáns eredményt produkál. Hát nem.
Ezek a házi praktikák igenis jók, de azért elsőre soha ne várjunk látványos változást! Talán túl sötét volt a hagymához a hajam, talán nem jó módszert választottam, mégsem adom fel, hogy természetes alapanyagok kíséretében vágjak neki a hajfestés rögös útjának! Aztán, ha minden kötél szakad, és a továbbiakban valóban szúrja a szemem az idő múlása, akkor irány a fodrász.
Ajánljuk még:
Mártások – selymes kísérők fokhagyma, torma, mustár és hagyma harmóniáival
A házi patika alapja: vöröshagymát az első köhögésre!
A boszorkánykonyha mélyéről – újítsd meg a ruháidat természetes festékanyagokkal!
Három egészségbomba a népi gyógyászat kincsestárából
A Göcsejben úgy tartják, hogy akit pálinkával vagy ecettel nem lehet meggyógyítani, annak már ácsolják is a keresztet. Kétségkívül van alapja az ősi bölcsességnek, azonban szerencsére van még néhány trükk, amelyet érdemes lehet bevetni, ha úgy érezzük, valami betegség kopogtat az ajtón. Vegyünk sorra néhány olyan praktikát, melyekkel még a legnehezebb pillanatokban is visszanyerhetjük erőnket!
