Igazi nagymamavirág, gondoltam róla sokáig, mert általában idős nénikék kertjeiben lehetett találkozni vele a kertvárosban. Akik lángvirágos kertben nőttek fel, bizonyára emlékeznek arra, hogy kitépett virágát cumiként szájba vették a pendelyes gyermekek, szívogatták belőle az illatos, édes nektárt.
Azóta sokat változott a világ, és a növénynemesítőknek hála a lángvirág új értelmet nyert a kertekben, parkokban. Szívmelengető növény, szoliterként is megállja a helyét, de ha sok tő kerül egy ágyásba, hullámzó színes virágtengerré válhat. A virágbugák tömörségét lazíthatjuk ernyős verbénával, hattyúnyakú lizinkával, vagy szépséges tűzesőkkel való párosítással, így egészen nosztalgikus hangulatot áraszt majd.
A bugás lángvirág (Phlox paniculata) Észak-Amerikából származik, ahol vad változatai is megtalálhatók.
Neve a vad fajták ragyogó vörös színére utal,
míg ma a kertekben fehér, rózsaszín és lilás változatokkal találkozhatunk vele legtöbbször. Akár méteresre is megnövő szárakon billegnek a virágbugák, amelyek sok-sok kisebb virágocskából rendeződnek gömbbé vagy manósipka-formájú bugává. Napkedvelő, évelő növény, ezt figyelembe kell venni ültetésekor. Tápanyagban gazdag talajba kerüljön, az ültetőgödörbe dobjunk egy jó lapátnyi érett trágyát vagy komposztot, ezt meg fogja hálálni. Vásárlásánál érdemes néhány fontos szempontra figyelni a színválasztás mellett: a virágzás idejére, a talajigényre és lisztharmattal szembeni ellenálló-képességre fordítsunk különös figyelmet.
Az elvirágzott szárakat vágjuk vissza, így újbóli virágzásra késztetjük a növényt. Ez egyben azt is jelenti, hogy akár a vázába is vihetünk belőle, romantikus csokrokba köthetjük, a szobában is élvezhetjük szépségét, nyári finom illatát. Egyes fajták egészen misztikus szagot árasztanak, az esti öntözésnél engem mindig elvarázsol a „Sweet summer sensation” körül érezhető különös illatfelhő. A szeptemberi pillangók is imádják, hófehér szárnyúak járnak táncot körülötte. Nem minden fajta ennyire illatos, és megfigyeléseim szerint a meleg napokon, a délutáni-esti órákban bontakoznak ki leginkább a szaglószerveinket kényeztető növényi aromák.
A megfelelő visszametszés és a jó tápanyag-utánpótlás eredménye, hogy nem csupán július-augusztusban, hanem az őszi hónapokban is virágzásra bírhatjuk kedvencünket.
A lángvirágot az ehető virágok közé sorolhatjuk. Már az illatával is elvarázsolja az asztal körül ülőket, de a kis virágok rejtekén megbúvó édes nektár új értelmet adhat a gyümölcsös desszerteknek.
A vele egy időben érő gyümölcsökkel csodás összhangot alkot. Gyümölcssaláták remek kiegészítője, az ízekkel és a színekkel is játszhatunk alkotás közben. A nyárutó utolsó kis sárgadinnyéiből komponált saláta szinte kívánja a kis fehér virágocskákat. A könnyű vörösborban konfitált, lágy túrókrémmel töltött vajkörték zamatát tovább fodrozza néhány illatos, rózsaszín kis lángvirág. Kár volna kihagynunk az utolsó lobbanását a szeptemberi konyha gazdagságából, de ha igazán megadjuk a módját, még jégkockába fagyasztva is eltehetjük a nyár emlékeként.
Fotók: Rózsakunyhó
Ajánljuk még:
A kerti gyilkosok koronázatlan királynője: a leander
Gyönyörű szépség, amelynek óriási rajongótábora van hazánkban is. Sorra cserélnek gazdát különleges virágú egyedek dugványai, hogy gondos ápolás mellett újabb élet keljen életre. A leander elmaradhatatlan a nyaralóból, a nyári teraszról, a présház előtti szelfikről. A mediterrán életérzés ikonikus virágának szépsége mögött erős méreg rejlik, amiről nem tudunk, vagy sokszor megfeledkezünk.
Egy virág, ami a kedvenc állatáról kapta a nevét
A pillangóvirág bár nem őshonos, mégis kedves növényünk!
