Egy lista arról, miért jó listamániásnak lenni

Abban a pillanatban kezdtem el listákat alkotni, ahogy megtanultam írni. És ez nem vicc, fényképes bizonyítékom is van. Minap akadt a kezembe egy 6 éves koromban összeírt teendői listám – természetesen életbevágóan fontos feladatokkal –, aminek láttán fel is tettem magamnak a kérdést, hogy volt-e gyermekkorom. Volt, ráadásul isteni, csak úgy látszik, már akkor tagadhatatlan tüneteit mutattam a listázási és tervezési őrületemnek. A helyzet az, hogy azóta sem múlt el.

Mégis úgy hiszem, hogy

listázási karrierem csak most érkezett el a csúcspontjára,

mert eldöntöttem, elkészítem életem egyik legfontosabb listáját arról, hogy miért is jó listamániásnak lenni.

Tudni kell rólam, hogy egyszerre nagyjából 50 listát kezelek Wordben, G-mailben, Evernote-ban, Wunderlist-ben és Slack-ben, amelyek konkrétan lefedik az egész életemet. Épp ezért szinte bármilyen kérdésre rá tudom vágni a már csuklóból jövő választ, hogy „várjál csak, tudod, a listám, megnézem!”. És a legjobb:

a válasz tényleg ott rejlik a listáimban, nem csak úgy mondom. 

·       Ehhez persze el kellett sajátítani a listaírás tudományos művészetét, mert bizony könnyen el lehet veszni bennük. Most már bűntudat nélkül kijelenthetem, hogy a listázás az életem. Nélkülük szerintem darabokra hullanának a mindennapjaim, minap még azt is észrevettem, hogy a listáimat is listába állítom. (Agyrém ez már, tudom.)  Szóval lehet, hogy te vagy az egyik legösszeszedettebb ember a környéken, de állítom, hogy néhány életkönnyítő alkalmazás a telefonodon, a tableteden, vagy épp a számítógépeden jól jöhet.

·       A listáim nélkül fele annyi mindent tudnék megcsinálni egy nap, mint amennyit általában megteszek. Szeretem látni, hogy a legsürgősebb feladatom – általában minden – pirossal égeti ki a retinám, és látom azt is, hogy mivel mikorra kell végeznem, mit mikor kell elkezdenem, mi vár rám egy hét vagy épp egy hónap múlva. A nüansznyi listáim igenis segítenek az átláthatóságban és a tervezésben.

Lehet, hogy ez másoknak káosz, de nekem rend. Virtuális fiókokba vésett, csoportosított rend.

·       Mivel szinte törvényszerűen elfelejtem, mit is kellene vennem a boltban, amint átlépem a fotocellás ajtó küszöbét, reflexből nyúlok a bevásárlólistámhoz, aminek elemeit a legváratlanabb pillanatokban gyűjtöm össze: ilyen például a cikkírás, a metrózás, vagy a zuhanyból való kilépés utáni pillanat. (Nagy műgonddal szoktam összeválogatni a legújabban kinézett receptek hozzávalóit – van ám receptlistám is –, hogy pár órával később megállapítsam: szeretem az almát és a pitét, de az almás pitét, azt nem.)

·       Arra is rájöttem, hogy plusz idegpályák nem épülnek ki csak azért, mert lett még egy háziállatom, aki(k)nek oltásait, egyéb szükségleteit, otthon lévő eledelmennyiségét észben kell tartani. A folyamatosan frissülő virtuális jegyzetlapom szerencsére ezt megoldja helyettem.

Nem tudom, mi lesz majd, ha egy gyerekem lesz, egyébként.

·       Mivel általában otthonról dolgozom, muszáj magamat egy egységes menetrendhez tartanom, hogy ne találjon be engem is a szabadúszók rémálma, miszerint nincs hétvége, szünet, vagy épp szabadság. Néha igenis létfontosságú, hogy ne a feladatok gyűjtögetésével és az e-mailek keresgélésével töltsem az időm. Listáim ezt is boldogan megoldják.

·       Azt a csekélyke szabadidőmet, amim van, pedig igyekszem maximálisan kihasználni, így a barátnős kávézgatások után örömmel vetek néhány pillantást a filmes listámra. Aztán akaratlanul is észreveszem a napi teendők listáját, és kelletlen megállapítom (egy kis túlzással), hogy egy percem sincs az egyre csak bővülő, soha véget nem érős filmes-sorozatos listámról álmodozni.

·       Ezért is jó listamániásnak lenni:

legalább mindig pontosan képben vagyok azzal, hogy épp mit felejtettem el.

Ahogy én sem, úgy a listáim sem tökéletesek, de legalább mindig tudom, mit és hol keressek.