Szájrapuszi a gyereknek: abszurd vagy természetes?

Mivel – többek között – a Beckham-házaspár rendszeresen posztol olyan képeket, amelyeken gyermekeiket szájon puszilják, a vitatéma szinte minden évben előkerül.

Normális? Nem normális? Meddig normális? Hogyan hat a gyerekre, mennyire szól bele a pszichoszexuális fejlődésébe? És vajon mennyire zavarodik össze, rémül meg a játszótéren ülő, pedofilos híreket olvasó kismama, ha látja a mellette ülő apukát szájon puszilni a hatéves lányát? Elég csak a fenti kép kommentszekciójába bepillantani, hogy hasonló kérdések kereszttüzében találjuk magunkat, és elvesszünk a két ellentétes tábor csatájában.

Szakmai pro és kontra

Még a pszichológusok is vitában állnak a témával kapcsolatban. Dr. Charlotte Reznick, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa például hevesen ágál a gyerek szájára adott puszi ellen, hiszen állítása szerint az intimitás ezen jele zavart okozhat a gyerekben, egyáltalán nem egészséges. Szerinte az 5-6 éves gyerekek már nem babák, ekkor kezdik felfedezni a saját testüket, szexualitásukat. Ismerik a szerelem fogalmát, és tisztában vannak az anya és apa között létrejövő szerelmes csók fogalmával is. Az, hogy a gyerek látja anya és apa szerelmes csókját, majd érzékeli, hogy szülei ugyanezt csinálják vele, elég ahhoz, hogy teljesen összezavarodjon a szabályokkal és az érzelmekkel kapcsolatban.

Dr. Charlotte Reznick a személyes határokra is kitér. Állítja, ha a szülő szájon puszilja a gyermekét, akkor azzal azt mutatja neki, hogy a testi, perszonális határai nyitva állnak, és bárki gond nélkül beléphet ebbe a személyes térbe. Az invazív szülők növelhetik annak a kockázatát, hogy gyermekükben áldozati szindróma alakuljon ki, és képtelenek legyenek nemet mondani, kezelni a személyes határaikat. Nehezebben húzzák meg a „még rendben van” és a „már nincs rendben” közötti határt egy esetleg rossz szándékú felnőttel szemben. Megemlíti továbbá, hogy azért is érdemes inkább a fejtetőn vagy az arcon megpuszilni a gyereket, mert mimikri, azaz másolás alapján tanulnak: úgy viselkednek a külvilágban is, ahogy otthon megszokták, megtanulták.

Ugyanakkor Dr. Fiona Martin a sydney-i Gyermekpszichológiai Központból már egyáltalán nem ért egyet Reznick állításaival. Abszurdnak gondolja, hogy a szülőnek a gyereke szájára adott puszit szexuális vonzattal párosítsák, és megemlíti, hogy nincsenek írásos dokumentumok arra vonatkozóan, hogy a szájra adott puszi a gyereknek később problémát okozna. Hozzá hasonlóan Dr. Heather Irvine-Rundle sem ért egyet Dr. Reznick állításaival. Kritikusnak nevezte azt a részt, ahol Reznick azt állította, a gyerekek összezavarodhatnak például abból a szempontból, hogy kiket puszilhatnak szájon. Hiszen nézzük csak meg: nem sétálnak idegenekhez a gyerekek, hogy az anyjukhoz hasonlóan mások is szoptassák őket.  

A kulturális közeg hatalma

A heves ellentétek oka kulturális kérdés, hiszen mindenki azt tekinti természetesnek és normálisnak, amibe gyermekkorában szocializálódott. Míg nálunk a szájrapuszi kevésbé elterjedt, az angolszász kultúrában jóval elfogadottabb, és nemcsak területenként, de családonként is változik, ki mit gondol a témáról – ennek köszönhető, hogy a „szájrapuszi a gyereknek: igen vagy nem?” kérdésre adott adekvát válasz mindenkinél más. 

Éppen ezért bármennyire is szeretnénk, nincs egy egyszerű válasz arra, káros-e szájon puszilni a gyereket. Ismerni kell a tágabb és szűkebb környezetet, a családot, az adott szülőket és gyerekeket is, hogy véleményt lehessen mondani a helyzetről – mert a nyilvános helyen való szitkozódás, fújolás egészen biztosan senkin nem segít. A legtöbb, amit tehetünk, hogy érzékenyen és felelősen közelítünk a témához – és ez talán már fél siker. 

Egy biztos: a sharenting veszélyére, a felelős közösségimédia-használatra ügyelni kell, mert lehet a szájra adott szülői puszi szívből jövő, természetes és szeretettel teli, ha az erről készült fotót a szülő feltölti Facebookra, azzal később sok kellemetlen percet szerezhet gyermekének.