Gulan, a keleti gyógynövény: olyan mint a ginzeng, csak annál sokkal jobb. És nálunk is megterem!

A jiaogulan vagy más néven gulan a ginzenghez képest kevésbé ismert ázsiai növény, amit a kínaiak elsősorban azért használtak, hogy száz évig, vagy annál is tovább élhessenek. A gulan őshazája Ázsia és elsősorban Kínában, Észak-Vietnámban és Japánban őshonos. Nevét először a Zhu Xiao által 1406-ban írt orvosi könyvben olvashatjuk: a jiaogulan egy olyan nagyszerű táplálék, ami élelmiszerhiány vagy éhínség esetén kiválóan alkalmazható. Később Li Shi Zen 1578-ban az Alapvető tudnivalók a gyógyszertanról című könyvében már úgy beszél róla, mint egy olyan gyógynövényről, amelynek rengeteg pozitív tulajdonsága van. A kiváló füvész szerint a jiaogulan kiválóan alkalmazható a különböző vérzéseknél, az ödémák kezelésére, a torokfájás csillapítására és a trauma megszüntetésére is.

Kína déli részén serkentőként tekintettek rá, munkába indulás előtt mindig megitták a belőle készített teát, hogy jobban bírják a fizikai terhelést. A munka végeztével is ittak belőle, hogy megszüntessék a kimerültségüket. Azt mondták róla, hogy olyan, mint a ginzeng, de annál sokkal jobb.

Az első tudományos kutatást vele kapcsolatban 1972-ben végezték, amikor is megállapították, hogy a jiaogulannal jó eséllyel kezelhető a hörgőgyulladás. 1977-ben a japán Takemoto professzor szaponinokat talált a növényben, amelyek megegyeznek a ginzengben találhatókkal, de a ginzeng csak 28 szaponint, míg a gulan 82-t tartalmaz, így erősebb hatású. 1984-ben további három tesztet indítottak, amelyek segítségével bebizonyították, hogy a jiaogulan növeli a teljesítőképességet, gátolja a tumorképződést, és adaptogén hatásai is vannak. 

A gulan egy adaptogén növény.

Az adaptogén hatás lényege, hogy fokozni tudja a pszichés vagy fizikai stresszel szembeni ellenálló-képességet, módosíthatja a test reakcióit a különféle stresszhatásokkal szemben. Helyreállítja a homeosztázist, visszaállítja az egyensúlyt mind a szív- és érrendszer, az emésztő-, ideg- és immunrendszer, mind a szaporítószervek esetében is.

A jiaogulan antioxidáns hatással is bír. Klinikai vizsgálatokkal igazolták, hogy csökkenti a szabadgyököket, és növeli az úgynevezett SOD mennyiségét, ami a szervezet egyik legfontosabb antioxidánsa, amely meghatározza a várható élettartamot.

Több mint kilencven százalékos hatékonysággal szünteti meg az álmatlanságot,

kedvezően szabályozza a vérnyomást, és serkenti a szívműködést. Elősegíti a fehérvérsejtek termelődését, növeli a limfociták aktivitását, és képes megvédeni a májat különböző mérgező anyagoktól. 

A gulant elsősorban gyógyteaként használják, de előállítható belőle alkoholos kivonat (tinktúra), esetleg kapszula és gyógyszer is. Teát szárított vagy frissen szedett leveleiből készíthetünk: egy liter vízhez egy maréknyi tealevelet adjunk. A leveleket körülbelül 80 fokos vízzel öntsük le, hagyjuk állni 15 percig, majd szűrjük le.

Jó hír, hogy a gulan télálló (-10 fokig bírja) növény, ezért idehaza is termeszthető. Föld feletti része télen elfagy, de tavasszal újra kihajt. Szobában is nevelhetjük, ilyenkor egész évben fejlődik. Mivel kúszónövény, biztos támasztékot igényel, és fontos, hogy kétlaki növényként magfogásához szükségünk lesz két, ellentétes nemű egyedre. Vetés előtt a magot egy napig áztatni kell langyos vízben, majd két centiméter mélyen elvetni és 20 °C fokon csíráztatni.

A napos helyeket kedveli. Balkonládába, fűszer- és konyhakertbe, illetve sziklakertbe is ültethető. Jó minőségű és vízgazdálkodású, tápanyagdús talajt kedvel, és ha jól érzi magát, akár a négy méteres magasságot is elérheti. Virágait július-augusztusban várhatjuk.